Csányi Sándor: "Azt szeretném, ha a budapestiek kárára több vidéki alakulat kerülne a listára"

Miskolc, Tarcal - Kedden délután Borsod-Abaúj-Zemplén megyében járt az MLSZ teljes vezérkara, élén dr. Csányi Sándor bankár-elnökkel. Interjú: dr. Csányi Sándorral, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökével.A nagy tekintélyű sportvezető a tarcali Andrássy Rezidenciában vett részt azon a tanácskozáson, amelyen az országos szövetség megyei igazgatóságainak társadalmi elnökei jelentek meg és beszéltek a legnépszerűbb sportág aktuális kérdéseiről, továbbá a vidéki labdarúgóélet előtt álló feladatokról. Csányi Sándor szívélyességére jellemző volt, hogy munkatársait is megvárakoztatta annak érdekében, hogy feleljen az Észak-Magyarország kérdéseire.

- A képernyő előtt ülve rendre azt látom, hogy ön mindig Orbán Viktor miniszterelnök társaságában nézi a magyar válogatott valamennyi mérkőzését, sőt a fontosabb klubmeccseket is. Elárulja-e, hogy amikor szóba elegyednek, miről esik szó önök között?

Csányi Sándor: Egy labdarúgó találkozóhoz hozzátartozik a látottak kommentálása is. Természetesen mindketten véleményt nyilvánítunk. Egyenesen szentségtörés lenne, ha a focin kívül másról is diskurálnánk. Vagyis nekünk az összecsapásokon kizárólag a futball adja a témát.

- Biztosra veszem, hogy ön is belátogatott együttesünk öltözőjébe a norvégok ellen aratott budapesti Eb-pótselejtezős diadal után. Megnéztem néhány közösségi portálra feltett videót, és ezeken karneváli hangulatot, valamint pezsgőzivatart láttam. Ön kapott-e az égi áldásból?

Csányi Sándor: „Kicsit” kaptam, hiszen az üvegekből mindenfelé locsoltak a fiúk, az elnök sem lehetett kivétel. Így rám is jutott az ilyenkor elmaradhatatlan italból. Károm nem keletkezett, mellesleg bevallom, hogy a diadal oltárára szívesen feláldoztam volna az öltönyö­met, hiszen évtizedeket – az Európa-bajnokságot illetően egészen pontosan negyvennégy esztendőt – vártunk a mostanihoz hasonló eufóriára.

- A továbbjutás másnapján sajtó­tájékoztatót tartott. Elkezdte a beszédét, majd egy pillanatra megállt, a zsebébe nyúlt, elővette a telefonját, rápillantott, aztán letette az asztalra. Kíváncsi vagyok arra, hogy magyar – norvég összecsapás lefújását követően hány hívást kapott?

Csányi Sándor: Kis túlzással azt mondhatom, hogy éjjel-nappal csörgött vagy jelzett a telefonom. Rengeteg, vagy inkább megszámlálhatatlan e-mail, sms és gratuláló hívás futott be hozzám itthon­ról és külföldről egyaránt. Minden megkeresés jól esett, az összest megtiszteltetésnek vettem, ezekre büszke voltam, vagyok és leszek, hiszen mégiscsak felejthetetlen siker után érkeztek.

- Megköszönöm, ha szolgál egy-két gratuláló nevével!

Csányi Sándor: A pazar győzelem éjszakáján többek között a német Karl-Heinz Rummenigge, az egykori aranylabdás, Európa-bajnok, vb-második, azaz nagyon sikeres csatár, a Bayern München egyik vezetője is kifejezte nekem szerencsekívánatait. Róla talán mindenki tudja, hogy a bajorokkal többször nyert Bajnokcsapatok Európa-kupáját, Interkontinentális és Német Kupát, továbbá német bajnoki címet.

- Most Bernd Storck szövetségi kapitány nevétől hangos a magyar sportsajtó. A német nemzetiségű kapitány azért is rászolgált az elismerésre, mert minden húzása bejött. Arról viszont – talán igazságtalanul – hallgatunk, hogy ön is jó döntéseket hozott!

Csányi Sándor: Kíváncsi vagyok arra, hogy mire gondol?

- Arra, hogy az észak-írektől elszenvedett vereség után leváltotta Pintér Attilát, majd előbb Dárdai Pálra, utána pedig a már említett Bernd Storckra bízta nemzeti csapatunkat. Utóbbi kinevezésével viszont leértékelte az itthoni szakembereket. Azzal nem vagyok tisztában, hogy ezt miként fogadták a magyar trénerek…

Csányi Sándor: Természetesen nem az volt a célom, hogy leértékeljem a hazai mestereket. A válogatott mellett korábban jó néhány magyar tréner is dolgozhatott, de nem túl nagy sikerrel. Ezért új utakat kerestem és kerestünk. Azon országok módszereit igyekeztünk átvenni, amelyek sikeresek Európában és a világon, miközben arra törekedtünk, hogy őrizzük meg a magyar labdarúgásra jellemző jegyeket. Ilyen a kreativitás, a technika, a küzdés és így tovább. Úgy látom, hogy az út felfelé vezet.

- Megítélése szerint miben lépett előre a honi sportág?

Csányi Sándor: Óriási volt az infrastrukturális lemaradásunk, folyamatosan csökkent a pályák száma, nagy ütemben romlott a tárgyi színvonal. A rekonstruk­ció révén ezerháromszáz pályát építettünk fel vagy át, több százat TAO-forrásból újítottunk meg. Volt olyan konstrukció, hogy a költségek hetven százalékát az MLSZ vállalta magára, az önerő pedig harminc – egyes esetekben viszont csak tíz – százalékra rúgott. A másik ugrásunk: az amatőr csapatok száma hétezer-kétszázról tizenegyezer-kétszázra nőtt. Ezek örvendetes tények. A kirakatban lévő válogatott sikere pedig tovább szélesíti majd az alapokat. Azt is az eredmények közé sorolom, hogy a versenyeztetés költségeinek kilencven százalékát az MLSZ vállalta magára, ezzel pedig a szövetség sokat segített az amatőr szférának, amely a profi közeg bázisa. Nem kérdőjelezhető meg az akadémiai képzéssel kapcsolatos tevékenységünk sem: a műhelyekben nagyon komoly munka folyik, ezért nem félek a jövőtől és nem fél a szövetségi kapitány, Bernd Storck sem.

- Attól sem fél, hogy – már bocsánat – leégünk az Európa-bajnokságon?

Csányi Sándor: Ha azt a játékot nyújtjuk majd Franciaországban, amit a norvégok ellen vasárnap este, akkor nem. Persze akár ki is kaphatunk az Eb-n, de leégni egészen biztosan nem fogunk. Abban is biztos vagyok, hogy sok ezren veszik majd az útjukat jövő nyáron Franciaországba.

- A sorsolási kalapok ismertek. Kiket szeretne csoportellenfeleink között látni?

Csányi Sándor: Nincs értelme annak, hogy álmodozzak. December 12-én lesz a sorsolás, akkor száll fel a füst. Akiket kapunk, azokkal kell majd mérkőznünk.

- Elnökként teljesen szabad kezet ad a kapitánynak? Egyáltalán kihez tartozik Bernd Storck munkájának felügyelete?

Csányi Sándor: Az alkalmazás és a javadalmazás kérdései az elnökség hatáskörébe utaltak. Az „egyéb dolgok” hozzám tartoznak. Az nyilvánvaló, hogy ha nem is napi, de nagyon szoros kapcsolatban vagyok a szövetségi kapitánnyal. Itt jegyzem meg, hogy nemcsak a labdarúgásban, hanem más területeken is az önállóság híve vagyok. Vallom, hogy jól kell megválasztani a munkatársakat és nekik szabad kezet kell kapniuk.

- Ön az UEFA végrehajtó bizottsá­gának tagja. Mit szól elnökük, Michel Platini – mint a FIFA alelnöke és elnökjelöltje – felfüggesztéséhez?

Csányi Sándor: Ebben az ügyben az UEFA hivatalos véleménye a mérvadó és a testület kiáll mellette. Mivel a fellebbviteli bizottság elutasította a fellebbezését, érvényben maradt a kilencven napos eltiltása. Ismereteim szerint Platini, amennyiben szükségét látja, a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz, a CAS-hoz fordul. Jómagam öt éve kísérem figyelemmel az UEFA és Platini munkáját: odafigyel egész Európára, nem csupán a nagy, hanem a kis országokra, sőt az amatőr és a női szakágra is.

- Bízik-e az itthoni színvonal emelkedésében és a látoga­tottság növekedésében?

Csányi Sándor: Az NB I-es bajnokság nívója javult, a tizenkettes mezőny ezt segítette elő. A csapatok megérdemelnék, hogy több néző legyen a lelátókon. Az elmaradás okait keressük: vizsgáljuk a televíziós közvetítések gyakorlatát, a klubok és a szövetség ezzel kapcsolatos tevékenységét. Megjegyzem, hogy a sokat szidott szurkolói kártya már nem akadálya annak, hogy a nézők meccsre járjanak. Bevezetése előtt hibáztunk, hibáztam, hiszen én ragaszkodtam a kötelezővé tételéhez.

- Számomra kevésnek tűnik az élvonal tizenkettes mezőnye. Mert a csapatok fele a kiesés elkerülése ellen küzd, aztán eltűnt a palettáról a sportág néhány vidéki fellegvára…

Csányi Sándor: Az emelésen nem gondolkodunk, ez nincs napirenden. Azt szeretném, ha a budapestiek kárára több vidéki alakulat kerülne a listára, de ebben az esetben teljesen másodlagos, hogy az elnök mit szeretne. Idővel változhat a helyzet… Az NB II létszámát növeljük húszra, éppen azért, hogy mindenhol legyen profi labdarúgás, és a régiek mellett új fellegvárak jöjjenek létre.

- Mit szól ahhoz, hogy a mostani NB I-es bajnokságnak nincs tétje? A Fradi verhetetlen, az aranyérem biztos várományosa, továbbá nagy biztonsággal megjósolható a kiesők „személye” is.

Csányi Sándor: Elnökként csak azt felelhetem, hogy most így alakult…

- Ön gyakran jár vidékre: láttam már mezőkövesdi és diósgyőri labdarúgó-mérkőzésen is. Most, két nappal a Norvégia elleni diadalt követően sem pihen: eljött a Tokaj-Hegyalján lévő Tarcalra, hogy a megyék társadalmi elnökeivel konzultáljon. Mit kér tőlük?

Csányi Sándor: Hozzászólásomban megemlítem, hogy a magyar labdarúgás alapját az amatőrök adják: ez a szféra képezi a sportág kilencvenkilenc százalékát. Vagyis számunkra döntő, hogy milyen munka folyik vidéken. Már említettem, hogy jelentősen növekedett a csapatok száma, viszont kevés a jól képzett játékvezető, és a csapatok számához mérten edzőkben sem dúskálunk. Vagyis bőven van még feladatunk: folytatnunk kell infrastruktúra fejlesztését és szakmai téren is jócskán akadnak teendőink.

- Kolodzey Tamás -

Névjegy. dr. Csányi Sándor

Dr. Csányi Sándor címzetes egyetemi tanár, Magyarország egyik legbefolyásosabb személye, számtalan kitüntetés birtokosa