„Nem tudom, anyám miért tette, egyszerűen bekattant”

Miskolc - A Százszorszép Lakásotthonban most 10 gyerek és fiatal lakik, ketten várnak még elhelyezésre, tudtuk meg Luterán Istvánnétól, az alsózsolcai lakásotthonok szakmai vezetőjétől. Hangsúlyozta: minden növendéküknek igyekeznek megkeresni a számukra legmegfelelőbb iskolát, hiszen csak akkor tudnak eredményesen tanulni, ha sikerélményük van.

Rudolf tele van tervekkel. Már van egy szakmája, szociális gondozó és ápoló, most hegesztőnek tanul, de azon gondolkodik, hogy meg kellene szereznie az érettségit és a minősített hegesztői képesítést is. Mint mondta, azt sem bánná, ha még 4–5 évig kellene iskolába járnia, mert a lakásotthonban nagyon jól érzi magát. A 20 éves fiatalembernek határozott elképzelései vannak a távolabbi jövőről is.

Akkor tudnak eredményesen tanulni, ha sikerélményük van." Luterán Istvánné

– Hegesztőként szeretnék dolgozni. Pénzt gyűjtök, és veszek egy házat. Aztán megnősülök, lesznek gyerekeink, normális családot akarok – sorolja Rudolf.

Itt jobb

Az alsózsolcai Százszorszép Lakásotthonban jártunk a minap, hogy megismerkedjünk az ott élő fiatalokkal. Lapunk idei, karácsonyi „Segítünk” akcióját ugyanis az Alsózsolcai Gyermekotthonnak és a két lakásotthonnak ajánljuk fel. Rudolf határozottnak és magabiztosnak látszik, pedig a sors vele sem volt kegyes. – Tizenöt éves voltam, amikor anyám gondolt egyet, és lemondott rólunk.

Kilencen vagyunk testvérek. Az idősebbek már felnőttek, saját családjuk van. Egy bátyám maradt otthon, az egyik testvérem Kurityánban van, a két húgom pedig itt, a lakásotthonban. Azt nem tudom, hogy anyám miért tette ezt, egyszerűen bekattant. Amikor néha hazamegyek, ezt soha nem kérdezem tőle. A szüleim viszont érdeklődnek, hogy mi történt velem, hogy vagyok, és büszkék rám, mert már van egy szakmám – meséli Rudolf, majd hozzáteszi – Nem hiányoznak a szüleim, nekem itt sokkal jobb. Mindenben segít az otthon szakmai vezetője és a nevelők. Megszerettem ezt a helyet.

Istenhívő vagyok

Dávid egy éve került a lakásotthonba. Családjáról csak annyit árul el, hogy édesanyjával telefonon tartja a kapcsolatot, de erről nem szeretne beszélni, hogy mi történt otthon. Viszont rendkívül hálás a lakásotthon dolgozóinak. Kérte, feltétlenül írjuk meg, hogy nagyon köszöni a szakmai vezetőnek, a gyámjának, a nevelőinek és az otthon minden dolgozójának, hogy őt szeretettel fogadták és mindenben segítik. Dávid most bútorasztalosnak tanul, szereti ezt a szakmát, mesterét is kedveli, akitől az asztalosság fortélyait lesheti el, de egyre azon gondolkodik, hogy inkább ő is nevelő lesz. Mert a lakásotthonban azt látja, hogy a nevelők szeretettel foglalkoznak a gyerekekkel. Dávid az életben nem vágyik másra, csak arra, hogy majd biztos munkahelye legyen, szép családja, és meglegyen mindene, ami a normális élethez kell.

– Gyakran látok hajléktalan embereket, akik nélkülöznek és kéregetnek. Én nem szeretnék úgy élni – jelenti ki, majd hozzáfűzi –, egyébként istenhívő ember vagyok, rendszeresen járok templomba.

Hegyi Erika

Amire szüksége lenne az otthonnak

A lakásotthonnak szüksége lenne kreatív foglalkozásokhoz különböző anyagokra, eszközökre, ifjúsági könyvekre, sporteszközökre, ruhaneműkre és egy nagy szőnyegre a nappali szobába.

Kérjük kedves olvasóinkat, hogy aki teheti, segítse adományaival a lakásotthont!

Az ajándékokat csomagolják be szépen, és írják rá, hogy mi található benne.

Az adományokat december 16-áig várjuk lapunk szerkesztőségébe: Miskolc, Zsolcai kapu 3.

„Anya 13 év alatt egyszer sem jött el, hogy meglátogasson”

Alsózsolca - Kedves olvasóink! Tegyük szebbé együtt a nehéz sorsú gyerekek ünnepét!

„Ajándékok, gyerekek együtt. Nekem ez jelenti a karácsonyt”

Alsózsolca - Tegyük szebbé együtt a nehéz sorsú gyerekek ünnepét!