Stop az iskolai zaklatásnak!

Stop Bullying – No Bullying, ez a címe annak a határon átívelő projektnek, amely a kortársak közötti, iskolai zaklatás, bántalmazás problémáira nyújt megoldást. A 2020 októberében indult programban öt magyarországi és hat szlovákiai iskola vesz részt. Ezen intézmények egyike a miskolci Nyitott Ajtó Baptista Általános Iskola.

– A magyar nyelvben nincs olyan kifejezés, amellyel tökéletesen le lehetne fordítani az angol bullying szót – mondta az Északnak Lukács Gabriella, a Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány szakmai vezetője. – Leginkább iskolai vagy kortársak közötti zaklatásként beszélünk arról a jelenségről, amikor az osztály hangadó diákja vagy legerősebb klikkje rendszeresen piszkálja, súlyosabb esetben megalázza, zaklatja, fizikailag is bántalmazza egy vagy több osztálytársát. A kifejezésben ott a zaklatás, a megfélemlítés, a bántalmazás minden műfaja. Bárki válhat a bullying áldozatává, ehhez nem kell tennie semmit. Éppen elég például, hogy bármilyen dimenzió mentén kicsit kilógjon a sorból, vagy hogy újként kerüljön be egy már kialakult hierarchiájú csoportba. A bántalmazó jellemzően kiszúrja a leggyengébb láncszemet, és hogy ki a leggyengébb, az sokszor előítéletek mentén dől el – magyarázta a szakember.

Kihívás

Mint fogalmazott, a bullying egyaránt kihívást jelent a társadalom és az iskolák számára, úgy Magyarországon, mint Szlovákiában. A határ két oldalán három partnerszervezet közös együttműködéssel keresi a megoldást erre a kihívásra. A Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány Budapestről, valamint az Innovatív Oktatásért Intézet a TANDEM, n.o.-val Komáromból. A kiválasztott iskolákat képzésekkel és mentorálással segítik a bullying megelőzésében és kezelésében.

– Hozzászoktunk, hogy a pedagógus a tudás birtokosa, akinek az a dolga, hogy ezt a tudást átadja. Erre készíti fel a leendő tanítókat, tanárokat az egyetem is. Ahhoz már kevésbé kapnak hatékony eszközöket, hogyan bánjanak az osztállyal mint közösséggel. Ami a felnőtteknek a munkahely, az a gyerekeknek az iskola: reggel elmennek oda, és a legtöbb esetben csak délután érnek haza. Vagyis az aktív napi idejük csaknem kétharmadát az iskolában töltik, ezért a szociális interakcióik legnagyobb részét az iskolában élik át. Teljesen természetes, hogy ezek között megjelennek a konfliktusok is. Nem az a kérdés, hogy a gyerekek és fiatalok kortárs csoportjaiban bántják-e egymást, hanem hogy mi, felnőttek hogyan reagálunk minderre, illetve miként dolgozzuk fel a történteket.

(A borítóképen: Segíteni kell őket)