Eisemann László kettős jubileumra készül

Két évtized, 12 kapitány, 198 mérkőzés

A magyar labdarúgó „A” válogatott mellett jövő márciusban immár 20. éve tevékenykedik masszőrként  Eisemann László. Eddig 198 meccsen ült a kispadon a sportorvosok segítőjeként.

Focistából masszőr

Eisemann László 14 évesen a III. Ker. TTVE csapatában kezdte rúgni a labdát és hosszú pályafutását a BKV Előrében fejezte be. Sok egykori focistától eltérően nem edzőként vagy sportvezetőként maradt a zöld gyep közelében, hanem masszőrként - vagy ahogy annak idején, amikor ő kezdte a pályát és sokan most is nevezik ezt a munkát - gyúróként. Már játékosként tudatosan készült későbbi életére hiszen, amikor még Gyöngyösön aktív játékos volt elvégezte a masszőri tanfolyamot.

- 1982 márciusában a serdülő válogatott mellett kezdtem a masszőri pályafutásomat, még aktív játékosként – mondta beszélgetésünk elején Eisemann László.  - 1983-ban Bicskei Bertalan hívására elvállaltam az Ifi „A” válogatott melletti munkát. Egyik legemlékezetesebb élményem fűződik ehhez. 1984-be ifi EB-t nyertünk. Majd következett az utánpótlás és olimpiai válogatott melletti tevékenységem. 1989-óta vagyok az „A” nemzeti válogatott gyúrója.

A sportember azt is elmondta: sohasem állt főállásban a labdarúgó szövetség kötelékében. Közben mindig dolgozott klubnál. A BKV Előrénél kezdte, jelenleg az FTC a „kenyéradója”.

Közeleg a 200. válogatott mérkőzés

- Jelenleg 198 meccsnél tartok a válogatott kispadján – folytatta a sportember. – 2009. márciusban Albánia ellen lenne meg a 200. válogatott mérkőzésem. Bízom benne:  megérem a válogatottnál ezt a szép jubileumot. Egyébként a 200. meccsen kívül a másik jubileumom az a  20  év,  amelyet az „A” válogatottnál eltöltöttem. 

"Eizi" – mert futball berkekben Eisemann Lászlót a legtöbben  csak így ismerik – minden szövetségi kapitányra kellemes emlékekkel gondol. Ahogy ecsetelte: ha bármelyikükkel rossz lett volna  a viszonya  valószínűleg nem dolgozhatott volna ennyi kapitány mellett.

Sorrendben a következő kapitányoknak segített: Bicskei Bertalan, Mészöly Kálmán, Glázer Róbert,  Jenei Imre, Puskás Ferenc,  Verebes József  újra Mészöly Kálmán, Csank János,  ismét Bicskei Bertalan, Gellei Imre, Lothar Matthaus, Bozsik Péter, Várhidi Péter és Erwin Koeman.

Veretes névsor! Vajon ki lehetett a kedvenc kapitánya az évek során?  

- Nekem nem volt kedvenc kapitányom! Mindenkivel könnyű volt együtt tevékenykedni – vázolta kérdésünkre Eisemann László - Úgy érzem mindegyikük szeretett velem dolgozni, mert különben nem kellettem volna nekik. Éreztem valamennyiük tiszteletét, ragaszkodását személyemhez. Természetesen ez kölcsönös volt mindig. A hosszú távú eredményes munkának ez alapfeltétele.   

Messze még a "nyugdíj"

Meddig lehet ezt a munkát csinálni? Mikor mehet egyáltalán egy masszőr nyugdíjba? Erre a kérdésre  "Eizi” a következőket válaszolta:

- Addig amíg erővel bírom szeretném csinálni! Jelenleg 54 éves vagyok. Mesterem Vinkovics  Lajos bácsi 73 éves koráig tevékenykedett – több éven át velem együtt - a válogatott mellett. Nagyon sokat tanultam tőle.  Főleg az alázatot a szakma iránt. Mondott egy nagyon  fontos dolgot. „Mi masszőrők könyvet írhatnánk a futballról, de nekünk a titkokat el kell vinni a sírba!”  Lajos bácsi már elvitte.

Végül egy személyes élményemet osztanám meg a kedves olvasókkal: 1994-ben négy napot tölthettem el a válogatottal Hollandiában. "Eizit" nagy szeretet vette körül. Nekem úgy tűnt: szinte családtagnak tekintik a vezetők, a szakmai stáb és a játékosok is. Nos ez nem lehet véletlen. A sportember – véleményem szerint  - közvetlenségével, felhőtlen jókedvével vívhatta ki ezt. Mindenkihez volt mindig egy-két kedves szava, egy humoros története. Az sem lehet véletlen, hogy idestova ő számít a legrégebbi „bútordarabnak” az MLSz-nél.  Már csak egy VB szereplés hiányzik a „tarsolyából”. Reméljük még nyugdíjazása előtt – velünk együtt - ezt is megéri.

- Mező László -