2015.07.12. 17:43
„Azt szerettük volna, hogy az egész világ fémhabból készüljön…” - Interjú: dr. Bárczy Pállal
Miskolc - Az űriparban hazánk a gyerekkor és a felnőttkor határán van éppen.
Miskolc - Az űriparban hazánk a gyerekkor és a felnőttkor határán van éppen.
Miskolcon készültek azok az alkatrészek, amelyek a június 22-én fellőtt Sentinel2A műholdba kerültek. Egyes darabokat megnézhettem, kézbe vehettem, igaz, nem az űrben, csak itt a Földön, Miskolcon, az alkatrészeket tervező, gyártó Admatis Kft. székhelyén. Itt mesélt lapunknak dr. Bárczy Pál ügyvezető arról is, hogy 2009-ben szerződtek a Sentinel2A alkatrészeinek megtervezésére, elkészítésére. És azt is megtudtuk, hogyan búcsúzott az űrbe repülő alkatrészektől.
A Miskolcon gyártott alkatrészek mit szolgálnak a műholdon belül?
Bárczy Pál: Sokféle feladatuk van, hiszen hetven alkatrészről van szó. Ez a műhold egy optikai eszköz, tulajdonképpen fényképezőgép. Készítettünk bele például három radiátort, távolságtartó elemeket, ernyőt, fényrekeszt, kalibrálórészt is. A gyártás mellett pedig teszteltük is ezeket, hogy az űrben lévő viszonyoknak megfeleljenek. Csak egy példa: ahhoz, hogy egy csavart beszerelhessünk, százoldalas tanulmány kellett. Minden egyes alkatrészhez tartozik ugyanis egy követelményfüzet, és a követelmények teljesítését méréssel kell bizonyítani. Vegyük mondjuk a csavart: fent ugye nincs levegő, a vákuumban az atomok elkezdenek kifelé jönni, s mivel nincs szél, így ott lebegnének az objektív előtt és ettől egyre homályosabb lenne a kép. Ezért a csavart vákuumba tettük és mínusz hetven foktól plusz hetven fokig melegítettük, hűtöttük, úgynevezett termikus ciklikus vizsgálattal teszteltük. Ezeket a teszteket beküldtük a megrendelőnek, és ott vagy elfogadták vagy nem. Tehát a folyamat rengeteg vizsgálatból állt.
Hogy találtak önökre?
Bárczy Pál: Az egész az Európai Űrügynökségen keresztül történt. Az ő portáljukon mi bejelentkeztünk, így minden nemzetközi tenderkiírásukat láttuk. Az egyikre beküldtük a pályázatunkat, árajánlattal együtt, meg a minőségbiztosítási rendszerünket, és bemutattuk magát a céget is. Egészen röviden: jelentkeztünk és nyertünk. Az egészet persze megelőzte az űrügynökség delegációjának látogatása, majd kérdéseket tettek fel, amiket írásban kellett megválaszolnunk. A szerződéskötés előtti folyamat tehát több tárgyalásból állt. De végül két műhold alkatrészeinek elkészítésére nyertük el a munkát, az egyik már fönt van, a másikat 2016-ban lövik fel. A mi munkánk négy évig tartott, két évvel ezelőtt szállítottuk le az utolsó alkatrészt.
Korábban elmesélte, megnézték a kilövést, és az utoljára látott alkatrésznek, ami egy SWIR radiátor volt, még integetett is.
Bárczy Pál: Akkor integettem, amikor rázáródott a rakéta orrkúp burkolata és eltűnt a szemem elől. A kilövést magát nem tudtuk élőben nézni, hiszen ez éjjel kettőkor volt, de másnap összegyűltünk a kollégákkal az irodában megünnepelni. Azt szoktuk mondani, hogy egy kilövésnek csak akkor van a médiákban hírértéke, ha szétrobban, míg ha rendben felmegy, akkor nem fontos, hiszen több ezer műhold van fent az űrben.
De önöknek, nekünk miskolciaknak így is van hírértéke.
Bárczy Pál: Nekünk nagy dolog, persze. Már csak azért is, mert az űriparban való részvételt úgynevezett TRL szintekben mérik. Az egyes szint, amikor valamit kitalálnak, elkészítik és működik. A kilencedik, a legfelső, amikor már egy alkatrész működik és fent van az űrben. Mi itt tartunk most, e fölött már nincs semmi, azaz, egy űrben működő alkatrészt csináltunk. Ez egy komoly referencia, hozzáteszem, ezen a szinten végigmenni a magyar űriparból még nem sikerült senkinek. Különböző kutatóeszközökkel van sok korábbi magyar eredmény, például mi is csináltunk már olyan eszközt, ami volt űrállomáson.
Mi volt az?
Bárczy Pál: Ez egy olyan berendezés, amivel egy amerikai asztronauta habosítási kísérletet végzett. Mi találtuk ki a kísérletet is.
Mi volt a lényege?
Bárczy Pál: Próbálom elmagyarázni… Mondjuk ül a fürdőkádban és a szappanos vízbe belemártja a szivacsot, majd kiveszi, összenyomja és hab jön ki belőle. Ilyenkor azt látjuk, hogy a felfelé és lefelé lévő buborékok nem egyformák. Lefelé ugye hat rá a gravitáció, a Föld vonzása befolyásolja, ezért olyan uborka formájúak lesznek, felfelé meg lencseszerűek. Nekünk az volt a célunk, hogy ezt kiküszöböljük, azaz olyan habgenerátort készítsünk, amelyiknél nem számít a gravitáció, érzéketlen vele szemben.
Miért kellett ez, nyilván nem a szappanos szivacs miatt?
Bárczy Pál: Nem, persze. Azért, mert ha fémhabot akarunk készíteni, fontos, hogy egyforma tulajdonságú fémhabtestet készítsünk.
Mi készül ilyen fémhabból?
Bárczy Pál: Több minden, mi azt szerettük volna, hogy az egész világ fémhabból készüljön (nevet)… De például ütközőket gyárthatunk ebből. Ezt autó elejére is lehet szerelni, ha ütközik, összenyomódik, egyfajta energiazabáló, felveszi az ütést, védi az utast.
Visszatérve a Sentinel2A-hoz, azt mire használják?
Bárczy Pál: Az egész a Kopernikusz-program része, amelyet az Európai Unió parlamentje fogadott el azzal a céllal, hogy Európának legyen külön földmegfigyelő rendszere. A műhold a Föld körül kering és egy pont fölött, mondjuk Miskolc fölött, tíznaponként halad át, miközben 200 kilométeres sávon fényképez. A képeket tárolja, leküldi a Földre, ezt pedig archiválják. Ha több műhold lesz, akkor gyakrabban kapunk majd képeket. Ezeket lehet használni például környezetvédelmi célra, mert a műhold a különböző növényeket is meg tudja különböztetni. A hivatalosabb része: ez alapján fizetik majd a területalapú támogatásokat, hiszen látni általa, hogy egy föld be van-e vetve, vagy nincs. Most is van olyan műhold, ami ezt figyeli, de az magánkézben van, ez pedig közösségi. A Sentinel2A minőségi javulást is jelent, hiszen 13 csatornán fényképez. Különböző hullámhosszúságú képeket készít, így például lehet látni egy terület klorofilltartalmát, a talaj víztartalmát, azt is, mennyire van kiszáradva, de katasztrófahelyzeteket, árvizeket, belvizeket is figyel. Rengeteg információt szolgáltat. A szakcégek pedig most fogják megmutatni, mit tudnak ebből hasznosítani, hiszen lejön ez a rengeteg adat és nagy baj lenne, ha az adatokat nem használnák semmire. Nyilván nem ez a cél.
Hogy került, kerültek kapcsolatba az űrkutatással?
Bárczy Pál: 1986-ban kezdődött ez az őrület. A Miskolci Egyetemen dolgoztam, amikor beleakadtam egy projektbe, ez a mára közismert űrkemence volt. Ezt az Interkozmoszon belül rendelték meg, ami a Szovjetunió és kelet-európai országok közös űrkutatási programja volt. Úgy figyeltek fel ránk, hogy a tanszéken készítettünk kristályosító eszközöket. Majd az oroszok kérték, csináljunk olyat, ami az űrben kristályosít. Ez öt évig készült, ez lett az űrkemence. De a rendszerváltással az orosz partnerség megszűnt, ettől kezdve a NASA-val léptünk kapcsolatba, nekik fejlesztettük tovább a kristályosítót. Ez később kikerült Alabamába és ott működtettük. Ez végül nem került fel az űrbe, de a laboratóriumban éveken át jól működött, főleg katonai célú kristályok készültek. Titkos volt, hogy milyen anyag kerül bele, mindig zárt kapszulában hozták.
Említette, hogy az űrkutatás kilencedik szintjére léptek, miközben ez még a kezdet. De akkor hova tovább?
Bárczy Pál: Azt látni kell, hogy a nagyvilágban az űripar a leggyorsabban fejlődő iparág. Nagy nemzeti szomorúság, hogy nálunk ezzel csak a vicc rovatban találkozunk, azaz nem létezik számunkra. Mondok számokat: a világ űriparára 300 milliárd dollárt költenek évente, a NASA-nak ebből nem egészen 20 milliárd jut. Az összes állami űrpénz 40 milliárd dollár. A többi a vállalkozások pénze. Tehát, nem az államok költenek erre pénzt, hanem többségében a vállalkozások profitálnak belőle. Ha bekapcsoljuk a tévét, akkor az adás műholdról érkezik, de az is magánkézben van. Mi magyarok annyit tudunk erről, hogy az űr-ügyek az állam szempontjából kiadást jelentenek. Fizetni kell neki, mint egy eltartott gyereknek. A gyerekkor és a felnőttkor közt jelentős a különbség: az előbbiben kapunk, az utóbbiban adunk. Mi magyar űriparosok most épp a gyerekkor és a felnőttkor határán vagyunk.
Azaz a hazai űrkutatás most léphet felnőttkorba?
Bárczy Pál: Igen, ha úgy tetszik, ez esetben már olyat tettünk, amiért pénzt fizettek a világpiacon, azaz kívülről jött forrás. Ez nagyon nagy dolog. Még jobb lenne, ha sok ilyen lenne. Az eleje nyilván nehéz, de a váltást az jelenti, ha olyan tevékenységet tudunk produkálni, ami pénzt ér, amiért valaki fizet.
ÉM-NSZR
Földönkívüliek márpedig nincsenek
A Sentinel2A-val kapcsolatban is említette, hogy a berendezés fotói közül is csak kevés az, ami publikus. Nyilván a titoktartás miatt.Bárczy Pál: Igen, a technikai részéről nem beszélhetünk, de szerencsénk van, a „publikum” ezt nem is igényli, úgysem értenék. De egy példa: ha kilövünk egy rakétát, amivel el akarunk találni egy célpontot, ahhoz a rakéta orrában el kell helyezni egy beprogramozott kristályt, ez tudja, mit kell eltalálnia és megkeresi. Ha tudom a programot, azt, hogy milyen sugárral keres, akkor én kibocsátok egy olyat, amivel összezavarhatom. Ezért katonai titok, hogy milyen a kristály és milyen hullámhosszon működik.A technikán túl az űr sokak számára misztikus, sok történetet hallunk például eltitkolt földönkívüliekről. Ezekről sem lehet beszélni?Bárczy Pál: Lehetne, de nincsenek ilyenek. Ez népmese. Tudom, hogy a hihetetlen történetek a legnépszerűbbek, veszik, mint a cukrot. Az emberek között kevesen vannak, akik racionálisan gondolkodnak, akik számára a valóság a fontos. Mérnökként egyetlen olyan dolgot sem hiszek el, amit nem mértem meg. A mérnök számára, ha valaki mondott valamit, az csak egy vélemény, de nem a valóság. A valóság megismeréséhez eszköz kell, mérni kell, számszerűen, mértékegységgel.
Francia Guyanából indult és sikeresen pályára állt a Sentinel-2A műhold, melyben számos magyar – aktív miskolci részvétellel készült – alkatrész segíti a feladatok végrehajtását. Az „őrszem” az egyik alapvető feladata a Föld felszínének fényképezése, elsősorban a szárazföldek megfigyelése lesz. Okkal lehetünk büszkék, hogy mindehhez magyar, illetve szűkebb régiónk szakemberei is nagymértékben hozzájárulnak. Pásztor Attila jegyzete. tovább »
Miskolc - A Francia Guyana-i kilövőhelyről indult és sikeresen pályára állt a Sentinel2A. tovább »
Darmstadt, 2015. június 23., kedd (MTI) - A Föld szárazföldi felszínéről készített képeivel többek között a mezőgazdaságot és a városfejlesztést is segítheti az európai Sentinel-2a műhold, amelyet magyar idő szerint kedden hajnalban lőttek fel az Európai Űrügynökség (ESA) Francia Guyanában található űrközpontjából. tovább »
