Egyes írások csupán betegségekről szólnak, amiket a védőoltások okoznak, de találkozhatunk a legvadabb összeesküvés-elméletekkel is, miszerint nyomkövetőket ültetnek az emberekbe az oltásokkal. Mások polgári engedetlenségi mozgalmat hirdetnek a kötelező oltások gyakorlatával szemben. Összegyűjtöttünk néhány tévhitet és az azokra cáfolatul szolgáló tényeket a védőoltásokkal kapcsolatban.

Jobb a megelőzés

Nem igaz, hogy az oltások betegséget idéznek elő. Nem lehet nagyobb kockázata a megelőzésnek, mint magának a betegségnek. Nem okozhatunk nagyobb kárt azzal, hogy megpróbáljuk elkerülni a betegséget, ahelyett, hogy átvészelnénk azt. A védőoltás után esetleg megjelenő oltási reakciók lényegesen enyhébbek, mint maga a betegség. Nem a védőoltás okozta reakciótól kell félnünk, hanem a betegségtől, amit az immunizációval elkerülhetünk.

Nem igaz, hogy az oltások hatástalanok a betegségekkel szemben. A védőoltások bevezetésével többek között olyan súlyos betegségek tűntek el a Földről, mint a fekete himlő. Más betegségek, mint a járványos gyermekbénulás, a kanyaró vagy a torokgyík a magas átoltottsággal rendelkező országokban, mint például Magyarország, alig, legtöbbször csak behurcoltan fordulnak elő. Ahol viszont több az oltatlan, fogékony szervezet, újra járványosan terjednek.

Az oltóanyagok nagy része elölt kórokozót vagy annak csak bizonyos részét tartalmazza, amely nem képes a szervezetben szaporodni, ezért nem is tudja üríteni az oltott. Az élő, de laboratóriumban kitenyésztett és legyengített törzset tartalmazó oltóanyagok esetében az oltóágens szaporodik ugyan a beoltott szervezetében (ezért az ilyen oltóanyagra adott immunválasz tartósabb), de a legyengített baktérium vagy vírus nem képes betegséget okozni az oltottban sem és környezetében sem.

Mondják, a védőoltások gyengítik, megterhelik az immunrendszert. Egy csecsemő immunrendszere közel 100 ezer kórokozó ellen képes ellenanyagot termelni, ennek töredékét használjuk ki a védőoltás adásával.

A beoltott gyerek „megfertőzött” gyerek, ami igaz, de nem aktív kórokozóval „fertőződik meg” a gyerek, az ily módon létrejövő védettség viszont megvédi a valódi kórokozó okozta fertőzéstől és a betegségtől.

Állítják, hogy a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek szinte teljesen visszaszorultak a fejlett országokban, felesleges az oltás ellenük. Azért szorultak vissza, mert jó az átoltottság, kevés a fogékony ember. Ha az átoltottság egy bizonyos szint alá csökken, járványok alakulhatnak ki, melyre számos példát lehet említeni, például Ukrajnában, Franciaországban, Németországban, Romániában, Bulgáriában a kanyaró.

Szövődmények lehetnek

Igaz, vannak úgynevezett oltási reakciók, ezek általában átmenetiek, és nem is hasonlíthatók annak a betegségnek a lefolyásához, ami ellen a védőoltás véd bennünket. A köztudatban általában keveredik az oltási reakció és az oltási szövődmény fogalma. Az oltási reakciókat előfordulási gyakoriságuk szerint csoportokba soroljuk. Nagyon gyakori egy reakció, ha 10 oltottból több mint 1 oltottban; gyakori, ha 10 oltottból, kevesebb mint 1 oltottban jelenik meg. Ezek olyan enyhe oltási reakciók, melyek gyakorlatilag az oltás természetes velejárói. Lehet helyi vagy egész szervezetet érintő reakció, például fájdalom, duzzanat, bőrpír az oltás helyén, esetleg hőemelkedés, láz, fejfájás, ­rossz közérzet. A megjelenésük függ az oltóanyag típusától, az oltott állapotától. Az ilyen reakciókat az oltóanyag tájékoztatója is tartalmazza. Általában néhány napon belül maguktól is elmúlnak, és otthon is jól kezelhetők, például borogatással. A nem gyakori (100-ból kevesebb mint 1), ritka (1000-ből kevesebb mint 1) és nagyon ritka (10 000-ből kevesebb mint 1) oltási reakciók szintén feltüntetésre kerülnek az oltóanyag tájékoztatójában, és kétségtelenül lehetnek súlyosak is.

Mindenkinek kötelezően

A kötelező oltások nevében is benne van, hogy mindenkire nézve kötelezőek. A közösségi átoltottság, a járványok megelőzése miatt szükséges, hogy mindenki védőoltásban részesüljön. Az életkorhoz kötött kötelező védőoltások olyan betegségek ellen védenek, melyek ellen a természetes immunrendszer nem véd, irántuk a fogékonyság általános, vagyis védőoltás nélkül csaknem mindenki már gyermekkorban átesne e fertőzések többségén, és a fertőzés természetes lezajlásának a veszélyessége indokolja a megelőzés szükségességét. Az ajánlott oltásoknál egyéni megfontolás alapján kérhetjük az oltást.

Kötelező védőoltások

0–4 hetes korban: BCG

A BCG elleni oltást 6 hetes korukig adják az újszülötteknek, a felkar bőrébe. A védőoltás a gyerekkori tuberkulózis (tbc, tüdőgümőkór) ellen nyújt védettséget.

2 hónapos korban: DPTa-­IPV-HiB+PCV13

A DTPa-IPV a torokgyík, a szamárköhögés, a tetanusz és a járványos gyermekbénulás elleni sorozatoltás. Az oltóanyag beadására 2, 4, 6, majd 18 hónapos korban kerül sor. Az emlékeztető oltásokat hat- és tizenegy éves korban adják be.

12 hónapos korban: PCV13

Legfőképp az 5 év alatti gyermekekre, különösen a csecsemőkre veszélyes a pneumococcus baktérium, mely többek között tüdő-, középfül- és agyhártyagyulladást okozhat. A vakcinát két, négy és tizenkét hónapos korban adjuk a kicsiknek.

15 hónapos korban: MMR

Az MMR a kanyaró, a mumpsz és a rubeola/rózsahimlő elleni vakcina, melyet 15 hónaposan kapják meg a csecsemők. A védőoltás élő, gyengített vírusokat tartalmaz.

18 hónapos korban: DPTa-IPV-HiB

A DTPa-IPV a torokgyík, a szamárköhögés, a tetanusz és a járványos gyermekbénulás elleni sorozatoltás.

6 éves korban: DPTa-IPV

A DTPa-IPV a torokgyík, a szamárköhögés, a tetanusz és a járványos gyermekbénulás elleni sorozatoltás. A következő emlékeztető oltást 11 éves korban adják be.

11 éves korban: MMR, dTap

Ez egy emlékeztető oltás. Az MMR a kanyaró, a mumpsz és a rubeola/rózsahimlő elleni vakcina. Ritkán jelentkeznek mellékhatások (bőrkiütés, orr­folyás, hőemelkedés), melyek pár nap alatt elmúlnak.

12 éves korban: hepatitis B

Fertőző B típusú vírusos máj­gyulladás elleni oltás. Beadására 12 éves korban kerül sor. A vakcinát kétszer kapják meg a gyermekek, féléves eltéréssel. Duzzanat, bőrpír, hőemelkedés, izomfájdalom jelentkezhet mellékhatásként.