Apca

Az ápolónők elnézően mosolyogtak, mondván, minden csecsemő egyforma. Majd feltűnt édesapám a folyosó végén, és beszaladtak hozzá, hogy tudassák, megérkezett a férje. Egyikőjük sem ismerte, de rájöttek, anyukámnak igaza volt. Úgy néztünk ki, mint két tojás. Szerencsére azóta az én hajam dúsabb… A kezébe adtak, és egy csodálatos szerelem kezdődött. Már kis koromban is sokat csavarogtunk a város különböző pontjain. Karácsony első napjának reggelén minden évben kiosonunk a lakásból, és Bükkszentkeresztre megyünk, hónézőbe. Akkor is, ha egyetlen pehely sem esik. Fiatalon versenyszerűen úszott és cselgáncsozott, örült volna, ha követem az úton, hogy szurkolhasson nekem, de az én szívemet a lovak rabolták el. Tőlük bezzeg a mai napig rettegve fél.

Van a szeretetnek egy olyan foka, amit lehetetlen szavakba önteni. Na, így érzek az én édes, drága apukám iránt.

Novák Krisztina

(A borítóképen: Novák Krisztina, a jegyzet szerzője)