A DVSC – DVTK margójára – Kifogások bajnoka?

Akt.:
Rudolf Gergelyt egyelőre még csak a DVTK családi napján láthatták a szurkolók, a pályán még nem
Rudolf Gergelyt egyelőre még csak a DVTK családi napján láthatták a szurkolók, a pályán még nem - © Fotó: Bujdos Tibor
Nem járunk ám a föld felett fél méterrel, nem csodát vártunk Debrecenben, inkább csak a hat hete leigazolt csatárunkat, aki megmutatná nekünk, hogy szeret és tud focizni, gólt rúgni. Akit már olyan szívesen felemelnénk, hordoznánk, ünnepelnénk és skandálnánk a nevét. Rudolf Gergelyt szeretnénk a pályán látni, aki a javunkra tudna fordítani egy meccset akár a sokszoros bajnok Debrecen ellen is. Fekete Zsuzsa írása.

„Már el is felejtettem, hogy hozzánk igazolt ez a Rudolf” – legyintett lemondóan az egyik barátom. „Ezzel az erővel Rondaldót is megszerezhettük volna, ha úgysem játszik.” A pofátlanság teteje, a hülyének nézés világcsúcsa vagy teljesen érthető emberi viselkedés? Miért nem játszik Rudolf Gergely?

Hat hét

Tehetséges, fiatal, sikeres, mosolygós, jóképű. Tízezrek várják izgalommal, hogy pályára lépjen és bemutatkozzon piros-fehérben, de Rudolf Gergely újra és újra csak időt kér. Nem ismerem személyesen a diósgyőriek szeptemberben leigazolt csatárát. Soha nem beszéltem vele, bevallom, nem is tettem rá kísérletet. Nem azért, mert újságíró körökben sokszor tapasztalták kollégáim, hogy nem veszi fel a telefont, az üzenetekre nem válaszol, és erősen szelektálja, hogy kinek ad interjút.

Válogatás

Nincs jogom ítélkezni a focista felett azért sem, mert a beszélgetőtársaimat sokszor én is megválogatom. Rózsaszín cipős, Givenchy parfümfelhőbe bújt fiúk helyett szívesebben beszélgetek egyszerű szurkolókkal a Gomba mellett: akár a Vasfogú Bálinttal, a Villamosvezetővel, a Miniolimpiással vagy a Pizzás Sráccal. Örömmel interjúzom nem agyonsztárolt, ellenben hatalmas munkát végző játékosokkal is, például Ribánszki Lacival, Bacsa Patrikkal vagy éppen Tisza Tibivel, akinek külföldről visszatérve sem derogál miskolci újságíróval szóba elegyedni. Rudolf Gergely néha már nem is szól, csak a fejével int nemet a feléje közeledő újságírónak, pedig a tollforgató nem önmagát, hanem az olvasókat, a szurkolókat képviseli, amikor arról érdeklődne, ha már focizni nem látjuk, legalább árulja el, hogy mik a tervei Diósgyőrben?

Nem akarod kipróbálni?

Rudolf Gergely a legnagyobb közösségi portálon ezt írta önmagáról október harmadikán: „A rossz hír az, hogy edzésen meghúzódott a combom, ezért most egy ideig sem edzeni, sem meccsen játszani nem tudok.” A bejegyzés óta síri csend, de bárhogy is számolom, már eltelt kis híján három hét. Akaratlanul is belebotlok a neten a Rudolfot érintő kommentárokba, amelyek akár viccesen, akár nyomdafestéket tűrve vagy nem tűrve pályára parancsolnák a csatárt. Az egyik legfrappánsabb hozzászólás: „Szép játék a futball, nem akarod kipróbálni?” Először jót mulattam, mikor olvastam, aztán azon kezdtem elmélkedni, vajon megérti-e ez a huszonhét éves nyíregyházi fiatalember, hogy miféle érzéseket, gondolatokat rejt ez a rövidke kérdés.

Hajrá!

A hétvégi Debrecen elleni meccsen zsúfolásig megtöltötte a diósgyőri tábor a stadionban rendelkezésére bocsátott összes helyet. A csapatunk hajtott ugyan, de kikapott. A Loki tizenkét éve kezdte azt a fajta csapatépítést, aminek Diósgyőrben még az elején járunk. Ahogy a nemzeti sportos kollégám mondta, egy évtizednyi előnye van a debrecenieknek hozzánk képest, és ez valóban megmutatkozott a pályán. A lelátón persze ismét mi voltunk a győztesek. A hazaiak a tavalyihoz hasonlóan megint megpróbálták a válaszolgatós „Hajrá!” „Debrecen” című produkciójukat előadni, de csakúgy, mint korábban, most is csúfos kudarcba fulladt kísérletük, mert az ezernégyszáz diósgyőri elemi erővel üvöltötte bele a nagyerdei estébe, hogy „Diósgyőr!”

Odaadnánk neked

Nem járunk ám a föld felett fél méterrel, nem csodát vártunk Debrecenben, inkább csak a hat hete leigazolt csatárunkat, aki megmutatná nekünk, hogy szeret és tud focizni, gólt rúgni. Akit már olyan szívesen felemelnénk, hordoznánk, ünnepelnénk és skandálnánk a nevét. Rudolf Gergelyt szeretnénk a pályán látni, aki a javunkra tudna fordítani egy meccset akár a sokszoros bajnok Debrecen ellen is.

Kedves Gergely! Tudjuk, hogy sütkéreztél már francia, olasz és görög napsugárban. Tisztában vagyunk vele, hogy Diósgyőr egészen más, mert amikor átsétálsz a pályáról a konditerembe az üresen árválkodó DIGÉP romjait látod és nem a riviérát. Versenyezni nem tudunk és nem is akarunk a külföld szépségeivel, javaival, de szeretnénk adni neked valamit. Odaadnánk a lelkünk egy darabját neked, ha te is adnál valamit magadból cserébe. Megmutatnánk az igazi napos oldalt, ahol nem a pénz számít, hanem a szív.

– Fekete Zsuzsa –


 A Diósgyőr mérkőzések margójára

A Diósgyőr mérkőzések margójára címmel készült írásaim a saját véleményemet, érzéseimet, gondolataimat tartalmazzák és nem tényeken nyugvó, megingathatatlan megállapítások. Jegyzeteim tartalma nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség álláspontjával. Nyolc éves koromtól járok rendszeresen Diósgyőr meccsre, írásaimat azoknak szánom, akik szeretnének valamit kapni a diósgyőri futballérzésből, a hivatalos tudósításokon túl. 

– Fekete Zsuzsa –









hirdet�s