Zágráb után Izsevszkben zár

A Papp László Budapest Sportarénában rendezett Grand Prix 90 kilós mezőnyében tatamira lépett Tóth Apor, a Miskolci VSC sportolója, aki nem került a legjobb nyolc közé.

A táborban kínaiakkal, mongolokkal és venezuelaiakkal nyüstöltük egymást.

Kétszer meccselt

– Mivel házigazdák voltunk, súlycsoportonként négy versenyzőt indíthattunk – kezdte a huszonegyedik életévét szeptemberben betöltő judoka. – Én azonban nem a rendezőt megillető „jutalomból”, hanem alanyi jogon álltam rajthoz. Tóth Krisztián mögött második vagyok a hazai rangsorban, így hivatalból szerepelhettem. Helyezésbeli elvárást nem raktak a vállaimra, így csak a saját elképzelésemről beszélhetek. A sorsolás előtt az volt a célom, hogy egyet vagy kettőt nyerjek, és ezen a sorsolást követően sem változtattam. Első meccsemet a velem azonos korú brazil fiúval vívtam, és győzelemmel léptem tovább. Második fellépésemre kazah riválist kaptam: mivel az ázsiai cselgáncsozónak szinte mindenféle érme van már, ellene bravúrt kellett volna szállítanom, ez azonban nem jött össze.

Arra a kérdésre, hogy a férfiak magasabb súlycsoportjaiban az erő vagy a technika dominál, Tóth Apor így felelt:

– Ami a technikai képzettséget illeti, ez ma már az alapot jelenti. Ebben nem vagyok lemaradva, viszont picit gyengébbnek érzem magam a krémtől. Most általában 92 kilót nyomok, keveset kell leadnom, hozzám képest mások többet bajlódnak a testükkel. Zsír nincs rajtam, néhány köteg izmot szeretnék felvenni úgy, hogy szóba se kerüljön a súlycsoportváltás. Mellesleg 96 volt a legtöbb, amit eddig mutatott a mérleg, amikor ráálltam, ez pedig nem indokolja a feljebb lépést. A 90-ben vagy a 100-ban olyan is gyakran előfordul, hogy valakinek 10 kilótól kell megszabadulnia, ez pedig némi szenvedés nélkül nem megy. Amikor én felszaladok mondjuk 95-re, nehézségek nélkül megválok a feleslegtől, és mivel a verseny előtti este tartják a mérést, másnapra vissza lehet tölteni néhány 100 dekát. Szinte valamennyien megszoktuk már ezt, mert gyerekkorunk óta figyelünk a súlyunkra, vagyis többnyire rutinműveleteket végzünk.

Öt év sok idő

Mivel jövőre Japánban ötkarikás viadalt rendeznek, Tóth Aportól megtudakoltuk azt is, hogy van-e reális esélye a kiküldetésre, mire ezt a választ kaptuk:

– Nincs. Tóth Krisztián szinte bizonyosan kvótás lesz, és mivel a nemzetek súlycsoportonként csak egy sportolót delegálhatnak, nem kergetek délibábot. Számomra 2024 és Párizs válhat valósággá, de jelenleg ez sem időszerű, hiszen a francia főváros öt esztendő múlva lesz rendező.

Az MVSC tagja a budapesti Grand Prix után „elfelejtett” hazajönni, a fővárosban maradt.

– A válogatott edzőtáborában dolgoztam, naponta úgy ötvenen, olykor százan is tréningezünk – folytatta Tóth Apor. – Kínaiak, mongolok és venezuelaiak voltak itt: délelőtt és délután is nyüstöltük egymást, és csak pénteken délután keveredtem Miskolcra. Sokat nem lazíthatok, július 28-án ugyanis a horvát fővárosban küzdök, a zágrábi Grand Prix-n veszek részt.

Ezzel pedig még nem ér véget az MVSC fiataljának idénye. November 1–3. között az oroszországi, kissé furcsa nevű Izsevszkben vár rá az idei esztendő fő eseménye, az U23-as Európa-bajnokság.

– Már megnéztem a térképet, a település az Urál-hegységtől nyugatra, vagyis Oroszország európai részén, Kazanytól úgy háromszáz kilométerre található. Helyezésért, de inkább éremért repülök majd oda.