Negyven év a sajósenyei futballért

Miskolc, Sajósenye - Mindig tiszteltem és csodáltam azokat a sportembereket, akik több évtizede szolgáltak illetve szolgálnak egy-egy klubot. Mindegy milyen funkcióban. Ők sosem ezt nézik. Ahogy anno az úttörők tették: segítenek ahol tudnak! Sokan a futball „dinoszauruszainak” tartják Őket. Kihalóban van ugyanis az ilyen sportvezető típus...

Kevés településen találhatunk olyan vezetőt vagy edzőt, aki több évtizede ugyanannál a klubnál szolgál. Ilyen sportember a Sajósenye megyei II-es labdarúgó csapatának edzője Takács István (képünkön), aki egyben polgármestere is ennek a gyönyörű kistelepülésnek. Vele beszélgettünk a kiscsapatok gondjairól-bajairól. A sportemberhez évtizedes sportbarátság fűz, ezért elnézést kérek az Olvasóktól a tegező hangnemért.

- Mióta ténykedsz a senyei klubnál?

- Közel 40 éve vagyok a sajósenyei sportkörnél. Korábban, mint játékos, majd azt követően mint vezető, edző tevékenykedem.

- Hogyan sikerült ennyi éven át többnyire megyei II-es szinten ilyen kis lélekszámú településen fenntartani a csapatot?

- A feladat nem könnyű. Minden évben meg kell küzdeni először is az anyagiak előteremtésével, másodszor pedig a játékosok megtartásával. Hiszen nagyon sok a tőlünk anyagilag tehetősebb klub, akik elcsalják a tehetségesebb, jobb futballistákat. Kell egy megbízható vezetői gárda is, valamint egy mindig támogató képviselő-testület, akik fontosnak tartják a labdarúgás fenntartását egy ilyen kis községben is.

- Mi változott a magyar vidéki futballban az elmúlt 20-25 évben szerinted?

– A fiatalok futballszeretete – mely egyenes arányban van a nézői látogatottsággal is – még negyed százada családi eseménynek és vasárnapi programnak számított egy futballmérkőzés, addig ma már csak töredék néző jelenik meg a mérkőzéseken és a játékosok is találnak „érdekesebb elfoglaltságot”, pl. számítógépezés, stb…

- Nemrégiben kemény nyilatkozatot tettél az egyik bajnoki mérkőzés után, amiért úgy tudom el is tiltottak a kispadtól. Ma is elmondanád amit akkor?

- Nagyon nagy baj, hogy van olyan játékvezető, aki már a mérkőzés előtt „tudja”, hogy melyik csapat lesz a győztes, ill. vesztes és beskatulyázza, hogy ki hol végezzen a bajnokságban aszerint, hogy kis település, vagy nagy község, esetleg városnak az együtteséről van szó. Én ezt sérelmeztem és kérem, hogy mindig az adott mérkőzésen nyújtott teljesítmény határozza meg, hogy ki nyeri a mérkőzést és nem a fent említettek. Ezt a véleményemet ma is fenntartom még akkor is, ha ezért esetlegesen eltiltás jár.

- Ha jól tudom van egy „titkos” terved. Három település: Sajósenye, Sajóecseg és Sajókeresztúr együtt üzemeltetne egy labdarúgó klubot Sajómenti FC vagy hasonló fantázia néven. Hogyan áll ez a projekt? Nem befolyásolja e negatívan ennek megvalósítását a Sajósenye-Arnót „házasság” majd „válás” ?

- Valóban volt egy ilyen elképzelés, hiszen ez a három település közös Önkormányzati Hivatalként működik, ahol szeretik is a futballt és lenne is rá igény, csak valamilyen oknál fogva anyagiakkal nem támogatják elképzelésemet. A Sajósenye-Arnót „házasság” – Én azt mondom – korrekt volt és mindkét fél a vállalt kötelezettséget teljesítette, csak a futballon kívül más kapcsolódási pontja nem volt a két településnek. Ez nem hiszem, hogy negatívan befolyásolná a hármas projektet.

- Szép az öltöző komplexum akár magasabb osztályú klubok is megirigyelhetnék, a pálya talaja azonban hagy némi kívánni valót maga után. Terveztek e további fejlesztéseket a jövőben?

- Büszkék vagyunk a sportöltözőnkre, melyet 2 éve bővítettünk, illetve újítottunk fel. Valóban magasabb osztályban is megállná a helyét. A pálya talaja most nem a legjobb minőségű annak ellenére, hogy szinte egész nyáron locsoltuk, de ez a nagy szárazság, mely ezt a nyarat jellemezte, valóban tönkretette a szép gyepszőnyeg minőségét. TAO-s támogatásból labdafogó háló, sportfelszerelések, fűnyíró traktor megvásárlását tervezzük. Nyertünk egy pályázatot 150 férőhelyes mobil lelátó és cserepad megépítésére, félő azonban, hogy ezt a beruházást az önerő hiánya végett nem tudjuk megvalósítani. Talán ezen kellene a megyei, vagy az országos labdarúgó szövetségnek elgondolkodni, hogy az ilyen kis települések, akik több évtizeden át működtetnek ifjúsági és felnőtt együtteseket, hogy 100 %-os támogatásban részesüljenek, hogy érezzék – szükség van a kis csapatokra, ez lenne az a bizonyos alulról való építkezés.

ÉM