A gondoskodás a központ kulcsszava

Miskolc - Segélyakciókkal, szociális étkeztetéssel, fejlesztéssel és jogsegéllyel is segítik a rászorulókat. Interjú: Orosz Mariann-nal, a Gondoskodó Központ vezetőjével.Gondoskodás, szeretet, figyelem, jövő. Így nevezte el Orosz Mariann, a nyíregyházi székhelyű, de megyénkben is tevékenykedő Gondoskodó Központ vezetője az általa vezetett intézményeket. Ezek a szavak fejezik ki egész életét és munkáját, hitvallását.

- Gondoskodó Központ. Ez az összefoglaló neve annak az intézménycsoportnak, melynek ön az elnöke. Milyen tevékenységet takarnak ezek az elnevezések?

Orosz Mariann: Alapvetően a gondoskodás a kulcsszó. Szociális és köznevelési területen dolgozunk főként, a házi segítségnyújtás, szociális étkeztetés és intézmények fenntartásával foglalkozunk. Tehát mi így gondoskodunk. Mégis azt gondolom, hogy ettől sokkal több, amit teszünk. A Gondoskodó Szeretetszolgálatunk például egyre bővülő partnerköre segítségével folyamatosan végez jószolgálati tevékenységet: játékokat, ruhaneműt szinte egész évben tudunk az ellátottainknak osztani, de voltak már nagyobb segélyakcióink, például Debrecenben a tartós élelmiszerek mellett jutott egy-egy tál meleg étel is, Edelényben pedig tejet, lisztet és bébiételt is tudtunk a csomagokba rakni, míg a természeti katasztrófa sújtotta Tornanádaskán a lakóházak helyreállításában is segítettünk.

- Az intézmények fenntartása inkább egyfajta feladatellátást, esetleg feladatok átvállalását jelenti. Ezen a területen is vannak amolyan „gondoskodós” sajátosságok?

Orosz Mariann: Szociális intézményeinkben olyan ellátottak vannak, akik a szó legszorosabb értelmében igénylik a gondoskodást. Fogyatékkal élők, szenvedélybetegséggel küzdők, magukra maradt idősek, bántalmazott anyák, gyermekek, sokszor saját hibájukon kívüli okokból utcára kerülő emberek. Már a felsorolásból kiderül, itt az intézményfenntartás nem egyszerű munkaidőben elvégzett, előre pontosan meghatározott keretek között működő tevékenység. Emberi sorsok, életek, esélyek, lehetőségek széles skálájú kavalkádja, ami jóval túlmutat az alapfeladaton. A szociális ellátó tevékenységünkkel közel tízezer emberről tudjuk elmondani, hogy mi sem hagyunk senkit az út szélén. Nem könnyű feladat, de aki ilyen területen dolgozik, az tudja, mindig megvannak azok a pillanatok, amikor azt mondhatjuk a munkatársaimmal, ezért megérte.

- Gondolom, akkor az iskolákban is vannak saját programok, kiegészítő szolgáltatások…

Orosz Mariann: Igen. Az edelényi Új Esély Oktatási Központban az óvodásoktól egészen a szakképesítés megszerzéséig foglalkozunk gyermekekkel. Azt mondhatom, hogy szinte kizárólag mélyszegénységben, nehéz és hátrányos helyzetben élő családok gyermekeinek szól az intézmény nevében is hangsúlyozott esély. A köznevelési alapfeladatok mellett sokféle sajátos szolgáltatást is nyújtunk, kezdve például attól, hogy segítünk a szülők hivatalos ügyeinek intézésében akár odáig, hogy most egy egyedülálló programot dolgoztunk ki a roma fiatalok zenei és táncnevelésén keresztül felzárkóztatásuk, életesélyeik növelésére. Ezt a Harmónia projektet a 100 tagú Cigányzenekarral való szoros együttműködésben végezzük, és fejlesztjük a jövőben. Nagyon hálás vagyok a zenekar vezetőinek, tagjainak, hogy óriási sikereket érnek el, hungarikummá váltak, díjak özönét kapják itthon és világszerte, mégsem felejtették el, hogy honnan indultak, és meleg szívvel nyújtanak segítő kezet tehetséges roma gyermekeknek, és mintát arról, hogy kitartással, szorgalommal sikeressé, boldoggá lehet válni. De van iskolánk Miskolcon, ahol kis létszámú osztályokban foglalkozunk olyan gyermekekkel, akik tanulási nehézségekkel küzdenek, és a személyre szabott oktató – nevelő – segítő munka eredményeként kapnak esélyt a felzárkózásra. A több nagyvárosban telephellyel rendelkező szakképző iskolánk pedig olyan fiatalokat karol fel, akik érettségi után szakmát szereznek, és piacképes tudás birtokában kerülhetnek a munkaerőpiacra. Ha közös pontot szeretnék találni ebben a szerteágazó munkában, akkor azt mondom, hogy nálunk nemcsak a gyermek, fiatal élete, sorsa fontos, hanem valamennyi iskolánkra jellemző, hogy napi kapcsolatot ápolunk a szülőkkel, figyelünk a tanulók környezetére, és igyekszünk a családoknak is segítséget nyújtani, ha rászorulnak.

- A honlapjukról úgy tudom, a Gondoskodó Központnak más területeken is vannak tervei, céljai. Merre nyílik a gondoskodás újabb kapuja?

Orosz Mariann: Terveink mindig vannak, szerencsére olyan csapattal dolgozom, akik nyitottak, előregondolkodók, kreatívak. A már említettek mellett van Ifjúsági és Fejlesztő Központunk, ahol pályakezdő fiatalokat foglalkoztatunk. Pályázatokat figyelnek, írnak, aminek eredményeként sok fiatal jut el külföldre, vagy éppen jut lehetőséghez értékes önkéntes munka végzésére. Az ifjúsági táborunk pedig folyamatos gyermeküdültetést és ifjúsági csereprogramokat tesz lehetővé. A központ működése már a szó legszorosabb értelmében a jövőt építi. Emellett még nagyon új feladatként Jogsegély Szolgálatot működtetünk, ami a klasszikus ilyen jellegű tevékenység mellett befektetés-ösztönzéssel, munkahelyteremtő beruházások segítésével próbál hozzájárulni, hogy minél több ember jusson munkához, megélhetéshez és ahhoz, hogy az életét önmaga tudja tervezni, irányítani, élni. Hogy ne szoruljon rá másokra, és fura módon azt mondom, hogy ne szoruljon olyan szervezetekre, intézményekre, amiket most mi működtetünk. Számunkra az igazi eredmény az lesz, ha minél többen mondhatják azt saját életükről, amit a kormányzat szociális szakemberei is megfogalmaznak: újratervezés munkával, pénzzel, megélhetéssel, családdal, tervezhető jövővel.

- Ön sikeres nő, eredményes üzlet­asszony, céltudatos, megnyerő tárgyalópartner. Óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan lehet egy ekkora intézmény vezetése mellett összeegyeztetni a munkát, a családot? Hogy stílszerű legyek, lehet-e minden területen megfelelően és sikeresen gondoskodni?

Orosz Mariann: Azt gondolom, nagyon szerencsés vagyok. Szeretem, amit csinálok, pontosan azokért a pillanatokért, amikről korábban beszéltem. Ehhez megtaláltam azokat a közvetlen kollégákat – gyakran mondom is, nálunk nincs főnök, hanem munkatársak vannak –, akik felelősséggel, nagy teherbírással, alapos szakmai tudással végzik munkájukat, mert közösen tűzzük ki a célokat, és együtt menetelünk a pillanatokért, az ellátottaink életének könnyítéséért, a térségben élők esélyeinek növeléséért. És nem véletlenül hagyom a családomat a végére, mert nélkülük mindaz, amit eddig elmondtam, egy pillanat alatt válhatott volna csak egy dolgozni, küzdeni, szárnyalni szerető asszony megvalósulatlan álmává. A férjemmel közösen raktuk le az alapokat, és azóta is együtt vagyunk társak a menetelésben. Társak és támaszai egymásnak, és eközben öt már-már felnőtt gyermekünk van, akik életük kezdetén megtapasztalhatják, hogy a siker, az értékes munka elvégzése miatti megelégedettség csak kitartással, szorgalommal és egyfajta erős csapatmunkában valósítható meg. A legbiztosabb örök „csapat” pedig a család, ahol a szeretet, a gondoskodás, a figyelem olyan mélységben és tartalommal valósul meg, ami stabil alapot biztosít az élet bármely más területén végzendő feladatokhoz.

ÉM