Nézőpont: Kincs, ami van

A szoba sarkában egy műkincs,

amelyet csúcstechnikával

biztosítottak, magyarul ellophatatlan.

Főhősünk azonban

megpróbálja, és persze

sikerül neki, igaz, előtte hosszú

hónapokig egy elhagyatott szigeten gyakorolta a

rablás minden apró

mozzanatát. A történet ismerős,

sok amerikai filmrendezőt megihletett ugyanis a

műkincsek világa, az, hogy milyen is egy

tökéletes

műkincsrablás.

Úgy tűnik azonban, hogy nekünk nem

kell ilyen veszélyes mutatványokat

elsajátítanunk, elég, ha

kisétálunk minden hónap első

vasárnapján a miskolci

főutcára. (Bár az sem

veszélytelen, gondoljunk csak a

stukkóhullásra. De ez egy másik

írás témája lehet.) A

régiségek közt

turkálva, olyan kincsekre is bukkanhatunk,

amelyek múzeumokban is megállnák a

helyüket.

Persze a történet nem ennyire vicces,

és nem is akarom elbagatelizálni.

Már csak azért sem, mert a sok kicsi,

sokra megy elve alapján a sok apró

leletek eltűnése,

eltulajdonítása mégis csak

megkárosítja az államot.

És, ami kézalatt cserél

gazdát, az soha nem válik

közkincsé, nem kerül a múzeumok

tulajdonába. Ez lenne a kisebbik gond, de mi, a

műkedvelők sem láthatjuk azokat.

Éppen ezért csak remélni tudom,

hogy a műkincsrablók dolga

ezután sem lesz könnyebb: nem lesz

elég csak vásárokban

sétálgatniuk, továbbra is

kötélen kell aláereszkedniük,

ha az értékeket meg akarják

szerezni.

- N. Szántó Rita -

Kapcsolódó cikkek:

• Római kori

mécses Miskolcon

ötezerért

római kori értékek a miskolci

régiségvásáron