Helyi közélet

2013.12.21. 11:53

Bodor Johanna - A táncnak meg kell érintenie a lelket

Miskolc - Keményen hajtja táncosait, de nőstényoroszlánként védelmezi őket Bodor Johanna, a Don Giovanni miskolci előadásának koreográfusa.

Miskolc - Keményen hajtja táncosait, de nőstényoroszlánként védelmezi őket Bodor Johanna, a Don Giovanni miskolci előadásának koreográfusa.Bodor Johanna koreográfus karrierje egy emeléssel kezdődött. Johanna otthona édesapja, Bodor Pál újságíró, költő, műfordító, és történész, könyvtáros édesanyja jóvoltából afféle kulturális centrumként is üzemelt, ahol gyakran megfordultak a románia magyar értelmiség meghatározó alakjai, közírók, költők, s más művészek.Egy alkalommal Karikás Péter, az akkori magyar kultúrattasé és felesége, Handel Edit balettáncos, balettmester járt látogatóban Bodoréknál. Beszélgetés közben a Moszkvában - a szocialista világ balettfővárosában - végzett Handel Edit elmesélte, hogy megtanította férjét egy emelésre, majd a Bodor család magas mennyezetű nappalijában be is mutatták azt. Handel Edit a szoba egyik sarkából nekiszaladt és férje ölébe vetette magát, aki a magasba emelte.

Nyomban eldőlt: az akkor 11 éves Bodor Johanna egy életre eljegyezte magát a balettel. "Mások úgy szeretnek bele a balettbe, hogy a szüleik elviszik őket a színházba - nekem szerencsém volt: házhoz jött a színház, a nappalinkban találkoztam vele, testközelből", mesélte Bodor Johanna, akivel egy miskolci kávéházban beszélgetett munkatársunk.

"Majd csak kinövi"

"Amikor bejelentettem, hogy táncolni szeretnék, a szüleim rábólintottak; valahogy úgy lehettek vele, hogy idővel majd csak megunom vagy kinövöm, de addig is legalább javul a testtartásom", mondta a balett-táncosból lett koreográfus, aki még a kávéházi asztal mellett is egyenes háttal, kecses fejtartással ült - miközben lelkifurdalás nélkül mélyesztette villáját egy tortaszeletbe. "Ezt szabad...?", kérdeztük a koreográfust. "Igaza van, táncos koromban én is nagyon vigyáztam a kalóriákkal, de már szeretem egy kicsit kényeztetni magam. Amúgy hetente legalább háromszor edzek, lemozgom ezeket a falatokat, hiszen előfordul, hogy egy-egy lépést, mozdulatot meg kell mutatnom a táncosaimnak", felelte.

Magányosan

A rengeteg szenvedéssel, lemondással - ugyanakkor legalább ennyi örömmel és sikerélménnyel - járó balettanulás eredményei azonban nem csak Johanna testtarásán mutatkozott meg: miután a fiatal lány végzett a bukaresti Állami Balettintézetben, a román főváros Operettszínházának tagja lett.

A Bodor család 83-ban elhagyta Romániát, de Johanna ekkor még nem fejezte be tanulmányait, így Bukarestben maradt, csak két év múlva költözhetett családtagjai után Magyarországra. Hazai pályafutása a Néphadsereg művészegyüttesében kezdődött, majd a Győri, aztán a Szegedi Balett táncművésze, magántáncosa volt.

A magányosan töltött két év azonban mélyebb nyomokat hagyott Bodor Johannában, mint akár ő maga is gondolta volna, és ez csak a közelmúltban derült ki. Márciusban jelenteti meg a Magvető kiadó Johanna első könyvét, amiben ezek az évek is markánsan megjelennek majd. "A könyvben lesznek valós történetek, olyanok is, amelyek velem esetek meg, s teljesen fiktív, kitalált epizódok is. Számomra az teszi érdekessé - és akiknek odaadtam a kéziratot elolvasásra, szintén ezt mondták -, hogy nem lehet tudni, melyeknek van valóságalapjuk, s melyek a képzelet szüleményei", mesélte Bodor Johanna, aki még mindig képtelen arra, hogy kimondja: "az én könyvem" - mindig kissé szégyenlősen beszél művéről.

"Korábban soha nem gondoltam rá, hogy írni akarok. Láttam édesapámat, a hozzánk feljáró írókat, művészeket, és mindig azt gondoltam, hogy én soha nem leszek olyan okos, művelt mint ő", magyarázta - annak ellenére, hogy az írott, főleg a magyar nyelven írott, szónak a Bodor családban mindig is értéke volt: édesapja, Diurnus 16 éves korától "forgatja a tollat", míg nagymamája, Bodor Klára is elbeszélő, gyermekíró volt. Hát igen, alma, meg a fája...

Próbáról próbára

Bodor Johannát a munka hozta Miskolcra; január 18-án lesz a bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni című operájának, melynek próbái most zajlanak. "Ez gyakorlatilag minden időmet leköti, gyakorlatilag még a várost sem volt alkalmam megismerni. A kollégáim azért beültettek a kocsiba, és kivittek Lillafüredre - beleszerettem!", lelkesedett a Johanna.

"Mennyire kap szabadkezet a koreográfus?", kérdeztük. "Azt tartom, hogy amíg a próbák zajlanak, addig egyértelműen a rendező áll mindennek a csúcsán; ő választotta a darabot, a szereplőket, ő fogja össze az egészet - az ő szava dönt mindenben Nyilván azért kérnek fel engem, mert a rendezőnek van egy olyan koncepciója, hogy egy újabb réteggel szeretné gazdagítani a produkciót; és általában azt is tudja, mit szeretne látni a színpadon. Ezt elmondja nekem, én pedig igyekszem azt megvalósítani. Persze gyakori, hogy a rendező azt mondja: teljes egészében rám bízza a koreográfiát, mozgásdesigne-t; akkor sokkal inkább a saját elképzeléseimet valósítom meg, azt azonban nem szeretem, ha ilyenkor akar valaki beleszólni a munkámba... Ezt persze az elején tisztázni kell, hogy ne legyenek később félreértések", magyarázta Bodor Johanna.

A koreográfus saját bevallása szerint sokat követel a táncosaitól, mindenkitől elvárja, hogy testben, lélekben végig jelen legyen a produkcióban, cserébe viszont nőstényoroszlánként védelmezi is őket.

"Nem tűröm, hogy kihasználják a táncosokat, hogy a »díszlet« részeként kezeljék őket, hogy rajtuk akarjanak spórolni. Ha azt látom, hogy »statisztaként« bánnak velük, nagyon dühös tudok lenni... Ellenben, ha azt érzem, hogy megfelelő rangján, értékén kezelik a táncot, akkor a maximálisat hozom ki magamból és a táncosaimból is", mondta Johanna.

"Miskolcon mi a helyzet? Itt megbecsülik őket?", vetettük közbe. "Ez már a folyamaton is látszik. Először ugye a tánctagozat jött létre, idén pedig megalakult a Miskolci Balett - igen, úgy érzem, itt valóban megbecsülnek bennünket, igényt tartanak a művészetünkre", felelte a koreográfus, aki a miskolci előadásban nem csak a munkát élvezi. "Hálás vagyok ezért a felkérésért azért is, mert így alkalmam nyílt jobban megismerni Mozart zenei világát. Amikor még a balettintézetbe jártam, volt egy tanárunk, aki elvárta, hogy időnként komolyzenei koncertekre is elmenjünk, hogy szélesedjen a zenei látókörünk, ne csak a balettzenéket ismerjük. Fiatalon sokat szenvedtünk emiatt, de ahogy érik az ember, megtanulja értékelni a muzikális finomságokat is", mesélte Johanna, aki a klasszikus balett rendszerére épülő modern balettet képviseli.

"Milyen a viszonya a hagyományos értelemben vett tánchoz?", kérdeztük, mire Bodor Johanna kifejtette: bármilyen műfajú táncot szívesen megnéz, ha azt szívvel-lélekkel művelik; egy break-es éppúgy el tudja varázsolni, mint a néptáncosok vagy versenytáncosok, de a tánc számára soha sem lesz szórakozás. Hogyan is lehetne, amikor minden mozdulatnak, gesztusnak célja, értelme és szerepe van? "Érti ezt a közönség?", vetettük közbe, mire Bodor Johanna kifejtette: sokszor nem, de nem biztos, hogy az baj. "Ha valaki megnéz egy darabot, amiben van egy 45 másodperces táncbetétet, és az érzéseket generál benne, megérinti a lelkét, az már jó, az egésznek éppen ez a célja", válaszolta Johanna.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában