Ortodox kántor és nótaénekes

„Gyermekkoromban, a szocializmus időszakában nem korlátoztak sem a román nyelv, sem a hittan tanulásában. Könnyű volt megtartanom az identitásom. Tudok olvasni is románul, nemcsak beszélni. Már iskolás koromban, a hittanórákon megtanultam a mise lefolyását és a kántorságot. Most 65 éves nyugdíjas vagyok, egyébként apáti születésű, de ide nősültem. Zetoros voltam a téeszben 20 éven keresztül, meg Budapesten dolgoztam különböző munkakörökben. Ezelőtt 30 évvel, 1977 tavaszán kértek fel a kántorságra. Nem akartam elvállalni, de addig beszéltek, míg ráálltam, és ottrekedtem.”

A megkülönböztetést nem ismerték

A magyar–román együttélésről kérdeztem. „Bár eredetileg Körösszakál lakosságának fele román nemzetiségű volt, de most már változott helyzet. A lakosság egybetartó volt, a megkülönböztetést itt nem ismerték. A román és magyar szokások között nem volt nagy különbség, legfeljebb az ünnepek eltolódásában. Ugyanazt az ételt ette magyar és román, a töltött káposztát, a kását meg a puliszkát is megfőzték minden házban. A sertést is ugyanúgy dolgozták fel.”

Kinek drukkolna?

Guj János identitása kettős, de ez belső feszültséget nem okoz számára. „Sokszor elmondtam: uraim, a vallásom szerint görögkeleti román vagyok, de magyar állampolgár. Ezt örököltem. Hadd legyek ember, csak úgy, jelző nélkül.” Két gyermeke közül a lánya tartja jobban vallását, a fia kevésbé. Egy román–magyar futballmeccsen a magyaroknak drukkolna, de hozzáteszi, hogy erre nem sok remény van, mert a románok sokkal jobbak. A nyugdíjasklubban magyar nótákat szokott énekelni, éppen hajnalban érkezett haza Győrből, ahol egy csoporttal szerepelt.