Életfogytiglan a kenézlői gyilkosnak

Első fokon életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a Miskolci Törvényszék azt a férfit, aki még 2018. februárjában ölte meg élettársát és annak nővérét. A férfi legkorábban 35 év múlva bocsátható feltételesen szabadlábra, büntetését fegyházban kell letöltenie. A közügyektől tíz évre tiltották el és a tetemes, 3,6 millió forintos perköltséget is ki kell fizetnie.

A keddi tárgyaláson előbb dr. Jogg Zsolt ügyész mondta el perbeszédét, amelyben fölidézte, a holttesteket a hozzátartozók fedezték föl, majd értesítették a vádlott rokonait, ennek következtében színvallásra kényszerült és beismerte tettét előbb családjának majd a rendőrjárőrnek is. Később többször megváltoztatta vallomását, azt állítva, nem követte el a gyilkosságokat, majd, hogy nem emlékszik rá, aztán azt állította, bántalmazták a nők, legutoljára pedig, hogy epilepsziás rohama volt és akkor ölt.

Kitért az eset részleteire is, hogyan ismerkedett meg egymással a férfi és a későbbi áldozat, hogyan fogadták a nő családtagjai, milyen életvitelt folytatott, hogyan féltékenykedett és hogyan költöztek az áldozat nővéréhez. Elmondta, a férfi nem szeretett dolgozni, ingyenélőnek tartották, gyógyszereket szedett. Szerény körülmények közt éltek ketten, majd hárman. A nő azonban elhidegült tőle és elküldte. A tettes azt állította, azért támadt vita köztük, mert nyomorogtak és lopásra akarták kényszeríteni, de a helyszíni szemle szerint volt elég élelmük, s a nőket rokonaik segítették, így ez nem volt igaz. Aznap, amikor kitették volna a szűrét, egy akácfa bottal agyonverte a nőket, rájuk zárta az ajtót, elégette cipőjét, a botot elrejtette, majd rokonaihoz ment. Vallomásaiban emlékezetkiesésre hivatkozott, de a szakértők szerint sem gyógyszerei, sem betegsége nem jár ilyennel. Az viszont igaz rá, hogy indulatvezérelt személyiség. Az ügyész szerint a bot használata, az erős ütések, az ismétlődő, elhúzódó ütlegelés, a nyomok eltüntetése arra utal, gyilkosság volt a szándéka.

Dr. Zvolenszki Piroska, a vádlott védője szerint védence ügyében enyhítő körülmény, hogy a férfi nagyon sajnálja és megbánta tettét, bocsánatot kért az áldozatok rokonaitól. Mint mondta, a szakértői vélemények szerint a férfi beszámítható, az azonban tagadhatatlan, hogy pszichogén rosszullétei vannak. A börtönben is voltak ilyenek és szuicid hajlama is bebizonyosodott.

A vádlott, T. István az utolsó szó jogán sajnálatát fejezte ki, hogy elkövette a gyilkosságokat, mint mondta, szerette elhunyt élettársát. A gyilkosság részleteire nem emlékszik.

Dr. Horváth Mária bíró az ítélet indoklásakor kifejtette, a férfit ingyenélőként jellemezték az elhunytak rokonai, de megtűrték. Hogy mi történt a gyilkosság idején, azt a második vallomása alapján tudni. Egy héttel a cselekmény előtt költöztek újra Kenézlőre, de észrevette, hogy a párja, Ilona gyakran csetel, ezért féltékeny lett. A két nő el akarta küldeni a házból, dulakodnia kezdtek, ő egy husánggal ötször, illetve hatszor fejen ütötte a sértetteket, akik súlyos koponyasérüléseket szenvedtek, egyiküket az orvosok sem tudták volna megmenteni. Nem volt jogos védelmi helyzetben, a nők nem bántották a bottal, ő viszont szabadjára engedte a dühét. Nem helytálló, hogy arra hivatkozott, hogy nem emlékszik a történtekre, hiszen a tárgyalásokon sok részletről beszámolt. A pszichogén rosszullét sem igaz, akkor ugyanis pont aktív az ember. Elfogadta enyhítő körülményként, hogy élettársán még próbált segíteni, erről árulkodik a nő megtalálási helyzete. Enyhítő körülményként értékelte a részbeni, ténybeli beismerő vallomást, a szerelemféltést, az időmúlást, a férfi személyiségzavarát. Ezért nem negyven évben határozta meg a feltétele szabadonbocsátás idejét. Súlyosító tényező a férfi életvitele, büntetett előélete, hogy épp elítélték és másik eljárás is folyt ellene, hogy közeli hozzátartozóját ölte meg. Az ítéletet az ügyész elfogadta, vádlott és védője enyhítésért fellebbezett.