Nézőpont: Mire elég?

November 6., az évből még 55 nap van hátra. Ha csak ezen száraz tényekre hagyatkozunk, akkor nem nagy merészség kijelenteni: sok mindent meg lehet fogadni az év végéig, vagy adj Isten bele is lehet azokba vágni. Juhász-Léhi István jegyzete.

Nem kell január elsejéig várni az utolsó cigaretta elszívásával, vagy azzal, hogy tényleg kikászálódik valaki a tévé elől és végre egy kis napi testmozgásra adja a fejét. De el lehet menni hosszú évek után színházba, fel lehet hívni a régen látott barátot, barátnőt, akinek nem kellene végre minden találkozáskor azt mondani: "De jó hogy látlak! Mikor ülünk be valahová végre egy jót beszélgetni?" Mert nem ültök be. Nem, mert sok a munka, a gyerekek, ráadásul a Szulejmánt is levették a műsorról a gonosz tévések.

Meg aztán hiába a novemberi tavasz, lesz tél. Lesz, mert így van ez kitalálva. Ki lehet pakolni a szekrényből a kinőtt, jó ideje nem használt ruhákat, cipőket. A feleslegessé vált játékokat, takarókat és lehet juttatni a segélyszervezetek segítségével azoknak, akik még hasznát veszik, akik örülnek azoknak. 55 nap hosszú idő. Lesz, aki mindennap megtanul három angol szavacskát és ha december utolsó napjára, csak a felére emlékszik majd, az is szép teljesítmény. Le lehet fújni a port a kedvenc könyvről, elő lehet venni egy-egy kedves filmet és nem kerül semmibe, ha reggel és este megcsinálunk néhány felülést. Mert az 55 nap - ha úgy vesszük - amúgy csepp az élet tengerében. Ráadásul a decembert "elviszi" a Mikulás és a Jézuska.

A következő 55 napban pedig már legtöbbünk a tavaszt fogja várni...

- Juhász-Léhi István -