Több mint figyelemre méltó

Sajnos lemaradtam, ”csak” forintot találtam, meg egy gyönyörű ereklyét a kiállításon. Berecz Csaba írása.

Szerintem több mint figyelemre méltó, sokkal inkább az „ezt látni kell” kategóriába húz a Volt egyszer egy stadion címet viselő tárlat a miskolci Herman Ottó Múzeumban. Sajnos a megnyitót lekéstem, abban az időben éppen az épülő Diósgyőri stadion tőszomszédságában, az új létesítmény majdani használóinak felkészülési meccsét néztem, amelynek hátterében a fedett lelátó fémszerkezetét szerelték az építőmunkások. Hiába, a stadion és a csapat elválaszthatatlanok egymástól. Egy olyan együttes esetében pedig, amelynek a hazai pálya mindig is többet jelentett az átlagostól, elsősorban a fanatikus szurkolók miatt, ez még inkább így van.

Ezért is voltam nagyon kíváncsi arra, hogy egy kiállítás mit tud visszaadni ebből. Őszintén megmondom, amikor rádöbbentem a Papszer utcában, hogy egy kis szobában kapott helyet ez a tárlat, csalódott voltam, el nem tudtam képzelni, hogy egy ránézésre ötperces szobában, hogy lehetne ennél több időt eltölteni.

Hát úgy, hogy az összes információt, amit a tárlat szervezői meg akartak osztani, elkezdi az ember befogadni. Nem nagyképűségből mondom, de úgy gondoltam, sok újat valószínűleg nem tud nekem mondani ez a kiállítás, mert a stadionról, a DVTK csapatának pályáiról vannak ismereteim. De tévedtem. Sok új és érdekes információval gazdagodtam. A kiállított tárgyak egyike-másika is lenyűgözött.

Hosszú percekig bogarásztam a sok-sok évtizeddel ezelőtti plakátokat az első sarokban, és mint a 6:3 című film főszereplője, Tutti (Eperjes Károly) kisebb időutazáson mentem keresztül. Elképzeltem, hogy a varrott labdát szorongató, fűzős mezt viselő, bőrbakancsos, vastag sportszáras, bő nadrágos fiúk meccsére indulok, és kotorásztam a zsebemben egy kis magyar koronáért, pengőért, hogy ki tudjam pengetni a belépő árát, hogy lássam végre a fiúkat játszani. Sajnos lemaradtam, „csak” forintot találtam, meg egy gyönyörű ereklyét a kiállításon.

Azt az ezüstserleget, amelyet 1942-ben a Magyar Kupa döntőjében első ízben szerepelt – a fináléban az FTC-vel szemben alulmaradt – diósgyőri csapat kapott mint a legeredményesebb amatőr csapat. Aki látni akarja a klub történelmének első serlegét, a Corinthian Kupát, és mellékesen a stadionról is szeretne megtudni ezt-azt, az tudja, merre induljon el…

- Berecz Csaba -