Ropi a lovagok földjén lesz százados

Meglepő győzelemmel, nem várt különbségű sikerrel kezdte a 2023/24-es évadot a Mezőkeresztes VSE labdarúgócsapata, a múlt héten szombaton, a vármegyei I. osztály 1. fordulójában. A tavaly a 12. helyen zárt keresztesiek az előző évad 13.-ját, a BSK Alsózsolca gárdáját idegenben 4-0-ra gázolták el.

A Mezőkeresztes VSE csapatában, a védelem tengelyében ezúttal is ott volt, Vámosi Csaba. A Ropi becenéven ismert labdarúgó korábban 191 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára a Vác, a Ferencváros, a Győr, a Tatabánya, a Honvéd és a Diósgyőr játékosaként. A 196 centi magas védő 2019 tavaszától erősíti a 785 évvel ezelőtt a kereszteslovagoknak ajándékozott településen a focicsapatot, ahol 47 évesen, ezen a hétvégén a 100. tétmeccsét játszhatja, szombaton 17.00-tól, hazai környezetben a Szirmabesenyői SK ellen.

– A 47 régen volt, szeptemberben leszek 48 éves – mondta Vámosi Csaba, akinek a korával kezdtük a beszélgetést, arról érdeklődvén, hogy bírja-e még. – Nagyon, nagyon szeretem a focit, nem tudnám elképzelni az életem nélküle, és bizonyára szerencsés genetikám van, hogy bírom is. Igaz, a tavalyi évadban volt egy talpcsont repedésem, ami miatt több mérkőzést ki kellett hagynom, de ez már a múlt, jól vagyok. Megcsináltam az alapozást a fiúkkal, 10 kilót le is adtam, és jobb a közérzetem. Arról nem is szólva, hogy igyekeznem kell tartani a lépést a fiúkkal, mert fiatal keretünk van. Szerintem amióta itt vagyok, ez a legerősebb csapata Mezőkeresztesnek, úgyhogy kíváncsian várom, hogy hol fogunk végezni a tabellán, remélem, hogy az első harmadban.

Autóból edzésre

A Ferencváros és a Honvéd csapataival összesen 9 nemzetközi, egészen pontosan UEFA-kupa mérkőzésen is szerepelt védő, a foci mellett egy autóalkatrész gyártásával, és értékesítésével foglalkozó cégnél dolgozik.

– A mezőkeresztesi csapat szponzoránál, a Hungarofék Kft.-nél dolgozom, alkatrészeket szállítok ki az ország területén, egy haszongépjárművel, amelybe négy raklapnyi árú fér be. Hajnalban beülök a kocsiba és indulok ahová éppen kell, Zalaegerszegre, Győrbe, Szombathelyre vagy Pécsre, de persze vannak közelebbi úti célok is. Ha visszaérek, akkor pedig focipályák felé veszem az irányt – mondta Vámosi Csaba, aki arra a kérdésre, hogy mennyi időt visz el a labdarúgás, így folytatta: – Szinte az összes többit. Szerencsére a főnököm, Palatics Attila nagyon megértő, és ha hét közben van foci elfoglaltságom, ezt akceptálja. A programom sűrű, mivel az FC Tiszaújvárosnál az U19-nél is edző vagyok, így hétfőn, szerdán és pénteken ott tartok tréninget, kedden és csütörtökön pedig a keresztesi ifinek, ami után az itteni felnőtt gárda edzésein veszek részt. Hétvégén pedig a meccsek várnak rám, vagy játékosként, vagy edzőként, a szombatok, vasárnapok sem üresek. 

Felvetettük a védőnek, hogy ezek szerint nem sok szabadideje van.

– Szerencsémre van valaki, aki nagyon fontos nekem, aki támogat és mindenben segít, akit szeretek, akinek nagyon hálás vagyok azért, amit kaptam tőle, és azon vagyok, hogy viszonozzam neki a sok jót és szépet. Ezen túlmenően pedig mindhárom helyen, a két klubnál és a munkahelyen is jól érzem magam. Mezőkeresztesen jó csapat tagja vagyok, az edzéslátogatottság nagyon magas, jó a társaság, erős motivációt érzek a fiúkban, és persze az edzőnkben is. Én pedig, amíg tudok, addig segítek. Tudom, hogy ez nem fog örökké tartani, eljön az idő, amikor már tudom vállalni a pályára lépést, de amíg bírom, addig csinálom – jelentette ki Vámosi Csaba, akinél arról is érdeklődtünk, hogy mint egykori NB I-es játékos, mekkora tiszteletnek örvend a pályán, a meccseken. – A csapattársaim tisztelnek, ezt érzékelem, de szerintem az ellenfelek játékosai közül nem mindenki tudja azt, hogy lehet, hogy nekem már az apukája is drukkolt a lelátón, hogy már akkor is játszottam, amikor még meg sem született. Az idősebbektől, jellemzően a 30 év fölöttiek megkapom a tiszteletet. De ugye a pályán harc folyik a labdáért, a méterekért, és itt már nincs jelentősége annak, hogy ki hol volt egy hónapja, két éve, vagy három évtizede. Igyekszem megoldani a védő feladatokat, a gyorsabb ellenfelekkel szemben helyezkedéssel, rutinnal. Ha pedig van rá lehetőség, akkor pontrúgások elvégzésével segítek, mert ahogy mindenki, én is szeretek gólt szerezni. És van még egy fontos dolog, ami a pályán tart: imádok nyerni!

Megyei foci hírek a boon.hu oldalán itt!