A magyar kirakat azt is tükrözi, hogy hol tartunk

A magyar divat van terítéken az Észak-Magyarország 1979. december 24-i számában, ezzel a hangulatos bevezetéssel indítva a témát: „mondják, a francia nő bájos, az angol elegáns, a német nagydarab, a magyar pedig szép. S mindenki tudja, a szépség önmagáért beszél. Nincs szüksége arra, mint szegény Raquel Welchnek, hogy Loris Azzaro szalonjában készíttessen 15 000 frankért raffinált szabású toalettet. Éppen ezért jobban teszi a magyar asszony, ha természetesen, egyszerűen öltözködik. A hazai divat sajátos arculatát ismerve, nyugodt lélekkel ajánlhatjuk a huszonharmadik üzletben lelt, csoda szép téglavörös ruhához a majdnem vörös, lila cipőt.”

És, hogyan öltözködnek valójában a magyarok? Erről Légrádi Netti, a Debreceni Ruhagyár művészeti vezetője beszél, kritikusan. „Nem mi diktáljuk a világdivatot. Annak is örülnénk, ha napra készen követhetnénk az európai irányzatot. „Széteső” anyagajánlatból nehéz egy ország karakterisztikus öltözködési stílusát kialakítani, pedig jól informált, képzett szakemberekben nem szűkölködünk. Sajnos, hiányzik a divatipar egyes szakmáinak az összhangja, és ezt a magyar kirakat is tükrözi.”