A Csillagpont nemcsak épület: filozófia

Miskolc - "Mindenkinek megvan a feladata ebben a rendszerben, elkerüljük a párhuzamosságokat." Interjú: Dr. Csiba Gábor, a B.-A.-Z. Megyei Kórház főigazgatója.A Csillagpont kórház nemcsak egy építkezés, hanem ellátási filozófia is, amelynek mentén átalakul szinte az egész egészségügyi ellátórendszer megyénkben – nyilatkozta úgy jó egy évvel ezelőtt a B.-A.-Z. Megyei Kórház főigazgatója. Dr. Csiba Gábor nemrég a szerkesztőségünk vendége volt.

- Hol tart most a folyamat?

Dr. Csiba Gábor: Azért elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy nem most, hanem 2007 táján kezdődött meg az a munka, az a folyamat, ami azután a Csillagpont építésében csúcsosodott ki. Megelőzve a Semmelweis-tervet, de azzal összhangban indult ez az összetett munka – amely egyébként szellemiségében és gyakorlati megközelítésében is összesimul mindazzal, ami napjainkig történt itt a megyénkben ezen a területen. Az alapelv akkor és most is változatlanul az volt: a nagy megbetegedési és halálozási kockázattal járó betegségek ellátását, úgymint onkológiai betegek, stroke-ellátás, gyermek-ellátás, szív-érrendszeri betegségek, bizonyos diagnosztikai eljárások egy központba legyenek koncentrálva. Ezek a betegségek magas színvonalú gép- és műszerezettséget, nagy költséget és koncentrált tudást igényelnek. Ez a csillag közepe. A csillag szárai mentén helyezkedik el a többi ellátó: háziorvos, szakrendelő, területi kórház. Mindenkinek megvan a feladata ebben a rendszerben, elkerüljük a párhuzamosságokat és elérjük, hogy a beteg a lehető legrövidebb úton a lehető legmagasabb színvonalú ellátáshoz jusson. Ma már működik a Csillagpont és zajlik még néhány fontos infrastrukturális fejlesztés is a megyei kórház területén is. Ez a fejlesztés összhangban van az országos egészségpolitikai törekvésekkel. Ennek lényege, hogy az ellátórendszer meghatározó területi egysége a megye. Az ellátás és finanszírozás pedig a megyei igényekhez igazodik, feladatot finanszíroz, ami a megyénk számára előnyös változás.

- Sokan az ellenzők közül azt emlegették, hogy itt voltaképp kapacitáskivonás, -csökkentés is zajlik.

Dr. Csiba Gábor: Ez nem igaz! Hangsúlyozom, a kapacitások átrendezésével a cél a betegutak lerövidítése és az, hogy a beteg minél előbb eljusson a betegségének legmegfelelőbb, legmagasabb szintű ellátóhelyére. Természetesen minden átszervezés az országban rengeteg gonddal, esetleg egyéni sérelemmel is járhat. De gondoljunk csak bele, mi is a kapacitás fogalma az egészségügyben. Intézmények száma? Ágyak száma? A különféle ellátási formák mérete, teljesítménye? A szakértelem és műszerezettség foka? Összetett kérdés ez, amit ha csak az egyik tényező felől közelitek meg, félrevisz, hiszen a betegnek egyszerre van szüksége az összesre, ráadásul változó összetételben. Jobb megközelítés az, ami a csillagpont-filozófia és az országos egészségpolitika lényege: ne legyenek közepes színvonalon párhuzamosan működő ellátások, hanem az erőforrások: a humánerőforrás, a tudás, a technológiai ellátottság koncentrálódjék, s a beteg a legrövidebb úton jusson el a betegségének megfelelő, legmagasabb szintű ellátási helyre.

- A betegek azonban nem szakemberek. Másként élik meg, hiszen egy kisebb, közelebb lévő kórház otthonosságát, az oda fűződő emberi kapcsolatokat nehezen tudják egy mérlegre tenni a kezelés profizmusával.

Dr. Csiba Gábor: Egy kis pavilonépületben egy park közepén található, földszinti kórtermekkel rendelkező kórház otthonosságát, az emberi kapcsolatokat ezek a közeli kórházak jobban megadják. Nekik is megvan a szerepük – ahogy az előzőekben említettem –, csak kerülni kell a párhuzamosságokat. A központi intézményben viszont a magas színvonal, a koncentrált tudás és az ellátás biztonsága az előny. Klasszikus példa erre az onkológiai ellátásé. Ez team-munka, sokféle szaktudásnak kell együttműködnie a sikeréhez. Ezt csak az onkológiacentrumokban kaphatja meg magas színvonalon. Általában jellemző a korszerű orvoslásra, hogy egyre bonyolultabbak az eljárások, nagyobb eszköz- és műszerigénnyel járnak, ahogy fejlődik a tudomány – ezt nem lehet csak koncentrálva követni.

- Mostanában sokat hallunk a várólistákról. Önnek mi a véleménye erről a helyzetről? Hogyan hathat erre az ellátás csillagpontos rendszere?

Dr. Csiba Gábor: Összetett ügy ez: egy biztos, hogy azzal a 6,5 milliárddal, amit most kap az egészségügy erre a célra, a túl hosszú listák kialakulása már nem pénzhiány kérdése. A szűk keresztmetszet inkább úgy áll össze, hogy kell szakember, épület, eszköz együtt. Most már talán inkább a szakemberhiány a nagyobb gond. Sokan egy bizonyos sebészre várnak, illetve az is szokás, hogy egy-két év múlva esedékes műtétet már most előjegyeznek, biztos, ami biztos. Várólistára azoknak kell kerülni, akiknek a műtétre most lenne szükségük, viszont ellátásuk nem sürgős. A fentiekben felsorolt okok miatt azonban nem lehet azonnal mindenkit megoperálni, tehát ésszerű sorrendbe kell állítani. Az igények is változnak, gyorsabban, mint a kapacitás: például csípőprotézis-beültetést ma nagyságrendekkel többen vállalnak betegként, mint régebben, holott régen is arányaiban ugyanennyi kopott ízület volt. Várólisták mindig lesznek, amit tehetünk, az az, hogy ésszerű korlátok közé szorítjuk.

- A csillagpont-filozófia gyenge pontjának mondják a közlekedést, a szállítást, magyarul a mi sokszor nem éppen európai életkörülményeink közepette nehezen mozgatható a beteg.

Dr. Csiba Gábor: Válasszuk ketté a kétségtelenül gondot okozó kérdést. Az egyik része a sima logisztika: ha jönnie kell a betegnek kezelésre, bármire, és onnan haza, ez hogy oldódik meg. Sajnos itt nem állunk jól – mert a tömegközlekedésünk főleg a kisebb, távolabbi települések esetén nem teszi lehetővé, hogy pontosan, időpontra hívjunk valakit, majd onnan, ha a kezelésnek vége, azonnal haza tudjon menni. A folyosói zsúfoltságnak nagyon sokszor ez az oka: ott ülnek kényszerből a betegek, mert vagy túl korán már ott vannak, vagy nem tudnak még hazamenni. A betegszállítás sem oldja ezt meg, mert sok beteget visznek sokfelé – itt is jelentős a várakozás. A megoldás összetett: egyrészt át kellene gondolni a jelenlegi betegszállítási és mentőszolgálati rendszert, másrészt csökkenteni a felesleges betegutakat. Részünkről azon is dolgozunk a város segítségével, hogy a Blaskovics utca végén, a kórházunkhoz párperces gyalogútra kialakítsunk egy MÁV megállót, hogy a vasúton érkező betegek egy része kényelmesen eljuthasson hozzánk. Azzal is segítünk, hogy 140 új parkolóhelyet alakítottunk ki a GYEK mögött.

- A felesleges betegutak csökkentése lenne a kérdés másik fele?

Dr. Csiba Gábor: Igen: a csillag „szárainak” végén a háziorvosi ellátás van. A háziorvosok szerepe felértékelődik a jövőben. Ha egy háziorvos képzett, jól felszerelt és érdekelt, akkor az egész rendszerre nehezedő nyomás csökken jelentősen, és a beteg számára is sokkal komfortosabb megoldások jönnek létre. Ahogy mondani szoktuk: ne a beteg utazzon, hanem a lelet. Én azt gondolom, rendkívül fontos a képzés, aminek mi bázisa is lehetünk, és az élő, folytonos kapcsolat a kórház szakorvosai és a háziorvosok között. Új lehetőség, hogy sokan akadnak a háziorvosok között, akiknek az alapszakmája valamely orvosi szakma a fül-orr-gégétől a kardiológiáig. Érdekeltté kell őket tenni, hogy használják ezt a szaktudást mint helyben lévő szakorvosként is. No és persze a műszerezettség is fontos: bár ebben ésszel kell fejleszteni, mert nincs értelme szétaprózott műszerfejlesztésnek alacsony technológiai színvonalon.

- A megyei kórházban a Csillagpont átadása után most még milyen építkezések zajlanak?

Dr. Csiba Gábor: A szülészet korszerűsítése most zajlik, legkésőbb április végére be kell fejeződnie. Párhuzamosságok kiküszöbölése céljából ki kell alakítanunk a MISEK-ből ideköltöző sebészeti egységek hotelrészeit – ezt novemberig kell befejeznünk. A MISEK-ben pedig zajlik a megyei kórházból átköltöző szakmák, úgymint mozgásszervi rehabilitáció területének kialakítása. Azt mondhatom, hogy ez év végére egy működésében és infrastruktúrájában is gyökeresen megújult megyei kórház várja majd a betegeket.

- Kiss László -