Interjú: Jobbágy Bertalannal és Jobbágyné Kovács Krisztinával

2020.12.26. 20:00

A szeretet a közös hivatásuk

„Az advent alkalmat ad arra, hogy kicsit letegyük a munkát és megéljük az isteni szeretetet.”

Nagy-Hankó Krisztina

Az adventi időszakban találkoztam az öt gyermeket nevelő házaspárral. Az édesapa a Miskolc-Hejőcsabai Református Egyházközség lelkipásztora, az édesanya történelem-latin szakos tanár, hitoktató.

Már áll a karácsonyfa az előtérben, rögtön ünnepi hangulat fogad, ahogy belép az ember a parókiára, ahol a munka és a családi élet összefolyik, de ez így van jól. Ez a gondolat fogalmazódott meg a Jobbágy Bertalan lelkésszel és feleségével Jobbágyné Kovács Krisztinával tett beszélgetéskor. Amíg a vendégszeretetüket élveztem, többször megszólalt a telefon, kopogtattak, jöttek. A hivatali idő csak egy iránymutatás, az ő ajtajuk mindig nyitva áll a hívek előtt. A házaspár öt gyermeket nevel, – négy fiút és egy kislányt – a legnagyobb szeretetben. Az édesanya szemében többször könnycsepp csillog, miközben gyermekeiről kérdezem. De nemcsak saját gyermekeiknek adják a törődést, a gyülekezetben is igyekeznek hangsúlyt fektetni az odaadó nevelésre. Minden évben nyári tábort szerveznek, már 13 éve- bár idén elmaradt – ahol száznál több apróságnak és kamasznak biztosítanak hasznos, érdekes és élvezetes időtöltést előadásokkal, foglalkozásokkal a templom kertjében. Minden gyermek másban tehetséges, ahogyan a sajátjuk, úgy a másoké is, ezért abban kell megerősíteni őket, amiben jól érzik magukat és kiteljesedhetnek.

Hogyan telik az Advent, az ünnepi készülődés a lelkész családjában?

Jobbágy Bertalan: állandó készenlét az, ami a lelkész családot jellemzi, a hivatás, a feladatok miatt a hétköznapok eggyé válnak az ünnepnapokkal. Az újra ismétlődő ünnepi alkalmak, nem egyetlen napra akarnak nekünk kellemes gondolatokat teremteni, hanem azért vannak, hogy tanítsanak minket. Lehet ez névnap, születésnap vagy akár nemzeti ünnep. Azért ismétlődnek, hogy rögzüljön a szívünkben a jó. A családi alkalmak pedig a kötődést erősítik meg a szülő és gyermek között. Így aprópénzre váltható az az isteni gondviselés, ami a nagy keresztyén egyházi ünnepekben megvan, mert végül is Istentől jönnek a gondolatok, a ragaszkodás. Ez az a sok isteni dolog, amit élünk és tapasztalunk a hétköznapokban. Gondoljunk csak a teremtett világra, ami egy csodás bükki kirándulás alkalmával megérint minket. Ez arra is tanít, hogy hálásak legyünk azért az életért, amiben vagyunk. A munkában, családban történteket élményként tudjuk átadni egymásnak, a közösségnek. Az advent alkalmat ad arra, hogy kicsit letegyük a munkát és megéljük az Isteni szeretetet, ez pedig nem egy időhöz és helyhez kötött dolog, lehetne minden nap ünnep. Karácsonykor megajándékozzuk egymást, történeteket mesélünk, felidézzük a múltat. Az lenne jó, ha ez az ünnepi együttlét nem csak karácsonykor lenne így. Az öt gyermek miatt, a nagycsaládból adódóan is, nálunk folyamatos az ünnep.

A gyermekek érkezésével hogyan alakult a család évről-évre?

Jobbágy Bertalan: Sokszor kérdezték már, hogy boldogultunk ennyi gyerekkel, amire az a válasz, hogy szerintünk sokkal könnyebb, mint egy, vagy két gyerekkel. Hiszen a testvérek segítik egymást, sok mindent együtt csinálnak már, főleg a nagyobbak. Mindig rendeltetünk valamire, amit el kell fogadnunk, – valaki három gyerekre, valaki ötre – és abban kell helyt állnunk. Az összetartó erő az Isten, a szeretet. Az Istentől való szeretetet kell gyakorolnunk. Az elvégzendő feladatokhoz pedig kitartást és lehetőséget kapunk. A nagycsaládban nem kapcsolhatunk ki, nem mondhatjuk azt, hogy most nincs kedvem valamihez. A gyerekek ezt nem értenék meg, rájuk mindig időt kell szánni. A folytonosság nélkül lehetetlen lenne a barátjuknak vagy a játszótársuknak lenni. És lehetetlen lenne, hogy elvárjam a tiszteletet tőlük. A harmónia, jó kapcsolat, az állandóság, amit hirdetünk és gyakorlunk családon belül. Fokozatosan lettünk nagycsalád, hiszen az első gyermekeink két évente érkeztek hozzánk. Dániel 20 éves, Benedek 18, Barnabás 16, Domonkos 13 éves múlt, Bori pedig 7 éves. Mindegyik gyermekünket érdeklik a művészetek, a fiúk több hangszeren játszanak, de fogékonyak a tánc és a sportok iránt is. Az egyetemista Dani gitározik és énekel, már fellépéseket is vállal zenekarával és egyedül is. Benedek dobol is, Domonkos tehetséges a cselgáncsban, számos érmet nyert már, de emellett csodálatos képeket fest. Barnabás vidám, nyugodt, alázatos természetű, bármilyen pályát választ majd, ezek a tulajdonságai mindenütt kincset érnek. A fiúk szépen tervezgetik a jövőjüket, de Borika a legkisebb gyermek még várja a vezetést, a tanítást. A karácsony nálunk azért is különleges és sokszoros ünnep, mert három januári és februári születésű fiunkat vártuk már nagyon ebben az időszakban.

Az édesanya miként osztja be idejét, milyen feladatok várják az ünnepi időszakban általában és most?

Jobbágyné Kovács Krisztina: Az anyák feladata a feszültség oldása és nemcsak a hétköznapokban. Ez állandó, az ünnepi időszakban pedig különösen éles. Hiszen a lelkészcsaládban is mind azt gondoljuk, milyen jó lenne, ha lenne finom sütemény az asztalon, tisztaság a lakásban, szép ruha, csodás karácsonyfa, boldogság és egyetértés, sőt a gyülekezeti ünnep is szépen elő legyen készítve. Most más volt az egész évünk, mint máskor, így az advent és az ünnepünk is más. Ha a hétköznapok feszültek, akkor az az ünnepre is hatással van. A feszültséget fel kell oldani. Mi hívő emberek azt mondjuk, hogy kicsit be tudunk zárkózni abban a csendes órában, amikor igét olvasunk vagy imádkozunk, vagy istentiszteleti alkalmon vagyunk. Az Istennel töltött időben a helyére kerül minden és tiszta lappal lehet tovább menni. Ha teherként éljük meg azt, hogy jön a karácsony, akkor nem fog lelki tartalommal megtöltődni. Fontos, hogy a szemünknek, érzékeinknek legyen ünnepe, de a lelkünknek is legyen megtisztulás. Az időnket pedig úgy kell beosztani az ünnepben is, hogy mindig a lényegesek teljesüljenek, a többi pedig marad holnapra vagy holnaputánra. Az advent, legfontosabb eleme az, hogy feldíszítsük a lelkünket az ünnepre, a Megváltóval való találkozásra.

Nem csak a lelkük, a házuk is ünnepi díszben van már, mik a szokások a családban, hogyan telik a karácsony?

Jobbágyné Kovács Krisztina: Sokáig úgy volt, hogy az angyalok reptették ide a feldíszített karácsonyfát december 24-én este. Nem kis feladat volt ezt kivitelezni sok éven keresztül az ünnepi szolgálatok közepette. A gyerekeink közül hárman születtek januárban, illetve február elején. Emiatt az kezdett szokássá válni, hogy tovább marad a karácsonyfa feldíszítve a születésnapok miatt, egész januárban. Ez számunkra jó érzés volt és a magunk örömére tettük. Aztán azt gondoltuk, miért ne lehetne hamarabb feldíszíteni a fát, és pár éve már ezt gyakoroljuk. Egyébként a barátainktól lestük el ezt a szokást. Természetesen a templomban is állítunk karácsonyfát, általában advent negyedik vasárnapján. December 24-én délután családi istentiszteletet tartunk, ahol gyerekek mondanak verset, az énekkar és a fiatalok szolgálnak, most is lesz ilyen alkalom. Csak annyiban változik a hagyományokhoz képest, hogy most a technikát is bevonjuk. Ugyanis vannak előre felvett versek, amiket kivetítőn láthatnak majd a hívek a templomban. A saját gyerekeink is szolgálnak, Borika a gyertyagyújtáskor szokott éneket vagy verset mondani. Dani kántorizál, orgonán játszik. A gyerekek ebbe születnek, így élnek, nálunk ez természetes, nekünk elől kell járni, jó példát mutatni a gyülekezetnek, hiszen ők is hozzánk tartoznak. Azt a hitet vallják, amit mi, hogy nem magunkért vagyunk, hanem másokért. Ezért szívesen, örömmel tesznek szolgálatot. Két legnagyobb fiunkat tavaly adventkor Hatvanba hívták szolgálni zenés istentiszteletre. Egyre többször fordul elő, hogy őket várják valahol, nem minket. Megtanulták, hogy hogyan tegyenek jót, adjanak szép élményt.

A december 24-i istentiszteletre a jelenlegi helyzetre való tekintettel hogyan készülnek?

Jobbágy Bertalan: Most a járványhelyzet miatt nem a szokott létszámban lesznek a hívek a templomban, főleg az idősek jönnek majd kevesebben, de azért mi számítunk azokra, akik egyébként is járnak a közösségbe. Szentestén és másnap, az úrvacsorás közösségben is együtt leszünk. A templom nagy, van hely a távolságtartásra és betartunk minden szabályt, amivel megóvhatjuk egymást, ezért szeretettel várjuk és hívjuk őket.

(A borítóképen: A Jobbágy házaspár és gyermekeik: Dániel, Benedek, Barnabás, Domonkos és Bori)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában