Nézőpont: Egy-két tasli, virággal

A férfi mindig hajhálót hordott meg atlétát, amikor otthon volt, és jávorpálos bajusz alatt fütyörészve szerelte a motorját az udvar közepén. Ha jó kedve volt. Ha nem, akkor viszont elpüfölte az asszonyt, meghúzgálta kissé a földön is, aki, amennyire erejéből tellett, igyekezett ellentámadásba átmenni. Rájuk hívtuk a rendőröket. Kijöttek, mire a pár boldog mosollyal közölte, hogy ó, ugyan, semmi nem történt, a szilva a nő szeme alatt egy félreértés, és egyébként is szeretik egymást. Kiss László jegyzete.

Gyerekkorom e két emlékezetes lakótársa a földszintről csak azért jutott eszembe, mert egész héten a családon belüli erőszak jogalkotáson belüli sorsa volt a vezető téma a médiában. Teljes joggal – teszem hozzá, és eszem ágában sincs súlytalanítani ezt témát a fentebb idézett történettel. Ugyanis a kis sztori nem azt üzeni, amit sokan gondolnának olvastán, hogy lám-lám a pénz számolva, az asszony verve jó, és egyébként is, nem is olyan borzasztó az a pár tasli egy hitvesnek, majd veszünk neki egy csokor szép virágot kárpótlásul. Hanem azt, amit valójában láttam, akkor ott: az amúgy nem a tudományos akadémia levelező tagságára hajtó nő józan paraszti eszének logikus működését.

Mit gondolt? A rendőrök elmennek, ő viszont ott marad a hajhálóssal, aki még azt is leveri rajta majd, amit most óvatlanul eldumálna a rendőröknek. És tegyük fel, ha a törvény szigora lesújtana a hirtelen kezű macsóra, mi jó származott volna neki belőle? Így legalább volt valaki, aki még keresett, és aki ha éppen nem verte, voltaképp szépen tudott fütyörészni, és lesimított hajjal, hátulról, tényleg hasonlított Jávor Pálra.

Abszolút logikus és szomorú, hogy már régen nem így van: a családon belüli erőszak ugyanolyan önálló tétel kell, hogy legyen a BTK-ban, mint a betöréses lopás vagy bármi más. De a valódi megoldás akkor közelít, ha egy nő vagy egy gyerek nem marad magára az erőszakkal koronázott helyzetekben. Mert az erőszak általában nem önmagában létezik, hanem számos körülmény élteti, teszi nehezen megfoghatóvá és kivédhetővé. Szegénység, kiszolgáltatottság, vagy egyszerűen egy nő vagy gyerek magánya, egy nyomasztó problémahalmaz közepén. Kell a paragrafus, nem kérdés – no meg egy jól működő szervezetrendszer, ami a megoldáshoz segíti a gyengéket.

Sokan egy kirobbanó családi erőszak ügyét ma is a benne lévők hibájának, felelősségének tudják be – minek ment hozzá, miért nem válik el, stb. Ez igaz is részben, de azt látni kell, hogy ha a törvényesség, a biztonság, a rend követelményei csak az otthonok küszöbéig érvényesek, azon túl már ez magánügy, akkor az életünk fontosabbik fele válhat egykönnyen csatatérré, dzsungellé. És hát, ugye, túl könnyű poén, de annyira magas labda, hogy nem lehet nem leütni. Ha már jó pár éve van állatkínzást büntető passzus – elég kemény – és még ügyek is vannak, ezért azon vitatkozni, kell-e külön paragrafus a családon belüli erőszakra, kicsit komikus. Hiszen azt már évezredek óta tudjuk: az emberek mindig egymás kínzásában voltak a legjobbak... 

- Kiss László -