Sportszert gyárt, pályát épít

Az ötkarikás aranyérmével halhatatlanná vált versenyző harmincnégy esztendeje, 1976-ban kápráztatta el a világot: első kísérletével csaknem kidobta a gerelyt a stadionból, ezzel szó szerint sokkolta a mezőnyt és riválisai később sem tértek magukhoz. Az akkori közvetítésrészletet máig gyakran idézi a rádió, ismétli a köztelevízió.

- Álmodik még Montreálról?
Németh Miklós: Azokat a perceket nem lehet elfelejteni. Egyébként sokan és sokszor emlékeztetnek rá, mint például ön is, hiszen amikor meglátott, rögtön azzal kiáltott fel, hogy 94 méter 58 centiméter. Ilyen dobást, ilyen „földöntúli” eredményt egyszer lehet produkálni az életben. Nagyon jól sikerült a rohamom, a berántásom, a gerely csak repült és repült, majd az ellenfeleim úgy konyultak le, mint a tavaszi kankalin. Ebben a történetben az a legszebb, hogy apám, Németh Imre 1948-as, londoni kalapácsvető diadala után huszonnyolc esztendővel később magam is a dobogó tetejére állhattam. A rohanó idő szép lassan elhomályosítja a múltat, az én generációm hamarosan megöregszik. 

- Kapcsolatban áll még az atlétikával?
Németh Miklós: Természetesen, bár kicsik másképpen, mint évtizedekkel ezelőtt. Gerelygyártó vagyok, a szereimmel eljutok az olimpiákra, világ- és Európa-bajnokságokra. „Enyém” a női világcsúcstartó, az Európa-bajnok és rekorder, szóval, ha úgy tetszik feltalálóként is sikeres ember vagyok.

- Visszavonulása után az olasz atlétaválogatott dobóedzője volt és itthon is akadt néhány tanítványa. Most hogy áll az oktatással?
Németh Miklós: Sehogy... Persze ha látnék egy nagy tehetséget, akkor elvállalnám a „faragását”, segíteném, tanítanám, de sajnos nincs ilyen versenyző, a középszerűekre viszont kár az időt pazarolni. Az országos szövetségtől egyébként nem kaptam felkérést, a napi munkára időm sem lenne, a valamiféle szakmai segítségnyújtás lehetősége pedig senkiben nem merült fel.

- Ritkán látom az itthoni versenyeken... Nem hívják?
Németh Miklós: A mondás szerint kettőn áll a vásár. A napi események egyébként már nem vonzanak, ezekből 64 évesen már kinőttem. Egyébként otthon, a családomban van elég dolgom, a gyerekeim kicsik, 3, 5 és 7 évesek, jó apa módjára igyekszem minél több időt velük tölteni.

- Atlétákat nevel belőlük?
Németh Miklós: Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó döntés lenne. Az élet persze nagy rendező, meg a sport örök bizonytalansága is kérdőjeleket tesz a „mondat” végére...

- Újabban a pályaépítők között bukkant fel a neve.
Németh Miklós: Nem újabban, hiszen ezt már tizenöt éve csinálom. Nagyon sok komplexum kivitelezéséből vettem ki a részem, szinte az összes hazai szintetikus pálya viseli a kezem nyomát. Ennek apropóján jutottam el Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, közelebbről pedig Szendrőbe, ahol igazán megható módon fogadtak, köszöntöttek.

- Kolodzey Tamás -