2018.07.18. 12:16

A zenész olyan, mint egy ékszerész

Miskolc - Kriston Tamás, a Miskolci Szimfonikus Zenekar koncertmestere lett az „Évad Zenésze”.

A díjat minden évben a társulat tagjainak szavazatai alapján ítélik oda a zenekar valamely tagjának.

A szakmához megfelelő tisztelettel kell viszonyulni.” Kriston Tamás

– Nagy meglepetés és öröm volt számomra az elismerés, hiszen az rendkívül jó érzés, ha kiderül, hogy az embert szeretik és szakmailag elismerik. A díj nagyon szép befejezése volt az évadnak – fogalmazott Kriston Tamás.

Kiderült, jól emlékszik még arra az évre, amikor először ülhetett a zenekar soraiba.

Másik szakma

– 1987-ben játszottam először a szimfonikus zenekarban, akkor még gimnazistaként, és bizony nagyon nagy meglepetés ért. Azt hittem, hogy már sejtek valamit a hegedülésről, de amikor beültem az első próbára, rájöttem, hogy ez egy másik szakma, és el kell kezdenem tanulni. Akkor még csak kisegítő voltam, 1991-től zenéltem a zenekarban félállásban, mellette tanultam a zeneakadémián. Akkori tanárom és professzorom Gál Károly tanár úr invitált a társulathoz. Talán 1994 őszétől lettem a zenekar főállású tagja – idézi fel a kezdeteket a koncertmester.

Azóta már eltelt jó néhány év, de úgy véli, ezt a szakmát soha nem lehet igazán megtanulni.

– Aki úgy érzi, hogy tudja, az nagy tévedésben van, mert a zenész élete folyamatos tanulás. Olyan ez, mint a repülőgép-vezetés. A pilóták szokták egymás között mondogatni, hogy aki azt hiszi, hogy már tud repülni, az halál fia. Tehát a szakmához megfelelő tisztelettel kell viszonyulni, hiszen mindig van mit gyakorolni. A már ismert, úgymond rutinszerűen visszaköszönő műveket is újra és újra át kell ismételni. Az nem elég, hogy emlékszem a kotta hangjaira, a bonyolultabb műveket pedig, például Bartók színpadi műveit, újra és újra meg kell tanulni.

Tálcán kapta

Kriston Tamás elmeséli azt is, hogy a hegedűt tulajdonképpen nem ő választotta, hanem a szülei.

– A nővérem akkor már több éve tanult hegedülni, így tulajdonképpen „tálcán kaptam” a hangszert. Nem is igen szerettem, sokáig nem volt hozzá kedvem. Úgy 17-18 éves lehettem, amikor azt mondtam, hogy most már látok benne szépséget és találok benne örömet – meséli.

A koncertmester azonban nemcsak a miskolci szimfonikusok koncertmestere, hanem a Reményi Ede Kamarazenekar művészeti vezetője is. Ebben az együttesben 1988 óta játszik. Mint mondja, teljesen más kamarazenekarban játszani, mint szimfonikus zenekarban. Már csak a létszám miatt is, hiszen a nagy zenekar 80 vagy annál több főből is állhat, a vonós kamarazenekarban viszont csak 16-an játsszanak. Ez utóbbi előtt általában nem áll karmester, a koncertmester a mozdulataival irányít úgy, hogy közben ő is játszik. Ezért nagyon nagy szükség van arra, hogy a 16 ember szinte egymás lelkébe és fejébe is belelásson, a koncertmesternek pedig minden szólamot hallania kell.

– Ez számomra kifinomultabb zenélést jelent, mint a nagy zenekari – fogalmazott Kriston Tamás.

Sok kis tehetség

Kérdezzük a Miskolci Virtuózok koncertsorozatról is, hiszen az is a Reményi Ede Kamarazenekar nevéhez fűződik, és nagy sikernek örvend már második éve.

– Ez tulajdonképpen kolléganőm, Kaulics-Nagy Zsófia ötlete volt. Felvetette, hogy a televíziós Virtuózok előválogatójából nagyon sok tehetséges kis zenész esik ki, nekik lehetőséget kellene biztosítani a fellépésre. Mi lepődtünk meg a legjobban, amikor kiderült, milyen sok tehetség és mennyi jó zenetanár van csak itt, a szűkebb pátriánkban –mondja a koncertmester, aki végül azt is elárulja, mit jelent számára a zene.

– A zene feltöltődést ad. Sok esetben persze munkát, hiszen ez a szakmám, de mindig energiával tölt fel. A nagy számok törvénye alapján néha játszunk olyan műveket is, amelyeket kevésbé szeretek, de óriási élmény találkozni a zeneirodalom remekeivel. Én ebből a szempontból nagyon szerencsés szakmát választottam. Olyan ez, mint az ékszerész munkája. Ő is csak a szakma szépségét látja. Nem a bányában dolgozik, hanem a műhelyében, ahol szebbnél szebb ékszereket alkothat. A zenészek munkája tulajdonképpen ugyanez.

Hegyi Erika