2013.02.12. 21:44
Arcok a megyéből - Önként is gyerekek között
Miskolc - Hulvey Irén nem csak munkájából fakadóan foglalkozik gyerekekkel: önkéntesként is.
Miskolc - Hulvey Irén nem csak munkájából fakadóan foglalkozik gyerekekkel: önkéntesként is.A Betegek Világnapja alkalmából a GYEK református lelkészét, dr. Farkas Edinát (egyébkén ő volt, aki a Rakaczki Bence számára beültetendő őssejtek szállítását magára vállalta) kértük arra: segítene rátalálni egy önkéntes segítőre, aki a beteg gyermekek lelkével foglalkozik. Ő vezetett el Hulvey Irén tanítónőhöz.
– A Selyemréti Általános Iskolában tanítok, s a Deszkatemplom gyülekezeti tagja vagyok – mondja el a leglényegesebb tudnivalókat magáról. – A lelkésznő, akit onnan ismerek, egy alkalommal kihirdette: szüksége volna olyan önkéntesekre, akik segítenének hívogatni a kórházban fekvő gyerekeket, szüleiket és az ott dolgozókat a minden hónap első vasárnapján tartandó istentiszteletre, illetve ezen alkalmakon a bibliai leckék elmondásában – tudjuk meg az előzményeket.
– Végigjárjuk a kórtermeket, és ismertetjük, hogy van ilyen lehetőség – válaszol Irénke arra, miben is áll a hívogatás.Elmondja: bár sejtette, hogy a gyermekek között súlyos betegek is vannak, azért nem könnyű a velük való találkozás.
– Sokszor megrázó maga a látvány, s nehéz belegondolni is, milyen nagy fájdalmakat kell elviselniük néhányuknak, ilyen fiatalon. Volt egy kicsi fiú, aki nagyon elgondolkodtatott: vajon milyen gondolatai lehetnek, milyen reménysége lehet? Ehhez próbálunk segítséget nyújtani a hit által. Én csak elmondom a bibliai történetet, az azzal kapcsolatos beszélgetést már a lelkésznővel folytatják – meséli Irénke. Mint mondja, nem minden gyermek van olyan állapotban, hogy a közös istentiszteleten részt tudna venni. Ilyenkor ők mennek a betegágyhoz.
Első-utolsó találkozás
– Karácsony előtt meglátogattunk együtt egy kislányt, aki kora szerint a tanítványom lehetett volna, s akit a lelkésznő régebbről ismert. Súlyos állapotban volt, sejteni lehetett, hogy ez az utolsó alkalom a találkozásra. Ott voltak a szülei is. S bár számomra úgy tűnt, hogy a kislány nem is figyel ránk, a lelkésznő kérte, mondjam el neki is a kiválasztott bibliai leckét. Utóbb mesélték el a kórházi dolgozók, hogy mielőtt végleg távozott volna, megkérte őket: hívják fel telefonon Istent. Ez igazolás volt arra, hogy figyelt ránk, s hogy remélhetőleg segített neki a gondolat: Jézus által a mennybe juthat.
ÉM-SzK