Csillagpont: „lakva” ismerni meg

Borsod-Abaúj-Zemplén - A Megyei Kórházon belül hihetetlen gyorsasággal kinőtt a földből a Csillagpont Kórház.Egyelőre döntően nem azok az osztályok és szakrendelések találhatók az impozáns intézményben, amelyek itt kapnak végleges elhelyezést, hanem azok, amelyek külön álló régi épületének felújításához a héten láttak hozzá a kivitelezők. El lehet képzelni: nem kis logikai feladattal járt a költöztetés.

A főbejárati forgóajtón meglepődünk: jóval gyorsabban kerülünk beljebb, mint mondjuk a plázában.

– Igen, ez okoz olykor gondot, főleg a mozgássérült betegeknek. Van ugyan másik ajtó, de az zárva, s ha szükség van rá, hívnunk kell a kulcsos embert.

Dr. Csiba Gábor főigazgató sem rejti véka alá: a beköltözés után fény derült néhány apróbb hibára, amelyeket folyamatosan orvosolnak. „Be kellett hangolni” a fűtési rendszert, leárnyékolás miatt nem mindenütt működtek a mobilok.

– Kíváncsian várom, mikor indítják be a vízesést, hátha kicsit páradúsabb volna a levegő – mondja dr. Sípos Gyula főorvos, az angiológiai osztály vezetője, s ezzel rávilágít: jelenlegi díszítő funkcióján túl egyéb célt is szánhattak a dekoratív üvegelemeknek. A főorvos hozzáteszi:

– Természetes, hogy kezdetben kibuknak kisebb hibák, még egy kis házon is, nem még egy ekkora épületen. Le a kalappal a kivitelező előtt, amelyik ennyi idő alatt felépítette!

„Sajtós” kísérőnktől megtudjuk: átmenetileg 4 órahosszára korlátozták a látogatást. Viszont aki délután 2 előtt érkezik, az is kulturált környezetben várakozhat. Mint Fodor Zoltánné, aki Emődről jött.

Nagyobb gond ne legyen!

– Egy hete hozták be a férjemet, azóta naponta látogatom. Egyrészt hamarabb jött a buszom, másrészt volt is elintéznivalóm. Kivárom azt a kis időt, elvégre kényelmes, és nem is kell fázódni. A kórtermek is szépek, csak kár, hogy még nem működnek a tévék.

A szakrendelők folyosóján is beszédbe elegyedünk néhány beteggel. Van, aki azt panaszolja: a régi helyen kereste a rendelést, ott nem talált eligazítást. Egy másik beteg megállapítja: szép itt minden, csak itt is sokat kell várni. Megegyezünk: az orvosok létszáma nem áll egyenes arányban az infrastrukturális fejlesztéssel. Mondana még valamit, de beszólítják.

Jártunkban-keltünkben úgy észleljük: van még különbség az egyes folyosóvégek hőmérséklete között. De csak szubjektív meglehetős távolságokat tettünk meg, házon belül. S épp ez az egyik nagy előnye az új létesítménynek: a betegeket sem kell majd minden esetben kintről bentre, bentről kintre hozni-vinni az egyes vizsgálatokra. Az ideggyógyászaton ugyan találunk ajtót, amely nem záródik, s még több berendezésről csak találgatjuk, mi lehet, alapvetően nem győzünk csodálkozni az új környezeten.

Két nap alatt...

– A buszból láttam, hogy épül itt valami, most aztán belülről is megismertem – mondja Svéda Béla, akit ezúttal a mentő hozott be Perkupáról. Már hazamenetel előtt áll, s mindennel elégedett. Azt mondja, az új helyen a nővérek is kedvesebbek.

– Nem kis teljesítmény volt az átköltöztetés: mindenkit berendeltek. A 68 beteget két nap alatt költöztettük át – mondja az osztály főnővére. Horváth Emese. – Lassan megszokjuk itt, aztán költözhetünk is vissza a felújított régi épületünkbe.

ÉM-SzK