„Ha Isten azt akarja, ad majd egy másik stafétát”

A nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta dr. Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület volt főgondnoka, a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon intézményvezetője.

A szolgálat összegzése

Hogyan éli meg ezt a nem mindennapi eseményt a kiválasztott? – erről kérdeztük az igazgatót.

„A kormány elé egy bizottság terjeszti fel a jelölteket, és miután megvolt a döntés, minden érintettet értesítenek. Engem először telefonon hívtak fel, hogy jelölt vagyok. Amikor a döntés végleges lett, akkor kaptam erről egy e-mailt és tájékoztattak, hogy a kitüntetések személyes átadására egy későbbi időpontban fog sor kerülni a járványhelyzet miatt” – emlékezett vissza.

„Egyetértek azzal, hogy ragaszkodnak a személyes átadáshoz, mert egy ilyen eseményen a személyes jelenlét, illetve a díjazottaknak a közössége is adhat egyfajta megerősítést. És jó értelemben demonstrálása lehet a nemzetünk és az egyházi közösségünk melletti elkötelezettségünknek. Ez a közös ünneplés is az elismerés része.” – vélekedett.

„Az értesítésben nem szerepel az ajánló kiléte, de sejthető, hogy engem a református egyház terjesztett fel. Egy megközelítőleg huszonöt éves periódusa zárul le éppen az egyházban végzett szolgálatomnak, amelyet mint a Zsinat világi alelnöke, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka dolgoztam végig, sok egyéb megbízatás mellett. A miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon létrehozása is az én feladatom volt 1993-ban, az igazgatói teendőket a továbbiakban is ellátom. Azt gondolom, hogy a kitüntetésre ajánlásom egy összegzése, elismerése ennek a szolgálatnak” – mondta.

„Amikor megtudtam, egy érdekes érzés suhant át rajtam, mert az ember Isten előtti alázattal végzi a munkáját és nem a földi elismerésért, ugyanakkor néha a keresztyén embernek is szüksége van egyfajta visszajelzésre, hogy az a szolgálat, amit végez, emberi mércével is értékes.” – tette hozzá.

„A váltások kora ez az életemben. Lehet azt mondani egy sporthasonlattal élve, hogy középtávfutóként – bár egy negyedszázados szolgálat már tekinthető hosszútávnak is –, a levezetésnek is meg van a maga ideje és szerepe. Ez ugyanolyan fontos, mint maga az aktív sport. Most úgy érzem, hogy eljött az életemben egy erős egyházi, közéleti aktivitás után a levezetés időszaka. Isten két dologra tanított meg: az egyik, hogy a stafétaváltások szükségszerűek, és amíg nálad a staféta, addig tiéd a felelősség, minden erőddel dolgoznod kell azért, hogy az átadáskor a csapatod a lehető legjobb helyzetben legyen, de az átadás pillanatában el kell engedned. Nem lehet félig elengedni, át kell adni egészen. Aztán, ha Isten azt akarja, ad majd egy másik stafétát a kezünkbe. Ezt alázattal megértettem Isten tanításából. Ugyanakkor halmozódtak fel tartozásaim a családom felé, a gyermekeim és az unokáim felé, most a felszabaduló időmet elsősorban rájuk szeretném fordítani. Köszönöm nekik és a lévays közösségünknek is a támogatást, amit adtak a munkámhoz.”

(A borítóképen: Ábrám Tibor a váltások korában van)