Nem romaprogram az Út a munkához

Attól tartanak, tapasztalataik azt

erősítik, hogy a cigányok

hátrányt szenvednek a

munkaosztásnál.

Az előadások után jöhettek a

kérdések, és jöttek is.

Szinte mind ugyanabban a témakörben,

ráadásul szinte mind ugyanazt a helyzetet

írta le, bírálta, abban

kért segítséget a

felszólaló.

A témakör az Út a

munkához program, a konkrét panasz

pedig a következő. A következő

kettő: a kisebbségi

önkormányzatoknak nincs

beleszólásuk abba, hogy a

települési önkormányzatok

által megpályázott és

elnyert közfoglalkoztatási

támogatás keretében

„tőlük” hányan

dolgozzanak. Magyarul, és ezt el is

mondták: attól tartanak, azt sejtik

és vélik látni, hogy az ilyen

módon foglalkoztatottak soraiban a

cigányok hátrányt szenvednek.

A polgármesteren múlik?

Alighanem így van, mert aggodalmukat osztotta a

pénteki válságkezelői

fórum (egyik) előadója,

Rusznyák István

romafoglalkoztatás-szervező menedzser. Mint

mondta: az, hogy kik kerülnek be a

foglalkoztatotti körbe, közöttük

hányan vannak a romák, kifejezetten a

település polgármesterének,

jegyzőjének jóindulatán

múlik. Vagyis: vele kell (meg)beszélni.

Amikor ez elhangzott, lett nagy

felzúdulás, pedig nem voltunk sokan a

rendezvényen. Vagyis: nem beszélnek a

cigány képviselőkkel –

állították többen.

Rusznyák István

felhívta a figyelmet arra, hogy az Út a

munkához nem romaprogram, de jónak

látná, ha szabály

rögzítené: ilyen és ilyen

arányban kell foglalkoztatni cigányokat.

Hatórás és nem

nyolc

Az Észak-Magyarországi

Regionális Fejlesztési

Ügynökség által szervezett

pénteki fórum meghívottjai civil

szervezetek voltak. Elsősorban cigány

szervezetek képviselői. Vagy inkább:

lettek volna. Keveseket lehet elérni

közülük – hangoztt a panasz a

szertvezők részéről.

Közvetlenül is, de a települési

önkormányzat se feltétlen

segítőkész.

Amit még sérelmeztek a

felszólalók: az

önkormányzatok, hogy spóroljanak,

inkább hat órás

foglalkoztatásra pályáznak,

és nem nyolcra, mert így még

kevesebbbel kell beszállniuk. (A bér

önrésze 5 százalék, a

95-öt az állam adja.) A „plusz”

kétórákhoz szükséges 5

százalékokat valahogy „össze

kellene dobni” – ez volt a lényege

több hozzászólásnak. A

Csermelyről érkezett

Balázs Csaba, az emődi

Farkas Géza és a

dédestapolcsányi Váradi

Gábor mondandójának

lényegét foglaltuk össze a

fentiekben.

A

foglalkoztatási-információs-segítői

oldalon levők, túl azon, hogy igazat adnak

nekik, azt is látják: az

önkormányzatoknak nagy terhet jelent a

szükséges eszközök,

szerszámok megvásárlása.

Mert ehhez nem ad támogatást az

Út a munkába.

Előadások, ismertetők

Rusznyák István: Az

Út a munkához programról
Ombódi Ágnes

programvezető (Országos

Foglalkoztatási

Közalapítvány): Az OFA

legújabb pályázatai

A Bhim Rao Egyesület projektje
Wagner-Lakatos Tamás: A

Szalonnai Sport és

Közösségfejlesztő Egyesület

programja

SZG