2009.11.10. 12:52
Egyre több tű fogy Borsodban
<p>Miskolc – A címbeli<br /> megállapítás azon a<br /> „Szenvedélybetegek megjelenése a<br /> szociális ellátórendszerben”<br /> című hétfői konferencián<br /> hangzott el, amelyet a Drogambulancia<br /> Alapítvány szervezett Miskolcon.</p>
A Miskolci Drogambulancia
története nem sikertörténet,
tudhattuk meg a Drogambulancia
Alapítvány által szervezett
hétfői konferencián. Nem is lehet
az, hiszen tevékenységük előtt
(az 1990-es évek elején) a
megyében még tízes
nagyságrendben volt kifejezhető a
„képbe került”
drogosok létszáma.
1996 óta 2600 drogossal kerültek
kapcsolatba, jelenleg 400-500-ra terjed ki
tevékenységük valamilyen
formája. Ebből is leszűrhető:
egyre nő a nem legális droggal
élők száma megyénkben –
arról nem is szólva, hogy többen
„rejtve” maradnak előttük.
– Az úgynevezett
alacsonyküszöbű ellátás
terén arra törekszünk, hogy
minél többen a
látókörünkbe kerüljenek.
Ezért indítottuk be a mobil tűcsere
programunkat, s akár helyükbe is
megyünk: oda, ahol a fiatalok vannak, főleg
ahol discók működnek a
környéken – mondta el
Koleszár Ágnes, az
alapítvány szociális
munkása, addigtológiai
konzultánsa. Tőle tudtuk meg: az utcai
intravénás drogozás
nálunk még nem jellemző, de
azért előfordul, hogy még
játszótereken is találnak
használt tűket, egyéb
eszközöket. Az ilyet jó, ha
náluk bejelentik: összegyűjtik,
elszállítják.
A drogosok közül egyre többen
maguk kezdeményezik a cserét (illetve a
tűautomatából is egyre több
tű fogy), aminek akár örülni is
lehet: egyfelől nem teszik ki magukat, illetve
egymást fertőzésnek,
másfelől pedig kapcsolatba kerülhetnek
velük. Ez lehetőséget ad a
felvilágosításra, s esélyt,
a szakellátás, illetve
rehabilitáció felé
történő terelésre.
Másfajta gond, hogy (újra) egyre
inkább fordulnak a szipuzáshoz.
Kisgyermekkorban
is
Ennél is általánosabb azonban az
alkohol és a dohányzás, s a
legszomorúbb, hogy egyre fiatalabb korban kezdik
el. Igazi sikertörténetről nem csak a
Drogambulancia munkatársai, a
családsegítők is keveset tudnak
felmutatni. Azért elvétve egyet-egyet
igen, és az is siker.
Többször is elhangzott a
következtetés: a
szenvedélybetegség elleni
leghatékonyabb és
legmegtérülőbb szociális munka
a megelőzés, fiataloknál a
kortárs segítők
kiképzése.
- Szalóczi Katalin -
</SCRIPT>
íhr></BODY></HTML>
]]>