Napló-interjú: Kobajasi Kenicsiró japán karmesterrel

Debrecen - Kobajasi "titka": sógi, golf és alvás. A karmester szerint az európai zenészek gyorsabban felveszik a tempót és jobban teljesítenek.

Mostani Európai turnéjának egyetlen vidéki állomásaként Debrecenben lépett fel szombaton Kobajasi Kenicsiró (72) világhírű japán karmester. A Főnix Csarnokbeli gálán Gustav Mahler II. szimfóniáját a Kodály Filharmonikusok, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti karának Szimfonikus Zenekara, a Kodály Kórus, a Cantemus Vegyeskar és a Csokonai Színház Énekkara, valamint két szólista, Váradi Zita és Schöck Atala, azaz összesen 254 zenész adta elő a mester vezényletével. A dirigens a péntek délutáni próba előtt adott interjút a Naplónak, melyben magyarországi menedzsere, Tsuneo Morita is segítségünkre volt. Kobaken - ahogyan a japánok becézik - ugyanis nem beszéli jól a nyelvünket, bár a zenészeknek rövid utasításait azért magyarul adja. A menedzser beszélgetésbeli szerepe azonban túlmutatott a tolmácsoláson, sokszor kiegészítette a dirigens válaszait egy-egy érdekes megjegyzéssel, információval.

Másképp készültek-e a magyar fellépőkkel a szombat esti előadásra, mint mondjuk a Japán Filharmonikusokkal, amikor ugyanezt adták elő?

Kobajasi Kenicsiró: A japán zenészek az első próbára általában ötven százalékos felkészültséggel érkezenek, az európaiak viszont csak tízzel. Ezt a hátrányt azonban a második próbára behozzák, míg a japánok inkább hátradőlnek, elégedettek. A harmadik napra az arány mindkét nemzetnél javul, de Önöknél magasabb az felkészültség. Itt gyorsabban felveszik a tempót és jobban teljesítenek annak ellenére, hogy az első próbán még nem olyan felkészültek.

A karmesteri munka a szellemi ráhangolódáson túl komoly fizikai erőnlétet is kíván. Mi a fittségének titka, s hogyan tartja karban a legendás memóriáját?

Kobajasi Kenicsiró: Tavaly volt egy kis szívproblémám, ami miatt néhány napot kórházban töltöttem, de a koncertekre azért kimentem, ezt leszámítva jól érzem magam. Lassan harminc éve golfozom, persze most már nem olyan intenzitással, mint a kezdetekkor. Akkor akár ezer labdát is képes voltam elütni egy nap. Gyermekkoromban, mielőtt a zenei pályára léptem atletizáltam is, de azt abbahagytam. A memóriámat leginkább sógival (japán sakk) tartom karban, bár nem vagyok profi. Viszont leginkább tábla nélkül, fejben játszom.

!!Tsuneo Morita: A mesterre jellemző, hogy ha valamibe belekezd, azt nagyon intenzíven teszi. Amikor elkezdett golfozni, akkor például annyit játszott, hogy megrepedt egy bordája. Japánban egyébént van egy tévé show, ahol sztárok és profik együtt ütik a labdát, gyakran hívják őt is szerepelni.

Van-e bevett szokása a koncertek előtt, esetleg babonája, ami nélkül nem kezd vezényelni?

Kobajasi Kenicsiró: Mindig legalább két órát alszom az előadás előtt. Van, akinek ez nem jó, mert rosszul ébred, s akkor nem tud úgy vezényelni, én viszont felfrissülök tőle. Most is van egy ágy az öltözőmben, és a feleségem mindig hozza a takarómat. A másik, hogy sosem vezényelek éhesen, de, hogy mit fogyasztok a koncertek előtt, az már változó. A japán konyhát, s inkább a húsokat szeretem, bár néha megkívánom a szusit is.

2014-ben 40 éve lesz, hogy megnyerte a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyét. Készül-e jövőre valamilyen különleges magyarországi előadásra?

Kobajasi Kenicsiró: Igen, de erről inkább a menedzserem tud bővebben beszélni, mert ő szervezi.

Tsuneo Morita: Ahogyan a 20. és a 30. jubileumot is különleges koncerttel ünnepeltük, úgy szeretnénk a 40.-et is emlékezetessé tenni. Korábban egy-egy helyszínen volt a fellépés több együttessel, zenésszel, jövőre azonban azt tervezzük, hogy a zenekaroknál ünnepelünk. Várhatóan Budapesten 3-4 fellépés lesz, és szeretnénk vidékre is elmenni. A mester régen játszott már Győrött, s úgy néz ki a szegedi koncert már biztos. A debreceni ötletét most vetettük fel, s egyelőre még várjuk az itteniek válaszát.

Ön nagyon ismert és népszerű nálunk: az is tudja, kicsoda, aki nem jár koncertekre. Biztosan érzi, hogy a magyarok többségének ön A japán. Mit jelent ezzel a tudattal élni, alkotni?

Kobajasi Kenicsiró: Nagyon hálás vagyok, hogy negyven év után sem felejtettek el. Örömmel tölt el a magyar közönség fogadtatása. Itt talán még többen ismernek, mint Japánban.

Tsuneo Morita: Vidéken lépten nyomon felismerik. Mielőtt ide jöttünk volna egy Pécs melletti várat látogattunk meg (a Siklósi várat - a szerk.), ahol például egy nyugdíjas parkolóőr jött oda, s kiderült, hogy korábban zenész volt és vezényelte is a mester.

Közel tíz éve, hogy legutóbb Debrecenben járt, volt ideje megtekinteni a várost?

Kobajasi Kenicsiró: Nem igazán. Bárhol is járok, általában csak a szálloda és a koncertterem között ingázok. A mostani turnén Prágában, Pozsonyban és Budapesten voltunk, de a fellépések előtt nincs időm a városnézésre, utána pedig utazunk tovább, ahogyan most is, haza Japánba.

Fabók Ágnes