„Kádár idején jobb volt”

Miskolc - Feltettük kérdéseinket, Aranyosi Péter „tolmácsolta”, a Dinamo Kijev profija, Kádár Tamás válaszolt rá. Interjú: Kádár Tamással, a Dinamo Kijev labdarúgójával.

Minden futballkedvelő honfitársunk ismeri Kádár Tamást, a magyar válogatott és az ukrán Dinamo Kijev védőjét. A DVTK-szurkolók különösen a szívükbe zárták Kádit, hiszen 2012 és 2015 között 73 meccsen lépett pályára piros-fehérben, nyert a Diósgyőrrel egy Ligakupát és játszott egy felejthetetlen, de elvesztett Magyar Kupa döntőt is. Kádár Tamást, a napokban a Kijevben tartózkodó DVTK-fanatikus humoristának, a Dumaszínház és a Showder Klub művészének, Aranyosi Péternek a közreműködésével kérdezhettük.

Milyen Kijev? Hogy érzed magad?

Kádár Tamás: Jól! Most már úgy érzem, beilleszkedtem, bár a nyelvet még nem beszélem, mert elég nehéz és a csapaton belül sem könnyű kommunikálni, mert kevesen beszélnek angolul. Egyébként 4–5 külföldi van, plusz a szakmai stáb, amiben vannak spanyolok, a többiek pedig ukránok. A környezetet elég gyorsan megszoktam, találtam lakást, és autót is tudtam venni. Az elején azért nehéz volt, mert sok mindennel meg kellett küzdenem a focin kívül. Nehéz volt, de ez néhány napig tartott.

Milyen a jelenlegi Dinamo Kijev?

Kádár Tamás: Jó játékosokból áll a keret, és a kvalitása adott ahhoz, hogy jó eredményeket érjünk el. Ez az év elúszott, most már a jövőre kell koncentrálni, viszont azt nem tudjuk, hogy az edző marad-e, mert lejár a szerződése.

Mi hiányzik a legjobban Ki­jevben?

Kádár Tamás: A kommunikáció. Ez nálam fontos. Az, hogy ki tudjam alakítani a kapcsolatot a játékostársaimmal. A csapaton belül egy ember beszél angolul, így sajnos nem tudunk beszélni. A barátaim és a családom hiányzik, de nincs honvágyam. Lengyelországban voltak magyar csapattársaim és ott többen beszéltek angolul, jobban ki tudtam alakítani a kapcsolatokat, itt ez nehéz.

A válogatottal kapcsolatban van hiányérzeted?

Kádár Tamás: Jó lett volna úgy ülni most itt, hogy a világbajnokságra kijutottunk… A tavaly nyári Európa-bajnokság viszont gyönyörű volt! Azt hiszem, hogy mindenkinek. Hiányérzetünk nincs az Eb kapcsán: nagyon sok év után ott lehettünk, ami önmagában is bravúr volt. Amit ott teljesített a csapat, a szakmai stáb, a szurkolók, az csodálatos volt. Aki megélte élőben, soha nem feledi. Talán túl is teljesítettük azt, amit az emberek elvártak, hiszen a meccsek előtt vereségeket vártak többnyire. Aztán továbbjutottunk egy erős csoportból, megelőzve a későbbi győztes Portugáliát. Úgy gondolom, hogy azért tudtunk jól teljesíteni, mert senkinek nem volt teher a vállán, felszabadultak voltunk. Jó volt látni, hogy mi volt otthon.

A világbajnokság mikor úszott el?

Kádár Tamás: Mások a szabályok, hiszen a vb-re csak az első jut ki automatikusan, és a második játszik pótselejtezőt. Ha megnézzük, hogy Svájccal és Portugáliával vagyunk egy csoportban, azért nem könnyű. A magyar válogatottnak most az a legfontosabb, hogy rendben legyen a csapategység. Az idősebb, karakteres játékosokat pótolnunk kell, és most eljutottunk oda, hogy fiatalítani kell a csapatot. A kapitány folyamatosan hívja be az ifjakat és próbál lehetőséget adni, illetve figyeli őket. Kimondható, hogy a jövő válogatottja épül.

Melyik a kedvenc bajnokságod?

Kádár Tamás: A Premier League. A magyart, a lengyelt, és az ukránt összehasonlítva viszont a lengyel. Sokan járnak meccsre, és minden meccsre idegenben is óriási a buzdítás. Hazai pályán, Poznanban mindig telt ház volt, és hála Istennek megadatott, hogy Lengyelország egyik legjobb csapatában játszhattam, ráadásul a legjobb szurkolótáboruk nekik van. Minden évben tudtam kupadöntőt játszani Poznanban, de sajnos mindig elbuktunk.

A DVTK-val sem sikerült… Emlékszel a válladra pattant labdára, majd a kiállításra?

Kádár Tamás: Persze, hogyan is tudnám feledni? Azt a mezt, amiben akkor játszottam, egy miskolci ismerősömnek adtam néhány nappal később. Akkor is jól látszott, hogy ott van a vállán a sár és a labda nyoma…

Sokan mondják, hogy Diósgyőrben lettél igazi futballista.

Kádár Tamás: Diósgyőrben tudtam kiteljesedni. Hogy miért? Azért, mert nem voltam sérült, folyamatosan tudtam játszani, edzeni. Előtte Angliában fél évig játszottam, fél évig rehabilitáción voltam. Diósgyőrben is mindig elmondtam, hogy azért akartam hazamenni, hogy újra felépítsem magam. Ez azért, ha fokozatosan is, de sikerült, hiszen nekem is voltak rosszabb periódusaim, mint a csapatnak. Amikor Diósgyőrben játszottam, volt néhány karakteres játékos. Engem egyébként sokan azért nem szeretnek, mert túlságosan szókimondó vagyok, sokat beszélek a pályán, de mindig segítve a csapatot.

Milyennek látod a DVTK-t?

Kádár Tamás: Bódog Tamás óriási karakter! Nem egyszerű mit mondani, mert a keret nem rossz, ám Lipták Zolin kívül nincs igazán karakteres játékos, és valószínűleg a diósgyőri soknyelvű öltözőben is nehéz lehet a kommunikáció. A játékosok egyébként külön-külön is jók, magyar, külföldi és utánpótlás válogatottak sorával. Nem kellene ennek a csapatnak az utolsó fordulóig izgulnia, hogy kiesik-e, vagy sem.

- Juhász-Léhi István -

Így telik egy profi napja Kijevben

– Általában fél 10-kor kelek, gyorsan elkészülök, és indulok az edzőközpontba, ahol van étteremtől elkezdve minden.

– 11-re kell ott lennem edzésen. Minden nap más.

– A reggeli? Tojás, virsli, változó.

– Itt nincs olyan, hogy kötelező. Amit az edzésen elvárnak, az kötelező.

– Hat masszőr, két fitneszedző, három orvos. Ez is a Dinamo stábja.

– A pálya mellett egy 6 emeletes hotel van az edzőközpontban, ahol mindenkinek külön szobája van.