2013.05.13. 11:35
Nézőpont: Ki legyen a rektor?
<em>Az egyetemek rektorainak megválasztása emlékezetem szerint azért általában nem szokott címlapos hírré válni – de most igen. A mostani turbulenciákat leginkább az okozza, hogy az állam az egyetemek, főiskolák gazdasági kivéreztetéses módszeréről átváltott egy sokkal direktebb megoldásra</em>. <strong>Kiss László jegyzete</strong>.
Az egyetemek rektorainak megválasztása emlékezetem szerint azért általában nem szokott címlapos hírré válni – de most igen. A mostani turbulenciákat leginkább az okozza, hogy az állam az egyetemek, főiskolák gazdasági kivéreztetéses módszeréről átváltott egy sokkal direktebb megoldásra. Kiss László jegyzete.Miről is van szó? Adva van egy szűkülő piac: egyre kevesebb gyerek, aki felsőoktatásba menne és alkalmas is rá - és számtalan felsőoktatási intézmény, amely túlkínálatot teremt, elnyerte az eszkimó szerepét a „sok az eszkimó kevés a fóka” játékban.
Mivel aki ma megszületik, az számíthatóan tizennyolc éves lesz pontosan tizennyolc év múlva, a „fókák” fogyása ezért pontosan látható volt. A következmények is. Harc az intézmények között, harc a diákokért, lassan de biztosan süllyedő oktatási színvonal nagyon sok területen, zavaros és láthatóan kimódolt szakok megjelenése, és a diákság terelése a fizetős formák felé. Ebbe az egészbe az állam eleddig leginkább úgy avatkozott be, hogy csavargatta elfelé az állami pénzcsapokat és az intézmények meg vagy önmagukat csonkítgatták, vagy összeálltak, társultak, vagy az „egyenletesen mindenkinek legyen rosszabb” elve alapján próbáltak túlélni, ha nem volt elég külső bevételük.
Most más szelek fújnak. Még komolyabb pénzelvonás, a megrokkanó intézményeknél gazdasági biztosok, az államilag támogatott helyek korlátozása, és végül de nem utolsósorban: állami beleszólás abba, ki lesz a rektor. Eddig egyetemi belső alkukon múlott ki lesz rektor és ki nem. Most a miniszter is beleszól, és nem mindig úgy ahogy az egyetemi szenátus szeretné. Lásd a debreceni példát, vagy most a miskolcit.
Egy társaságban ülve hatalmas vita részese lettem, hogy az a jó ha belső alkuk alapján kiválasztanak rektort, vagy a pénz javát adva, „az rendeli a zenét aki fizet” elv alapján az állam kinevez. Az első megoldás azért magában hordhatja a kéz kezet mos, a „változatlanság mindenkinek jó, csak semmi fájdalmas reform” elv érvényesülését, a második meg a politikai akarat erőszakos megnyilvánulásának veszélyét. Most az a jó ha ironikusan szólva a pulykákra bízódik a karácsonyi menü megszavazása, vagy dobjuk sutba az egyetemi autonómiát, a sok évszázados értéket, és jöjjön a diktatórikus megoldás?
Nincs erre rövid jó válasz. Rektorválasztási viharok-csak tünet, okozat, következmény a baj gyökere másutt van. Ott, hogy felsőoktatást sikeresen átalakítani csak sok évtizedre szóló, kiérlelt és átgondolt, széleskörű támogatást élvező stratégiával és következetes végrehajtással lehet, amit magáénak vall minden párt és kormány. Ami a felsőoktatással történt eddig , az sokkal inkább tűnik a kormányrúd rángatásának, mint megfontolt irányításnak.
Imádom azokat az eszmefuttatásokat amikor az állampolgárokat felülről kioktatják hogyan kell nekik hitel, pályaválasztás, egészség ügyeiben hosszú távra, bölcsen, megfontoltan tervezni és megvalósítani. Amit a hosszú távú stabil bölcs tervezés terén a politikai elit eddig felmutatott, azt a magyar családok java messze túlugorja. Merthogy a kormányrángatós cikkcakkokhoz szükséges pályát, vizet, járművet, üzemanyagot – ahogy tetszik- ők biztosítják…
