2016.10.24. 08:37
Hősök? Áldozatok?
<strong><em>A nagymamám nem volt hős és nem volt áldozat sem. Pedig – már nagymamaként – végigélte „azokat a napokat”, sőt az előtte lévő elnyomást is és azt is, ami 1956 után következett. Nagymamám nem harcolt 1956-ban – egyik oldalon sem – és nem is sérült meg, így hős sem lehetett belőle. </em>Szaniszló Bálint írása.</strong>
A nagymamám nem volt hős és nem volt áldozat sem. Pedig – már nagymamaként – végigélte „azokat a napokat”, sőt az előtte lévő elnyomást is és azt is, ami 1956 után következett. Nagymamám nem harcolt 1956-ban – egyik oldalon sem – és nem is sérült meg, így hős sem lehetett belőle. Szaniszló Bálint írása.
Viszont gondolkodás nélkül kockáztatta életét szeretteiért. Sokszor mesélte el nekem titkos, emlékezős téli estéken, hogy amikor Miskolcra is elértek a fegyverek, bizony nagyon féltek. Azon az októberi kora délután szüleim a gépgyárban dolgoztak. Az akkor negyedik éves bátyám a népkerti óvodában volt, nagymamám az ebédet főzte otthon. Ekkor jelent meg az orosz harckocsi a főutcán és lövés is eldördült. A rend felbomlott. Nagymamám – otthagyva a főzést – egy kendőt felkapva rohant az óvodába a bátyámért. A riadt kisfiút kabátja alá rejtve sietett haza, hogy mire a szülők 2 után megérkeznek a munkából, mindenki biztonságban otthon legyen, együtt.
Nagymamám nem volt hős, sem áldozat. Soha nem beszélt arról, hogy forradalom volt vagy más 1956-ban. Kilencven évesen halt meg a kórházban, 1988 októberében. Nem érte meg, hogy véget érjen a hallgatás időszaka.
