A Fertő-tó jegén menekült

Géczi János nem igazán akarta, hogy újságcikket írjunk róla. Az ’56-os forradalmár, aki Abaújszolnok önkormányzatától kitüntetést kap az idén október 23-án, lapunknak azt mondta: ő csak nyugalmat és demokráciát akar. Hisz ezért harcolt akkor is, 54 évvel ezelőtt, 19 és fél évesen, de úgy látja, Magyarországon még mindig nem jött el az igazi demokrácia ideje. Példátlan a korrupció hazánkban, és egyes településeken még mindig „diktatúra” uralkodik, fogalmazott. Ezenkívül zokon vette azt is, hogy amikor végre hazatelepülhetett, csupa bosszúság érte a rendőrség részéről, és nyugdíjat sem kapott. Pedig, mint mondja, elég büntetés volt számára, hogy a forradalom bukása után menekülnie kellett, és 20 évig be sem tehette a lábát Magyarországra.

Borzalmas pusztítás

Géczi János nem szívesen emlékszik 1956-ra. Csupán a kedvünkért tette ezt meg.

– Október 23-án Pécsett voltam tiszti iskolában. Már majdnem letelt a hathónapos kiképzés ideje, amikor hallottuk, mi történik Budapesten – meséli. – Pécsett is kitört a forradalom, és elsőként bennünket vezényeltek ki tömegoszlatásra, utánunk pedig már az AVH-sok jöttek, éles tölténnyel... A következő napokban teljesen felbomlott a rend, és a katonatársak hívtak bennünket Budapestre. Mi pedig mentünk. Úgy nézett ki, hogy minden rendben van, a kormány a helyén, de pár napra rá bejöttek a szovjetek. Körbevették a Kilián laktanyát, ahol mi is laktunk. Először csak hagyományos töltényekkel lőtték az épületet, de amikor a robbanó lövedékek jöttek, azok borzalmas pusztítást végeztek. Mindenki menekült, amerre csak tudott...

Géczi János itt abbahagyta az emlékezést. Azt mondta, nem jó felidézni a múltat, írjuk meg nyugodtan azt, amit majd a díjátadás napján mondanak róla az önkormányzatnál. Ezt tettük hát.

Lőtt sebbel

„Géczi János a Corvin közzel szemben, a Kilián laktanyában élte át november 4-én a szovjet csapatok támadását, sikerült élve kijutnia a rommá lőtt épületből, majd társaival Nyíregyháza mellett felszedték a vasúti síneket, így akadályozva meg, hogy a szovjetek az elfogott forradalmárokat vasúton a Szovjetunióba szállítsák kényszermunkára. Ez a tette kiderült, és amikor megtudta, hogy az AVH keresi, gépkocsival, majd gyalog indult társával a határra. A Fertő-tó jegén át menekültek Ausztria felé, miközben a határt biztosító szovjet katonák lőttek rájuk. Társa odaveszett, ő a bal lábát ért lőtt sebbel jutott át a határon. Távollétében súlyos börtönbüntetésre ítélték, amnesztiában nem részesült, több évtized után tudott csak visszatérni hazájába, amikor a kiszabott büntetés már nem volt végrehajtható. Németországban dolgozott, nyugdíjasként választotta lakóhelyéül Abaújszolnokot.”

– Visszajöttem, mert én soha nem akartam máshol élni, csak Magyarországon – fejezte be a történetet Géczi János.