Nézőpont: Nem sok hiányzott

Az elmúlt hetekben szabadságon voltam és igyekeztem összekötni a kellemest a hasznossal. Pihentem, olvastam, utaztam, üdültem itthon és csodás helyeket jártam be külföldön is.

A sport, a sportolás maga az élet, erről sem feledkeztem el egyetlen pillanatra sem. Egyik kedvenc szórakozásom a kerékpározás, így amikor éppen itthon voltam és tehettem, felpattantan a „gépemre” és karikáztam. Mivel – belátom, ez nagy hiba – nincsenek védőfelszereléseim (gondolok elsősorban a bukósisakra, a térd- és a könyökvédőre...), általában lassan hajtok, közben nézelődöm, olykor magam elé is, az útra.

Mint utóbb kiderült, ez a „rossz” szokásom mentett meg attól, hogy több darabban vigyenek haza, vagy inkább a baleseti sebészetre. Az egyik utcában ugyanis hiányzott a lefolyó (a kanális, vagy a vízakna, nem is tudom, minek nevezik...) teteje. Nem volt körülkerítve, tábla sem hívta fel a figyelmet, a figyelmemet a leselkedő veszélyre. Szerencsére ébren voltam, kikerültem, de nagyon megijedtem. A történetet elmeséltem kerékpáros barátaimnak, akik „megnyugtattak”: ők is jártak már így, nem is egyszer. Mert egyesek, a pár száz forint haszon reményében, visznek mindent, ami csak vihető. És nem gondolnak a gyalogosokra, az autósokra, a kerékpárosokra – vagyis embertársaikra!
Kolodzey Tamás jegyzete

Kapcsolódó cikk:

• Ön hogyan büntetné meg a fémtolvajokat?