Szellemi kalandozás és vizuális diéta...

Egy képzőművészeti album adott okott összejövelre Kazincbarcikán az Ambrózia Étterem és Panzióban, ahol Somodi-Hornyák Szilárd giccskorrektor, háztartási akcióhős munkáját ismerhették meg a résztvevők. A " Se vonal, se szín, se ritmus, az amit gondolok" című albumot Fazekas Balogh Istvánképzőművész, főiskolai docens ajánlotta a az érdeklődők figyelmébe.

A régen lepréselt szárnyainkat - ahogy az alkotó kérte - újra felvettük, mi álmodozók és belevágtunk a verbális etetésbe. "Megtisztelő számomra, hogy egy fiatal, tehetséges kolléga által létre hozott produktum bemutatására felkérést kaptam. Örömmel teszek eleget ennek a szerepemnek. Szívesen járulok hozzá íly módon is ahhoz, hogy további eredményeihez bíztatást nyújtsak.- kezdte mondandóját Fazekas Balogh István.

Külalakját tekintve elegáns megjelenésű a kötet. Időt álló, kemény kötésű, gerinces, mint az alkotója. Figyelem felkeltő szokatlan alakjával és színezetével.

Nem álló helyzetű, A4-es, vagy B5-ös méretű, hanem kézbe mászó, négyzetes formájú. Elüt a hétköznapitól.

Fekete alapszíne - mint egy zsakett - tekintélyes, ünnepélyes. A fekete (mivel anyagról van szó!) a könyvben nem véletlenül szereplő pirosnak, sárgának és kéknek a summa summáruma. Kiváló háttérszín. Szinte valamennyi más szín elegánsan érvényesül rajta.

A tudatos színkezelés, ami itt mutatkozik, végigvonul az egész könyvön - tartalmi okú figyelemvezetésként is. Nyilvánvaló a gondos színtervezés, az alkalmazott grafikai ismeret. Érdekes, egyedi tipográfia, feszes oldalkitöltések, szembetűnő kiemelések (más színnel).

A könyv blikkfangos címe vizuális megjelenésével rásegít a tartalomra. A cím tudatosan rájátszik a figyelem felkeltésére is. Ugyanakkor azt tartalmaz, amit kell. Ami a feltűnő a címben: a SE. Szürke színével is, és jelentésével is.

De, a Se vonal, se szín, se ritmus, az amit gondolok, nem a dekadens tagadás mondata. Itt csak ennyi van felsorolva. Ezek a semek. Minden más a nem semek. Vagyis minden más, csak nem ez. Ám, ha az ókori bölcsek által már ismert dialektikát előszedjük, akkor úgy okoskodhatunk tovább, hogy minden nem magában hordozza az igent, és fordítva.

“Ez az album az éber alvás helye, zsongása és hangulata van, legalább is én így érzem, érthetetlen és szakadatlan álmodozás. Hangulatok, lenyomatok Rólad és Rólam” - vallja önmagáról a szerző. Alkotómunkájában ötvözi a szenvedélyt a hagyománnyal

Festészetével kalandozást folytat a naturalizmustól a dekorativitáson és stilizált figurákon át az absztraktig. Beleéli magát a festésbe, olyankor a kép terében érzi magát.

DEKORATÍV ULTRAHUMÁNnak nevezi munkáit, amelyeknek témái tényleg emberközpontúak. Jellemzi a hangulat és kísérletezés. A festés során távolodik a realitástól az ideális felé (ami boldogságot okoz neki). Innen van a Távolodó ragadvány neve.

„A fák meghalnak, a reklámszatyor tovább él” című festménye jól rávilágít féktelen fogyasztói társadalmunk állapotára. Sajnos, a szellemi szemétdomb is erőteljesen növekszik. Bizony, mi meg gyakran csak statisztálunk ehhez, s ha mondjuk egy művész sajátosan, szemétdombul szólal meg egy érzékeny témában, úgy fejezi ki magát, akkor a konzervatív és prűd álarc mögé bújva pfujolunk. Pedig a kép a durva élet lenyomata! Czakó Gábor nem kis éllel fogalmazta meg, hogy: A civilizáció demokratikusan helyre tette a kultúrát: ami eddig a gazdagoké volt, ezután mindenkié. A sajtó és a tévé által, például. Ami a tévékloákából ömlik, az kultúra? Miért ne? Miért igen? Mert egyre magasabb szinten elégít ki egyre silányabb igényeket? Ez a fejlődés? A tudomány és a technika szakadatlan megújulása? Az ember is fejlődik? Ezekre a kérdésekre is reagálások Somodi képei. Lásd: „Tévével szeretkező” című grafikáját.
Befejezésül két jellemző mondat a szerzőről, kommentár nélkül:A vizuális infláció sújtotta világban létrehozta ezt az albumot, „mielőtt még az utolsó utáni űrdivat előtti giccskorszak bekebelezi” őt. „Nem a képei durvák, hanem az élet”. Végezetül, a művészet zászlaját magasban tartva, egy klasszikus mondással zárta a bemutatót Fazekas Balogh István: „Víta brevis, ars longa.” Az élet rövid, a művészet végtelen. A szellemi kalandozás és vizuális diéta után ünnepi állófogadáson nyomultunk, mint töltőcsőn a hurka, hódolván a gasztronómiai élvezeteknek is. A még jobb hangulat érdekében a Nedvesorrú Kedves Állat elnevezésű kodályos zenei csoportosulás szórakoztatott bennünket.

B. Gy.