Mit ültök a kávéházban?

Sátoraljaújhely - Kávéházi fejlődéstörténetről, kultúráról a Központi Kávéházban.

Mit ültök a kávéházban, miért ültök ott, miért ott ültök? Ezzel a felvetéssel kezdte előadását Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa. Az előadás helyszíne aligha lehetne autentikusabb, hiszen azon szerencsések, akik bejutottunk, a Petőfi Irodalmi Múzeum Sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeuma kávéházában ülünk.

Egy kis időutazás

A Kazinczy Múzeum idei újdonságainak egyike az épületen belüli egyik helyiségben kialakított, a Monarchia korát idéző kávéház. A kávéház látogatható, de kávé csak akkor kapható, amikor kávéházi délutánokat tartanak a Központi Kávéházban. Akkor viszont a belépőjegyért sütemény, kávé és tea is jár a betérőknek.

Sokan ismerősként köszöntjük egymást, hamar oldódik a hangulat, de amikor Saly Noémi színre lép, akkor mindez tovább is fokozódik. A Budapest-történész fantasztikusan jó előadó. Röpködnek az anekdoták, gyakran nevetünk, hogy utána rögtön elámuljunk, milyen alapossággal kutatta és kutatja a kávéházak történetét az előadónk.

400 sajtótermék

Egyre közelibb ismerősként köszöntjük a budapesti kávéházak tulajdonosait, kifinomult módszereiket a vendégek becsábításáról. A kávéházak egyszerre voltak dédapáink felnőtt napközijei, társasági helyszínek, játszóterek (a kávéházak kötelező kelléke volt a billiárd asztal) és a korabeli „guglija”, azaz információforrása. A nagy kávéházi versengésben akadt olyan tulajdonos, akik egyszerre 400 (!) újságot járatott Londontól Párizson és Prágán át egészen Moszkváig. Az EMKE (Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület) kávéház egykori tulajdonosa, Wassermann Jónás nem kevés pénzért vásárolta meg a jogot a névhasználatra az egyesülettől, majd ezt követően minden eladott csésze kávé árát megtoldotta két fillérrel, hogy ezzel is az egyesületet támogassa. A vendégek ezt tudták és tudomásul is vették. Nekik ez nem volt nagy összeg, de amikor év végén számvetést készített a két fillérekből és a végösszeget átutalta, akkor akkora tetemes összeg jött ki, hogy nem véletlenül válhatott olyan impozánssá a marosvásárhelyi Kultúrpalota.

Hamis tanúk asztala

Amikor Pesten felépült a Szent István Bazilika, egy idő után tudni lehetett, előbb-utóbb beomlik a kupolája. A várt balesetre, a sérültek ellátására a bazilika melletti kávéházban elkülönítettek egy asztalt, ahol egy orvos, két medikus és egy fiákeres tartott állandó ügyeletet. A pestiek ezt annyira megszokták, hogy aki arra járt, gyakran beugrott a kávéházba, hogy megvizsgáltassa magát. A kupola beomlott, senki nem sérült meg, és újjáépítése után is megmaradt az ügyelet, amelynek apropóján kipattant Kresz Géza fejéből az ötlet és megalapította a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületet, a mai mentőszolgálat elődjét.

De azt is megtudhattuk, Pesten minden rétegnek megvolt a maga törzskávéháza. Így az orvosoknak, a katonatiszteknek, de volt olyan bírósághoz közeli kávéház, ahol törzsasztala volt a pénzért bérelhető hamis tanúknak.

Rövid volt ez a másfél óra, de az vigasztaló, hogy a kávéházi délutánok tovább folytatódnak.

ÉM-BG