Az egészséges is lehet finom! – Benda Judit

Miközben se egy fűrészporízű süteményt nem kell tehát sütnünk, se egy ízetlen levest nem kell főznünk ahhoz, hogy egészségesen táplálkozzunk. Ételeink megmaradhatnak azok, amik voltak: paprikás krumpli, bableves, rántott hús, főzelékek, levesek, savanyúságok – csak éppen az alapanyagokon kell változtatnunk.

Mai ételeink finomított élelmiszerekből állnak

Mai ételeink finomított élelmiszerekből állnak – finomított cukor, finomított liszt, finomított zsírok és olajok és még sok más finomított, élelmiszeripari termék. A finomított ételekkel csak az a baj, hogy nincs bennük az, amiért ennénk őket. Azaz vitaminok, ásványisók, nyomelemek, rostok, és a többi. A cukor kizárólag a szacharóz nevű cukormolekulából áll, a finomított, fehér liszt szinte csak keményítőből és némi fehérjéből, a margarin és a finomított étolaj pedig csak és kizárólag zsír- és olajmolekulákból. Az élelmiszeripar megpróbál szépíteni a dolgon és termékeihez hozzáad némi vitamint és ásványisót, de ez se mennyiségében, se hatásaiban nem közelíti meg az eredeti, természetes élelmiszereinket.

A helyzetet tovább rontja, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság intenzív műtrágya felhasználása a növények hatóanyag-tartalmát lényegesen csökkenti: ha nincs a termőföldben az, amit a növény fel szeretne venni, akkor nem is tudja felvenni. Az így termelt növényeknek kisebb az ásványisó-, nyomelem- és vitamintartalmuk mint az 50–100 évvel ezelőtt szervestrágya vagy komposzt segítségével termelt növényeké volt. Ízük is kevesebb – állatkísérletekben, ha az állatok választhatnak a mai technológiával intenzíven, műtrágya és permetezőszerek segítségével termelt, és a hagyományosan azaz bio növények között, az állatok a hagyományosat választják.

És persze nem esszük üresen a kenyerünket vagy a főzeléket: felvágottak, kolbászok sonkák  egészítik ki a menüt – ha valakinek van egyáltalán ideje főzni manapság. Ha nincs, az se baj, a boltok polcai és a hűtőpultok roskadoznak a félkész és késztermékektől. Amelyek megint csak roskadoznak az adalékanyagoktól azaz E számoktól: tartósítószerek, színezékek, aromák, ízjavítók, állományjavítók, technológiai segédanyagok. Mindegyikből egy kicsi, de pont annyi, hogy meg akarjuk enni az esetleg silány alapanyagokból készült vegyipari turmixot.

Az E-számokkal jelölt adalékanyagokból több ezret használ fel az ipar

Amelyek tulajdonképpen mind meglehetősen friss találmányok. Az élelmiszeripar maga a XIX. század második felében indult fejlődésnek: ebből az időből származik a margarin, a kóla, a levesporok, az élelmiszerkonzervek, a rágógumi, a műtrágya. Bár cukor több száz éve létezik, száz évvel ezelőtt csak 2 kg-ot ettünk fejenként és évente, és a Második Világháború előtt is csak 10 kg-ot a mai 40–60 kg helyett. A finomított fehér liszt a tizenkilencedik század második fele után kezdett elterjedni hazánkban, azután, hogy gróf Széchenyi István felállíttatta Magyarországonés a kontinensen is az első olyan ipari malmot, amely képes volt a gabonaszem héját és csírakezdeményét a keményítő belső résztől különválasztani. A margarin és a finomított étolaj a XX:század második felében a margarinipar erőteljes reklámhadjáratának köszönhetően szorította ki az addig használt természetes zsiradékokat a vajat, a hidegen sajtolt napraforgóolajat és a zsírt.

Az E-számokkal jelölt adalékanyagokból több ezret használ fel az ipar – mindenben van belőlük és nem is kevés. Létezik kenyérhéjaroma, tej- és mézaroma, vagy akár boraroma is. A nemkívánatos ízek elfedésére is van megoldása az iparnak: a legismertebb, a natrium- vagy kaliumglutamát elfedi a fémízt, a halízt, a földízt és a keserűízt. Ez az anyag mellesleg ízfokozóként is működik, így jobb étvággyal, szívesebben eszünk meg egy-egy terméket, mint ahogy azt valódi ízei alapján tennénk. Többet is eszünk belőlük, mint amennyit a természetes élelmiszerekből ennénk – derül ki megint csak az állatkísérletekből. Ha az állatok aromákkal dúsított tápot kapnak, több fogy belőle, és az állatok jobban híznak. Ha pedig még mesterséges édesítőszereket is kevernek eledelükbe például szacharint, akkor a gazda még jobban örülhet – állatai még jobban fognak hízni.

Mi ugyan nem vagyunk kísérleti állatok, sőt még felhizlalni sem akar minket senki, mégis hízunk. A hazai lakosság csaknem fele elhízott, az elhízás pedig közismerten nem jó belépő a hosszú, egészséges élethez. De az elhízás csak egy, a számtalan civilizációs betegség közül, amelyeket a táplálkozás okoz. A fogszuvasodás, a cukorbetegség, az anyagcsere-betegségek mint az elhízás vagy az epekő, a szív- és érrendszeri betegségek, a gyomorfekély, a porckorongsérv, a reuma, a szürke hályog, a lisztérzékenység szintén táplálkozás okozta civilizációs betegségek.

Ahhoz, hogy egészségesebben táplálkozzunk, semmi mást nem kell tennünk, mint kissé visszalépnünk az időben nagyanyáink konyhájába. Abba az időbe amikor még nem létezett az élelmiszeripar, úgy 100–150 évvel ezelőtt. Amikor a félkész vagy kész ételek helyett otthon főztünk és sütöttünk abból amit mi vagy valamelyik atyafink megtermesztett, felhizlalt, levágott. Permezetőszerek, műtrágya, adalékanyagok nélkül. Ez persze nem jelenti azt, hogy ma is mindent magunknak kéne megtermesztenünk és elkészítenünk. Mindössze meg kell keresnünk a jóminőségű  termékeket.

Annak idején finomított cukor helyett mézet és friss vagy szárított gyümölcsöket használtunk édesítésre, finomított liszt helyett teljes őrlésű búza- vagy rozskenyeret ettünk, sok kását a legkülönfélébb gabonákból, barna rizst, teljes őrlésű lisztből tésztaféléket, süteményeket. Hagyományos ételeinkben annak idején spórolósan bántunk a hússal, a legtöbbször csak valamennyi kolbászt vagy szalonnát vágtunk beléjük. Tejet és tejtermékeket sokat fogyasztottunk, de többnyire frissen, pasztörizálás nélkül, amitől ma sem kellene félnünk, hiszen az állatokat az állatorvos rendszeresen ellenőrzi. Hidegen sajtolt napraforgóolaj, vaj és zsír szolgált sütésre, főzésre.

Persze némi nyers nem árt kiegészítésként – de a zöldség- és gyümölcssaláták nagyon jól beilleszthetők hagyományos ételeink közé.

További információ: www.okoregio.eu

„Készült az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával”