Nézőpont: Egy mindenkiért

Vagy mindenki egyért? Olyan ismerős, hangzatos jelmondat ez. A közösségben élők, a társadalmi együttélés játékszabályait tiszteletben tartók számára természetes, hogy alkalmazkodunk egymáshoz. Szántó Rita jegyzete.Mostanában azonban egyre többen aggódva, félelemmel méregetik lakótársaikat. Különösen, amióta egyre gyakoribb, hogy a társasházak tulajdonosainak felhalmozott adósságait nem tolerálják tovább a közműszolgáltatók. Megeshet ugyanis, hogy néhány bajba jutott, elszegényedett lakótárs miatt az egész közösségnek kell elszenvednie a szolgáltatók retorzióját. Azaz, víz, gáz vagy villamos áram nélkül maradhat a teljes épület. Nem ritkaság, hogy nincs melegvízszolgáltatás, nem működtetik a lifteket vagy jelzáloggal terhelik azt a házat, ahol a felelőtlen lakótársak adósságot halmoztak fel. A mostani helyzetben nehezünkre esik pálcát törni az önhibájukból nincstelenekké válók, a munka és megélhetés nélküli adósságot adósságra halmozók fölött. Ám még sem törvényes és nem igazságos, ha valaki mások kárára élvezi a társasházak nyújtotta komfortot. De mit is tehetnénk? Úgy tűnik, marad a mindenki egyért elve. Vagy nyomkodhatjuk az áramtalanított felvonógombokat, majd boszszúból rá-rácsöngethetünk a vétkes szomszédra. Persze csak akkor, ha még nem kötötték ki az áramot nála is.

Szántó Rita