„A nyers, őszinte hangzás úttörője szeretnék lenni”

Juhász Marcit legtöbben talán a Csillag születik című tévés tehetségkutatóból ismerhetik, de egészen múlt keddig a Nomad zenekar frontembere volt, így a rockzene rajongói előtt sem ismeretlen a múcsonyi énekes. Nem telnek tehát eseménytelenül a napjai, járvány ide vagy oda: egy hosszú időszakot zárt le az életében és kezdett teljesen új lappal. Marci február elsején ünnepli 30. születésnapját, ami remek apropót szolgáltatott arra, hogy megmutassa az első nótát készülő szólóalbumáról. Volt tehát miről beszélgetnünk, és természetesen a klipet is megmutatjuk.

– Először is mesélj kérlek az új dalodról, a Süllyedő hajóról!

– A dal augusztus 15-én született, amikor egy Storm the Studio koncertről mentünk haza kicsit kapatosan. A kezembe vettem a gitárt, és nem tudom miért, miért éppen akkor, de azt éreztem, hogy azonnal kell egy szöveg, amire gitározhatok, amit énekelhetek. Emlékeztem, hogy van egy sajószentpéteri srác, Bodzás Ati, aki már évek óta „zaklat” a szövegeivel, és tudtam, hogy van egy szövege, ami régebben tetszett. Megkerestem, végig sem olvastam, csak elkezdtem játszani, ami zsigerből jött. Nagyjából öt perc alatt lett meg, azt hittem álmodom, videó is készült róla, tényleg hihetetlen. A mai napig nem tudom megmagyarázni, miért is vettem fel, talán valahol belül éreztem, hogy most valami különleges történik. Hirtelen a semmiből lett egy dal, hozzá egy olyan erős szöveg, amitől libabőrös lettem. Akkor már tudtam, hogy Atival kell együtt dolgoznom, mert ezek olyan szövegkezdemények, amelyekben szinte benne vagyok, és én is hozzá tudom írni a saját gondolataimat. Ez a dal története, ami elindított egy olyan úton, amire rá kellett lépnem.

– Mióta készülsz konkrétan, tevékenyen a szólólemezedre?

– Ha csak annyi lett volna a kérdés, mióta készülök a szólólemezemre, azt mondanám, hogy már tizenéves koromban is az iskola udvarán énekeltem, egy szál gitárral kísérve magam, kisebb fellépéseken, majd a Csillag születikbe is ilyen produkcióval jelentkeztem, szóval kis túlzással, de egész életemben erre készültem.

Konkrétan, tevékenyen 2012 óta, mióta vége lett a tehetségkutatónak. Hallgattam a dalaimat, de nem voltak elég erősek, nem éreztem még azt, amit kerestem. Emellett a Nomadnak szenteltem minden időmet, ami nagyon jó és izgalmas időszak volt. Rengeteget tanultam, hogyan csináljam majd a lemezemet és valójában azt is, hogyan ne.

– Korábban született dalok kerülnek majd rá, vagy teljesen újakat írtál/írsz, esetleg vegyesen?

– A régieket már nem rakom rá, bár szeretem őket, mert az enyémek, de új fejezetet nyitottam.

– Van valami koncepciója az albumnak?

– Koncepció, na az nincs. Csak ami belülről jön, azt engedem rá a lemezre. Semmi direkt, semmi olyan, ami erőltetett. Olyan már volt elég az életemben, amit rám erőltettek, ez a lemez belülről fog jönni.

– Hogyan jellemeznéd, mire számíthat majd a közönség?

– A zenei rész és az ének dallam teljesen az enyém, a szövegeket Bodzás Attilával együtt rakjuk össze. Nagyrészt egy gitár szólal meg, rengeteg éneklés és kisebb díszítő hangszerek. Nem szerettem volna, hogy a lemez hangzása arról szóljon, hogy a stúdióban mindent sterilre, tökéletesre kevernek, mert manapság már szinte bármilyen hangzást elő lehet állítani, viszont élőben nem tudják a zenészek visszaadni a stúdióminőséget. Nos, én ennek a nem sterilre kevert, nyers, őszinte hangzásnak szeretnék az úttörője lenni.

– Jellemző rád a népdalszerű stílus, ezt megtartod a szólóanyagon is?

– A népdal stílus benne lesz az ének dallamokban, és valljuk be őszintén, szinte mindenben ott van, amit csinálok, még abban is, ha egy szál gitáron elkezdek játszani, hiszen gyerekkoromtól ezt csináltam.

– Mi volt a lemezírás legnehezebb/legélvezetesebb része számodra?

– A lemezírásban még hála istennek most is benne vagyok. Talán a legnehezebb, hogy eddig mindent Cicóval (Jánosi Szabolcs „Cicó”, a Nomad gitáros-zeneszerzője – a szerk.) csináltunk, most viszont egyedül írom a dalokat, ami hol könnyű, hol pedig nehéz. Bár fél óránál tovább nem gondolkodom egy részen, ott már jönne az erőlködés. Olyankor szépen lerakom a gitárt és csinálok valami mást. Majd ha jön az ihlet, akkor azt érezni fogom.

– Ki vagy mi inspirált a leginkább?

– A legnagyobb támogatást Molnár Mátétól a Roadból és Köteles Leandertől kaptam. Leander évek óta rágja a fülem, hogy kezdjek már el dalokat írni, és ne csak Cicó farvizén evezzek, Road Máté pedig azzal inspirált, hogy megírta a Sokkal jobb jónak lenni című dalt. Az a dal teljesen megváltoztatta az életemet. Erre majd kitérhetünk egyszer egy külön cikkben, mert az egy igen hosszú és félelmetes történet. Röviden annyi, hogy az utóbbi három évben minden megtörtént velem, ami abban a dalban elhangzik. Máté egy Nostradamus.

– Megosztod velünk, miért léptél ki a Nomadból, vagy ez maradjon a ti titkotok?

– Majd egyszer talán elmondom, de az nem most lesz. Maradjunk annyiban, hogy a zenekarral békében váltunk el.