Polgár, akinek Miskolc a vára, az élete

Első Miskolcról szóló könyvét Kriza Ákos, Miskolc korábbi polgármestere, a másodikat pedig Müller Péter Sziámi költő, szövegíró, a miskolci operafesztivál alapító igazgatója és Koleszár Péter, a városban rendkívül népszerű Miskolc a múltban Facebook-csoport alapítója ajánlja az olvasónak. Reiman Zoltán ezer szállal kötődik Miskolchoz, itt született, nőtt fel, és ma is itt él feleségével és két gyermekével. Munkája mellett igyekszik megismerni a város történelmének legapróbb részleteit, és amit megtud, azt szívesen osztja meg másokkal is blogján, köteteiben, de előadásokon is. Vele beszélgettünk (Zoltánnal többször dolgoztunk már együtt, elég csak a Fekete kutya szobor másolatának hazahozatalára vagy az Aranyszarvas patika történetére gondolni, ezért – akárcsak a hétköznapokban – az interjú során is tegeződni fogunk).

Mióta ismerkedsz Miskolccal, egyáltalán hány éves voltál, mikor rájöttél, téged az átlagnál jobban érdekel a város történelme, mint a legtöbbeket?

Mindig is Miskolcon éltem, itt születtem, a Martintelepen nőttem fel. A történelem már a középiskolában is nagyon foglalkoztatott, kicsit talán jobban is, mint más tantárgy. Az iskoláim befejezése, szakmáim megszerzése után aztán amatőr módon kezdtem el képezni magamat ebbe az irányba: rengeteg történelmi könyvet olvastam. Eleinte úgymond mindenevő voltam, később fokozatosan a magyar történelem felé fordultam. Miskolc történelme Dobrossy István Miskolc írásban és képekben-sorozata, valamint a Miskolc-monográfia olvasása után kezdett foglalkoztatni. Utóbbi egy olyan alapot adott nekem Miskolc egyetemes történetével kapcsolatosan, hogy nagyjából mindent el tudok helyezni benne.

Aztán indult egy blog…

Pontosabban előbb egy Facebook-oldal indult Szemelvények Miskolc város történelméből címmel. A szakirodalom elolvasása után úgy gondoltam, hogy – ugyan amatőr módon, de – én is elkezdek várostörténeti témákban kutakodni. Elsőre három téma érdekelt nagyon: az avasi templom története, a Bató-legenda és a miskolci görögség. A Facebook-oldalt már a kutatás közben indítottam, és itt osztottam meg azokat a kis, rövid információkat, amelyeket megtudtam. Volt ennek egy olyan vonulata is, hogy úgy gondoltam, hogy talán szívesebben fogadják majd a kérdéseimet a szakemberek, könnyebben megnyílik nekem bárki, ha tudják, valahol megjelentetem az információkat, és így is történt. Aztán megjelent ez az első három írás, és magam is meglepődtem, hogy milyen pozitív volt a fogadtatása. Persze, évekkel később újraolvasva őket, már láttam, hogy akkoriban milyen borzalmasan szörnyű nyelvezetet használtam, de még így is sokan elolvasták azokat. Ez volt a kezdet úgy 2016 környékén.

Hogyan lett a közösségi portálon futó oldalból blog?

Egyre többen jelezték, hogy jó lenne valamiféle weboldal, ahol összegyűjtöm az írásaimat, mert a közösségi portálok azért bizonyos gátat szabtak az írásoknak. Gondolok itt arra, hogy nem lehet képeket közbevágni, szerkeszteni is csak viszonylag kötött formában lehetett a bejegyzéseket, és hát a korábbi posztok visszakeresése is nehézkes volt. Ekkor jött az ötlet, hogy egy blogoldalt indítok, és mivel a legtöbben a blog.hut javasolták, én bizalmat szavaztam nekik. Regisztráltam a miskolciszemelvenyek.blog.hu nevet, majd alaposan átdolgozva, ráncba szedve feltöltöttem az első néhány posztot, azt követően pedig elkezdtem újakat írni. Rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert az oldal, aztán emlékszem, 2017-ben, éppen a születésnapomon az Index címoldalára került egy írásom. Mai napig emlékszem, a Korona-Avas Szállóról szóló cikk volt az. Döbbenten, de persze pozitív értelemben döbbenten láttam, hogy hét-nyolcezer ember elolvasta a munkámat. El sem akartam hinni, hogy ilyen szép születésnapi ajándékot kaptam a sorstól.

Ekkor már magam is követtem az oldalt, ahol egyre hosszabb és talán némileg alaposabb írások, sőt interjúk is megjelentek. Mi alapján bővítetted az oldalt?

Úgy láttam, hogy van igény ezekre az írásokra, hiszen szóban is és a Facebookon megosztott anyagok alatt is rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Hogy újabb és újabb anyagokat írhassak, ma már rendszeresen látogatom a levéltárat is, rengeteg helytörténeti könyvet olvastam, nagyon sokat be is szereztem, és régi miskolci újságokban is keresgélek. Sokat segít ma már persze az internet is az anyagok készítése közben, máskor pedig miskolciak jelentkeznek, hogy elmondjanak egy történetet vagy kiegészítsék új információval azt, amit már megírtam. Ezeknek a beszélgetéseknek a végeredménye lett az, hogy interjúkat kezdtem írni, ugyanis úgy gondoltam, talán mások számára is érdekesek lehetnek olyan embereknek a történetei, akik sokat tettek Miskolcért, akik sok szállal kötődnek a városhoz.

Véletlenszerűen válogatod az interjúalanyaidat?

Teljesen. Van ugyan egy olyan szűk százas listám, amin olyan emberek nevei szerepelnek, akikkel szívesen beszélgetnék, akikről szívesen írnék, de ez nem rangsor, és ez így van jól. Csak egy példa: Vojcsik Ferenc raliversenyzővel rövidesen megjelenik az interjúm, ami egy írásommal kapcsolatos beszélgetés gyümölcse. Persze nagyon sok olyan ember van, akire a város méltán lehet büszke, és bízom benne, hogy idővel a legtöbbjükkel tudok majd beszélgetni.

Aztán a blogból könyv lett, ráadásul egy éven belül kettő…

Igen, mert bár szép és jó dolog a blog, főleg, ha népszerű is, de azért a könyv, az az igazi. Éppen ezért egyre többet kezdett foglalkoztatni az, hogy a legjobb az volna, ha ezek a történetek könyvben, nyomtatott formában is össze lennének gyűjtve. Többen is biztattak erre, de a végső lökést az adta meg, hogy 2018-ban elnyertem Miskolc város művészeti és tudományos ösztöndíját. Ezt követően elkezdtem az írások újragondolását: előbb a dátumokat, információkat ellenőriztem, aztán arra is rájöttem, hogy bizony az anyagok lektorálása is szükséges. Ebben Vitkolczi Ildikó Szabó Lőrinc-díjas író volt segítségemre, ő volt a szerkesztőm. Azt kell mondjam, hogy rengeteg gondja-baja volt velem mindkét könyvnél, de örömmel fogadtam minden javaslatát.

Mindkét könyv séták során mutatja be a történeteket…

Ezt a tematikát Nádasi Krisztina javasolta, akit először megkerestem ezzel az anyaggal. Azt mondta, a fővárosról jelent meg hasonló „sétakönyv”, ami rendkívül népszerű. Végül meggyőzött, hogy érdemes erre a tematikára építeni a kötetet. Igaza volt, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, emiatt döntöttem úgy, a második könyvnél is marad ez a stílus.

Azok kedvéért, akik még nem ismerik: milyen útvonalakat járhat be az első és milyeneket a második könyv olvasója?

Hasonló útvonalat, vagyis inkább úgy mondanám, vannak átfedések. Mindkettő egy belvárosi sétával kezdődik, de teljesen másképp folytatódnak. A gyalogtúra után mindkét kötet második felében „autóba ülünk”, és így folytatjuk az utat: az elsőben a barlangfürdőtől a szentléleki Pálos kolostorig kocsikázunk, a másodikban az MVSC-pályától a Hámori-tóig. Vannak közös pontok, főleg az autós túrában, de persze teljesen más történettel. Példaként: a Diósgyőri vár mindkét könyvben szerepel, de egyik alkalommal a történetét ismerhetjük meg, míg másodszor egy, a várról szóló novellát olvashatunk. A kötetek kapcsán mindenképpen meg kell említsem még Ferencsik Nikolett nevét, hiszen mindkét könyv borítóját ő tervezte, melyeket a blog, valamint a Facebook-oldalam olvasóival megosztottam, és az ő észrevételük alapján módosított is. A felhasznált fotókat pedig Zólyomi Sándornak köszönöm ezúton is.

A könyvek címe sem mindennapi, vagy ha úgy vesszük, nagyon is. Mindkettő ismerősen cseng minden miskolcinak…

Igen, hiszen az első kötet a Bíborszél, a másodiké pedig a P. Mobil Miskolc című dalából származik. Fontos, hogy mielőtt úgy döntöttem, használni szeretném ezeket a könyvek címeként, az együttesek képviselőit megkérdeztem, és mindkét banda örömmel bólintott rá.

Hamar népszerű lett mindkét könyv. Lesz harmadik is?

Biztosan lesz, viszont mindenképpen más tematikával, egy teljesen újszerű kötetet tervezek.

Tagja, sőt nem is egyszerűen tagja, alelnöke vagy a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesületnek. Hogyan kerültél kapcsolatba velük?

Gilbert, az egyesület alapítója egy lokálpatrióta társaságot gyűjtött össze maga köré az elmúlt években. Tőle tudom, hogy a lokálpatrióta, városért tenni akaró civil szervezet alapötlete már 2009 óta élt a fejében, tavaly viszont reálissá vált annak megalapítása. Így aztán 2019 márciusában megalakultunk, a Miskolci Farsangon viszont már képviseltettük volna magunkat, ha úgy tetszik, a nulladik akciónk volt az, hogy egy különleges képkerettel vonultunk ki a Szent István térre, ezzel fotózkodhattak a vállalkozó szelleműek. Az első igazán komoly projektünk májusban volt (erről egyébként annak idején lapunk elsőként számolt be – a szerző): hazahoztuk Weidlich Pál legendás élelmiszerüzletének a címerállatát, a Fekete kutyát, vagyis annak pontos másolatát. A szobrot először Miskolc város napján, május 11-én mutattuk be, és hozzá kapcsolódva megalapítottuk a Weidlich Pál Kereskedelmi és Vendéglátói Nívódíjat is, Oszlánczi Réka, a népszerű avasi palacsintaház tulajdonosa kapta meg elsőként. Magát a szobrot az egyik sétálóutcai üzletben szeretnénk kiállítani, ezzel kapcsolatban jelenleg is komoly tárgyalásokat folytatunk. Nagy öröm számunkra az is, hogy a Tükörkép jelen lesz a hosszú évek után ismét megrendezendő Kocsonyafesztiválon is. Egyesületünk Miskolcot szeretné segíteni, éppen ezért mindenkivel együtt dolgozik, aki a városért tenni szeretne.

Veled mikor, hol találkozhatunk legközelebb?

Február 5-én, szerdán a József Attila Könyvtárban mutathatom be a könyvemet, majd 8-án, szombaton a Célpont Közösségi Térben biztosan, ahol a Képes időutazás a Vörösmarty városrészben című előadássorozat második alkalmán várom az érdeklődőket; Rácz Györgyről és az ő elfeledett végrendeletéről beszélek majd.

Reiman Zoltán

Születési hely, idő: Miskolc, 1980. augusztus 8.

A Kandó Kálmán Szakközépiskolában érettségizett vezetékes távközléstechnikai műszerészként, második szakmáját televízió- és videótechnikai műszerész a Szemere Bertalan Középiskolában szerezte.

Nős, két gyermek – Zozó két és fél éves, Réka hat hónapos – édesapja.

Nős, feleségével 2002 óta alkotnak egy párt. 2009 óta a Robert Bosch Power Tool Kft. munkatársa: praxistesztelője, jelenleg műszakvezetője.

2017: elindul a miskolciszemelvenyek.blog.hu

2018: elnyeri Miskolc város művészeti és tudományos ösztöndíját

2018: megjelenik A Miskolc a várad, az életed! című könyve

2019: alelnöke lesz a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesületnek.

2019: megjelenik a Miskolc mindig várni fog című könyve, valamint az Épített örökségeink nyomában – A Weidlich-palota és a Fekete kutya című brosúra