Természetesen játszani roppant nehéz a figurát

Milyen a jó színész? Ezt a kérdést szegezte Méhes László húsz éve Szegedi Dezsőnek abból az alkalomból, hogy a Miskolci Nemzeti Színház művésze éppen azokban a napokban kapta meg a Jászai-díjat. Az Észak-Magyarország 2003. március 18-án közölte az interjút, benne a választ: „Ezt a kérdést még nemigen tették föl nekem, de nem is egyszerű válaszolni rá. Igazán azokat tartottam jónak, az volt a jó színészet, amit pályámra lépésem idején a nagyok műveltek: Igó Éva, Blaskó Péter, Bregyán Péter, Körtvélyessy Zsolt. Itt ők voltak a mintaképek. És persze az öregek: Sallós Gábor, Máthé Éva, Varga Gyula, Kulcsár Imre. Tőlük rengeteget lehetett tanulni. Ennek lényege pedig az volt, hogy ha természetesebben játszik az ember, ami roppant nehéz, akkor sokkal igazabbá válik az a figura, amit megformálni próbál.” A díjjal kapcsolatban is megosztotta gondolatait Szegedi Dezső: „Mint minden kitüntetés, a Jászai-díj is egy kis tartást ad, a szó nemes értelmében. Az ember számára ez ugyanakkor hatalmas felelősség is: jobban kell törekednie arra, hogy még nagyobb felkészültséggel lépjen a színpadra, igazabbak legyenek azok a figurák, amiket eljátszik.”