2012.06.07. 17:58
Nézőpont: Úton lenni. Boldogság.
<em>Nem ehhez vagyunk szokva, jobban illenek ránk az olyan egyszavas meghatározások, mint válságrégió</em>. <strong>Bujdos Attila jegyzete</strong>.
Nem ehhez vagyunk szokva, jobban illenek ránk az olyan egyszavas meghatározások, mint válságrégió. Bujdos Attila jegyzete.Hosszú menetelés, a táv a fővárostól állítólag 272307 lépés, ezt most lelépik, és akkor ezt is tudjuk majd. Úti élményeikből készül az új évad egyik első előadása. Biztosan nagyon érdekes lesz, úton lenni boldogság, a szabadság maga, plusz lesz saját, közös eredetmítoszuk, amiben a haladás éppen úgy szerepet kap, mint a megérkezés.
Engem mondjuk már az is őszintén meglep, hogy valaki erre tart, pont a Mi Városunkba kívánkozik, ha célja van is vele. Nem ehhez vagyunk szokva, jobban illenek ránk az olyan egyszavas meghatározások, mint válságrégió, ha szabad így mondanom: a kifejezés teljes tartalmi gazdagságával, a nagyobbrészt praktikusan semmire sem jó, koloncként lehúzó múltunkkal, a jövőt ígérni legfeljebb csak akadozó nyelvvel tudó jelenünkkel, a békétlenségekkel, a magukba forduló, elemésztő, kilátástalan vitákkal, gyanakvó tekintetekkel, hitehagyottsággal.
Jönni? Ide?
Persze, munkába jönnek, de akkor is: már ezért is megdolgoznak, és ez szép gesztus, ha maradt még érzékünk az ilyenhez. Ha még bír számítani, hogy ebben valahogy mi is benne lennénk, hozzánk igyekeznek, kedves közönség, és ennek számítania kell, ha így elsőre talán nem is annyira rólunk szól a formáját kereső mű. Talán lesz még alkalom, a hótreáltól az abszurdig semmiben nem tűnne stílusidegennek a mese, ha történetesen bennünk, a mi sorsunkban találná meg majd a témáját ez a formálódó új színház.
Nem is annyira azért, hogy tetszelegjünk magunknak, bár az sem lehet utolsó érzés, ha fontosnak tudja magát az ember, ha számít annyira, hogy elemzés tárgyává teszik az életét, ha ő kerül az érdeklődés középpontjába. De azért is, mert egyszerűen szükség van minden olyan gondolatra, mondatra, ami közelebb visz a felismeréshez, hogy nem az elvágyódás, vagy a maradás kilátástalansága a kizárólagos választásunk, hogy az élet nem mindig máshol van, de itt is lehet, és lehet megoldása ennek a Mi Válságunknak is, legalább ott és abban a részben, ahol és amiben mi tehetünk róla. Mondani kell, és mutatni, hogy mi a baj, hogyan próbáljuk másképp. Még egy esély lenne, hátha ezúttal nem szalasztanánk el.
