Idegesítő utasok a vonaton

Debrecentől Pestig kénytelen voltam hallgatni, ahogyan két tizenéves srác kielemzi a telefonjukban lévő csengőhangokat. Nem biztos, hogy a velünk egy kocsiban utazó idős házaspárnak is volt ehhez kedve, de ha nem szólt a szájuk, hát nem fájt a fejük sem. Néhány megálló után azért kezdett unalmas lenni Mc Hawer és Tekknő "örökzöld" muzsikája.

A zajos fiatalok mellett jellegzetes figurája még a vonat utas társadalmának a fűszeres ételt fogyasztó ember... Jó magyar szokás szerint a felszállás után azonnal elkezdi kicsomagolni a hazait, hadd fulladozzunk és fintorogjunk mi, akik kibírjuk azt a néhány órát evés nélkül. Ez a magatartás inkább az idősebb korosztályra jellemző.

De ezek még hagyján, amitől legjobban felmegy bennem a pumpa, az a rúgdosódó kisgyerek. Leül velem szemben anyuka ölébe, a lába meg kalimpál összevissza. Belenéznék ilyenkor a kedves szülő fejébe, vajon miért nem szól rá a kicsire? Hadd tanulja meg már kisgyerekkorban, hogy neki mindent szabad... Ha veszem a bátorságot és rászólok, akkor meg én vagyok a pofátlan, aki beleavatkozik a család magánügyeibe.

Sőt, pedofil, mert molesztálom.
Ha tüntetőleg kimegyek a folyosóra, akkor sem vagyok biztonságban, mert előbb-utóbb rám akarnak majd sózni valami gagyi árut: messzelátót, "őtönyt", "pecabotot". Nincs más megoldás, elbújok a WC-be. Csak kerítenem kell gázálarcot és szkafandert.
-nb-
A szerző blogja: http://parasztorszag.blogging.hu