2012.12.03. 00:04

Valami fáj – Az ultrák kivonulásának margójára

<em>A szurkoló nem bűnöző – hangoztatják a meccsre járó futballszurkolók, de szinte senki nem akarja meghallani a szavukat. A drukkereket – különösen az ultrákat – bármerre járnak az országban, úgy kezelik a hatóságok, mintha egy csapat vérre szomjazó rablógyilkos érkezne a mérkőzésre. Néha nem is meccsen, hanem NATO-hadműveleten érzem magam a stadionokhoz közeledve.</em> <strong>Fekete Zsuzsa írása</strong>.

A szurkoló nem bűnöző – hangoztatják a meccsre járó futballszurkolók, de szinte senki nem akarja meghallani a szavukat. A drukkereket – különösen az ultrákat – bármerre járnak az országban, úgy kezelik a hatóságok, mintha egy csapat vérre szomjazó rablógyilkos érkezne a mérkőzésre. Néha nem is meccsen, hanem NATO-hadműveleten érzem magam a stadionokhoz közeledve. Fekete Zsuzsa írása.

A másik arc

Aztán a stadion közelében leszáll a buszról egy csapat fiatal, magukkal cipelve az óriási dobokat, drapériákat, transzparenseket. A látványos koreográfiákon hosszú időn át gondosan dolgoznak; megálmodják, megtervezik, összegyűjtik a pénzt, megvásárolják a szükséges anyagokat, megfestik, kivágják, formázzák, szétosztják, hogy a meccsen ezzel kedveskedjenek csapatuknak, vagy üzenjenek az ellenfeleknek. Az ultrák súlyos ezreket költenek, hogy ott legyenek kedvenceik minden meccsén. Száz és száz kilométereket utaznak, hogy biztathassák csapatukat hóban, fagyban, hőségben, esőben.

Nem divat

Az ultrák olyan csapatot alkotnak, ahol sok értékes baráti szál szövődik, a srácok gyakran segítik egymást, és valódi, megtartó közösséggé szerveződnek. Nagy érték ez a mai világban, amikor az elmagányosodás és a közöny rémétől óvnak pedagógusok, pszichológusok és döntéshozók egyaránt. Az ultrák között vannak diplomás, több nyelvet beszélő fiatalok és egészen egyszerű, vagy éppen szerény közegből érkező srácok, mégis megtanulták elfogadni, befogadni egymást a legtermészetesebb módon. Az ultrák közösségének a jó oldaláról nem divat beszélni, leginkább részeg, arrogáns, dühöngő fenevadként szokás őket bemutatni a „gondosan” összevágott felvételeken.

Valami véget ér

Az őszi utolsó forduló mérkőzésén arra lettem figyelmes, hogy a diósgyőri ultrák, valahogy minden korábbinál szívfacsaróbban kezdtek rá az „amíg élek én, nem érdekel más, csak a Diósgyőr” rigmusra, majd levették a transzparenseiket a kerítésekről, bevonták a zászlókat, letették a dobokat és csendesen kivonultak a szektorukból. Csak egy nagyobb felirat maradt az üresen tátongó szektor előtt: „Valami véget ér, valami fáj”. A tiltakozásnak ezzel a módjával a szurkolói kártya bevezetése ellen emelték fel szavukat.

Értetlenség

A drukkerek több fórumon is felvonultatták érveiket, hogy miért nem akarják az őket korlátozó szurkolói kártyát elfogadni, de ezeket a hosszas szövegeket kevesen olvassák el, és még kevesebben értik meg. Pedig sok igazság van a szavaikban. Nagy hiba lenne egyszerűen lesöpörni az asztalról az észrevételeiket, kéréseiket.

A kérdés

Az ultrák kivonulását is széles körű értetlenség övezi, pedig van abban valami elgondolkodtató, amikor azt kérdezik, hogy a posványos, bundabotrányokkal tarkított, gyenge magyar labdarúgásban, miért attól várják a rendet, valamint a sportág fejlődését, hogy ujjlenyomatot vesznek és adatokat gyűjtenek a szurkolóktól? Évek óta nem emlékszem a legapróbb szurkolói botrányra sem a Diósgyőri Stadionban. Még két hete sincs, hogy egy miskolci jótékonysági focitornán békésen egymás mellett szurkolt diósgyőri és ferencvárosi drukker a sportcsarnok lelátóján, miközben a pályán zajló barátságos, tét nélküli öregfiúk mérkőzésen ökölharc alakult ki a játékosok között. Ki mutat példát nekik, és hogyan? A pályán bokszoló sportolók? Fogadási csalásban jeleskedő, előzetesben ülő labdarúgók? A parlamentben zsidózó politikusok?

Erény és gyengeség

Ne értsenek félre, nem akarom az ultrákat szelíden üldögélő matyóhímző szakkörnek beállítani. Fiatalok, akik az egész társadalom keresztmetszetét adják, annak összes erényével, valamint gyengeségével együtt. De ha az ultrákban bármiféle hibát vélünk felfedezni, nézzünk először önmagunkba és tegyük fel a kérdést magunknak, ha ők szerintünk bármi rosszat is tettek, nekünk mi a felelősségünk benne? Mi, mit rontottunk el velük kapcsolatban, hogy ez megtörténhetett?

Mint a barmokat

Az ultra nem bűnöző. Ők azok a srácok, akik végigéneklik, tapsolják, szurkolják – a sokszor siralmas színvonalú – magyar labdarúgó mérkőzéséket. Miattuk (is) járnak ezrek a Diósgyőr meccseire, mert a focinak ők adtak varázslatos hangulatot. Az ő lelkesedésük ragadta el a többieket, mikor még a másodosztály hosszú éveit nyögtük. Az ultramozgalom diósgyőri születésénél magam is ott voltam. 1980-tól hétvégenként végigutaztam az országot a srácokkal, Arafattal és a többiekkel. A Diósgyőrért. Egyszerűen csak azért, mert szerettünk egy csapatot. Több mint harminc év telt el azóta, és most is minden Diósgyőr meccsre elmegyek. Látom, amikor a szurkolóinkat, mint a barmokat hajtják gyalog a Keleti Pályaudvartól az Üllői útra, vagy éppen a nyíregyházi pályaudvartól a Sóstói úti Stadionig, bármilyen elfogadható indok nélkül. A rendőrségi biztosításokban néha a logika és az értelem legapróbb szikráját is nehéz lenne felfedezni. Előfordult az is, hogy a rendőrség a szurkolókon gyakorlatozott, és ezt nem is tagadták. „Igen így van b…meg, de bizonyítsd be, ha tudod!” – vágta az arcomba egyszer egy kommandós. Nem tudom bebizonyítani, és nem is akarom. Mégis látom, hogy sokszor taszigálják, motozzák, vegzálják a drukkereket, és nincs ez így rendben.

Felkiáltás

Ezzel az írásommal nem volt egyéb szándékom, mint megmutatni az ultrák ismeretlen arcát és közös gondolkodásra hívni. Az ultrák kivonulása egy felkiáltás. Sok eszközük aligha lehet a tiltakozásra, egyébként sem tekintik őket tárgyalópartnernek a hivatalos szervek. Hiszem, hogy oda kell rájuk figyelni, ha azt írják, hogy nekik valami fáj. Ők a mi gyerekeink, barátaink, szurkolótársaink. Nélkülük többé nem lesz az a foci, ami volt.

Utószó

A bolíviai válogatottba behívott volt diósgyőri, Vicente Arze a napos oldalról nézte végig a hétvégi DVTK – Honvéd bajnokit. Azt mondta, hogy a mostani, belga klubja is hasonlít a Diósgyőrre. Éppen csak a hangulat hiányzik nagyon, mert a diósgyőrihez fogható nincs sehol.

A futball nem színház, és a lelátó tényleg nem grillterasz.

- Fekete Zsuzsa -

A Diósgyőr mérkőzések margójára

A Diósgyőr mérkőzések margójára címmel készült írásaim a saját véleményemet, érzéseimet, gondolataimat tartalmazzák és nem tényeken nyugvó, megingathatatlan megállapítások. Jegyzeteim tartalma nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség álláspontjával. Nyolc éves koromtól járok rendszeresen Diósgyőr meccsre, írásaimat azoknak szánom, akik szeretnének valamit kapni a diósgyőri futballérzésből, a hivatalos tudósításokon túl.

– Fekete Zsuzsa –

A Diósgyőr - Honvéd margójára: Kilenc perc

Kifordult a Föld a sarkából és vissza, legalábbis nagyot változott kilenc perc alatt belső világunk. Az égiek tanácstalanul vakargatták a fejüket: miért repdes hirtelen feléjük több ezer piros-fehérbe öltözött lélek, a világ egyik eldugott sarkából, amit valami furcsa, szinte kimondhatatlan szóval, Diósgyőrnek neveznek. Pedig nem történt semmi különös, csak berúgtuk a harmadik gólt… Fekete Zsuzsa írása.

Töltsük meg! - A Bp. Honvéd - DVTK margójára

A fészbukra tévedtem, és találtam egy új szurkolói oldalt, ami az Újpest elleni vasárnapi bajnokira invitál. A bejegyzés rögtön kirántott a szomorúságból: „Töltsük meg a "Barbie-stadion" vendégoldalát fullra! Ne csak a Fradi ellen kapkodjuk el a jegyeket! Ha azért nem akarsz jönni meccsre, mert nem megy most a csapatnak, akkor csak annyit, hogy: SOHA NE ADD FEL!” – olvasható a felhívásban. Fekete Zsuzsa írása.

A zsemle és a szenvedély – A Diósgyőr – Pécs margójára

A vendégcsapatot csupán tucatnyi betolakodónak tekintem, aki el akarja lopni a pontjainkat, és nekünk nemcsak harcosként kell védenünk a várunkat, hanem szét kell bombázni, meg kell semmisíteni határsértő ellenfeleinket. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a diósgyőri „várból” elvihet bármit, akár egyetlen pontocskát is? Ez a vár, a mi várunk! Megvédjük, bármi áron. Fekete Zsuzsa írása.

Mellékhatás – A Diósgyőr – Kaposvár margójára

Ismét nem csodát vártunk, csak bátor, férfias küzdelmet – hányszor bizonyította már ezt a diósgyőri lelátó népe. Egy hete éppen Debrecenben, ahol a vereség ellenére is magához ölelte a szurkolótábor a vesztes játékosokat. A Kaposvár elleni szürke teljesítményt nehéz értékelni, talán elég hozzá annyi: a feljutásunk óta első alkalommal fordult elő, hogy füttyszó kísérte az öltözőbe a csapatot. Fekete Zsuzsa írása.

A DVSC – DVTK margójára – Kifogások bajnoka?

Nem járunk ám a föld felett fél méterrel, nem csodát vártunk Debrecenben, inkább csak a hat hete leigazolt csatárunkat, aki megmutatná nekünk, hogy szeret és tud focizni, gólt rúgni. Akit már olyan szívesen felemelnénk, hordoznánk, ünnepelnénk és skandálnánk a nevét. Rudolf Gergelyt szeretnénk a pályán látni, aki a javunkra tudna fordítani egy meccset akár a sokszoros bajnok Debrecen ellen is. – Fekete Zsuzsa írása.

A Diósgyőr – MTK margójára – Az ajándék

Az ajándék, amit péntek este kaptunk a csapatunktól felért az ember Holdra szállásával, a berlini fal leomlásával, sőt a világbékével, legalábbis a mi kis világunk békéjével. Óriáslavinák gördültek le több ezer diósgyőri szívről, amikor az óráknak tűnő négy perces hosszabbítás után belehasított az estébe a meccs végét jelző hármas sípszó. Győztünk! Fekete Zsuzsa írása.

Bankjegyek a lelátón

A lelátón nincsenek szurkolók, hanem minden széken egy ezerforintos bankjegy lapul, nagyjából egy jegy ára. Nincs nehéz dolguk, csak annyi, hogy győzelembe hajszolják a csapatot. Fekete Zsuzsa írása.

A Diósgyőr-Paks margójára – Aki nem ugrál

„Minden meccs ajándék” – sehol nem értették, mit jelent ez az egyszerű mondat, csak mi, diósgyőriek tudtuk, hány évtized félelme és hálája van ebben a kétrudas drapira pingált mondatban. Fekete Zsuzsa írása.

A Videoton – Diósgyőr margójára: A csoda és az elúszott tippmix

„Elment a tippmixem” – fogta a fejét Jaksi a meccs után. Miért mire fogadtál? – kérdeztem. „Diósgyőri győzelemre” – vágta rá azonnal, majd hozzátette: „Soha nem tudnék a csapatom ellen fogadni”. Fekete Zsuzsa írása.

A DVTK – Győr margójára – Fociakvárium labdarúgó halakkal

A szeretet nem eredményfüggő. Feltétel nélküli. Ha nem az, akkor másként hívják. Mifelénk divatszurkolásnak. Feledi Laci biztos tudna mesélni a különbségről. Bárhogy próbálom megfejteni, nem értem, hogyan állhat valaki évek óta a pályának háttal kilencven percen át, ki tudja hányadszor vezényelve „hé fiúkra” az ultrákat? Szerintem nincs az országban olyan stadion, aminek a kerítésére ne mászott volna fel. Kitartás, türelem, bátorság, szeretet és ki tudja még hány tálentum, amit kapott az Istentől. De Laci nem tart meg magának semmit, mindent visszaad, a csapatnak és szurkolótársainak. Fekete Zsuzsa írása.

A Diósgyőr-Siófok margójára – Go, go, go Gallardo!

Már ahogyan befutott a pályára látszott, itt valami gyökeresen változni fog. Előrehajolt, jobbjával megérintette a pálya szent gyepét, keresztet vetett, majd bekapcsolta hajtóműveit és átszáguldott a napos oldal elé. Leon Francisco Gallardo megkezdte a meccset. Fekete Zsuzsa írása.