40 éve a betegek szolgálatában

- Mikor került Hangácsra és milyen apropóból került épp oda, milyen szálak fűzték a településhez, vagy teljesen idegenként kellett elkezdenie a munkát?

Dr Fazekas Ilona: 1970-ben végeztem Debrecenben. Végzés után körzeti orvosként dolgoztam 3 évig Edelényben. Férjemtől elváltam, tudtam, hogy Hangácson nincs betöltve az állás, így egyik napról a másikra idekerültem. Úgy gondoltam becsületből 1 évig itt maradok. Ennek már 37 éve! Most már ide köt minden.:itt született édesanyám, itt élt velünk édesapám, itt neveltem fel lányomat Mónikát, aki pedagógus a Diósgyőri Református Ált. Iskolában. Itt ismertem meg férjemet, Hajdu Zoltánt aki Hangács polgármestere. Itt élnek a rokonaim, a barátaim, itt van a házunk, ide jönnek haza az unokáink Petra és Ádám, ide köt a munkám, a betegeim szeretete.

- Hogyan fogadták kezdetekben, és milyen most a kapcsolata a betegeivel?  

Dr Fazekas Ilona: Kezdetben nehéz körülmények között dolgoztam, kerékpárral majd később motorkerékpárral jártam a körzetet. Hozzám tartozik Nyomár és Ziliz is. De a betegek is sokat segítettek, jöttek értem amivel tudtak, traktorral, motorkerékpárral, kocsival. A településen csak két segélykérő telefon volt ha elromlott, még mentőt sem tudtunk hívni. Akkor csak hétvégén volt ügyelet hét közben éjjel-nappal itt kellett tartózkodnom. A betegek számíthattak rám, mint ahogy most is számíthatnak ha baj van.

Családorvos vagyok vegyes körzetben, a terheseket, csecsemőket, gyermekeket, felnőtteket tehát az egész családot gyógyítom. Nemcsak betegségeiket ismerem minden más körülményt is mely az egészségüket befolyásolhatja. Az embert gyógyítom, sok családban már az ötödik generációt. Velük élek ismerem örömüket, bánatukat. Kicsit olyan mintha mindenki hozzátartozóm lenne.

- Milyen nevezetes  emlékei vannak az elmúlt évekről?  

Dr Fazekas Ilona: Sok szép emlékem van: egyszer például sokáig beteg voltam ,hónapokig nem dolgoztam. Amikor először rendeltem Zilizen , Molnár Pista bácsi (aki már nyolcvanon túl volt, sose jött a rendelőbe, mindig én jártam hozzá) kivárta a sorát ,amikor bejött és megkérdeztem mi a baj, könnyes szemmel azt felelte, csak azért jött,hogy lássa jól vagyok-e.

- Hogyan sikerült  a 40 éves Diplomaosztó ünnepség?

Dr Fazekas Ilona: Boldog voltam a negyven éves találkozón, feltöltődtem az emlékekkel. Egyenlőre még nem tudom elképzelni az életemet a  munkám, a betegek nélkül-még egészségem engedi dolgozni szeretnék.

Mottóm:"Amikor képes vagy arra ,hogy segíts embertársaidon, ez a képesség megszűnik pusztán képesség lenni , és felelőséggé válik" Ezzel a felelőséggel élek és dolgozom.

További jó munkát, és sok szép évet kívánunk még a doktornőnek!