Tehetségek, rajztáblákkal

Valójában száz évnél idősebb kezdeményezésről van szó: a Miskolci Képzőművészeti Szabadiskola 1919-ben jött létre, a Csabai kapui alkotóház területén. Rá két évvel alakult meg a Miskolci Művésztelep – ennek a történetét a Miskolci Galéria kiállítássorozattal dolgozza fel. Az augusztus 21-ig látogatható mostani tárlat – Madarász Györgyi kurátori munkájának köszönhetően – az 1952 és 1980 közötti korszakra enged rátekintést. 

Új lendület, új korszak

Maga a szabadiskola kihagyásokkal működött – az újabb lendületet Dobrik István galériaigazgatása idején kapta, innen számít a 29 év. 

A tehetséggondozás korokon átnyúló szándék – a képzőművészet iránt mélyebb és gyakorlatiasabb érdeklődést mutató 14 év felettiekkel foglalkoznak. A bevált program ez: gyakorló alkotók készítik fel a felsőfokú – főleg művészeti – képzés iránt érdeklődőket. A galéria részben követi is a sorsukat – a sorból most ezt emeljük ki: 2019-ben például nagy kiállítást rendeztek, negyedszázad tanárainak és növendékeinek munkáiból. Akkori beszámolónkban megosztottuk benyomásunkat: a tanítványok mind témaválasztásban, mind technikai tudásban képesek és készek túllépni a mestereiken. 

De mik az alapok? A szakmai program ebben az évben is az általános rajzi, a tér- és tárgyábrázolási módszerekkel való foglalkozást tartja szem előtt, és sokszorosítógrafikai technikákkal ismeret meg.

Ottjártunkkor az alkotóház két termében alakrajzzal foglalkoznak – a székben ülő fiúmodellek önkéntes munkán lévő középiskolások, baseball sapkában, napszemüvegben, reflektorral világítva-árnyékolva. A formát a lapokon grafit, rajzszén, festék rögzíti. Nem egyformán nehéz feladat, jegyezzük meg: nem egyformán kezdők számára. A grafit nagyobb biztonságot ad a használójának, különösen ha kezdő – osztja meg tapasztalatát Radics Márta keramikusművész, rajztanár, az idei szabadiskola egyik szakmai vezetője. A második hetet vívő Kovács Károly képzőművésszel, rajztanárral osztoznak ezen a feladaton. 

Mutatja az elmúlt napokban készült rajzokat – mekkora fejlődést lehet elérni a gyakorlással. A néhány nappal korábbi, kezdeti munkákhoz képest egyértelműbbek az arányok, valóságközelibb a test tömege. A haladók magabiztosabbak, a rajzaikban a geometriai formákból épülő test két dimenzióban is megadja a tér hatásának élményét.

Látszik a gyakorlás értelme, de tényleg van-e jelentősége a rajzi tudásnak a képzőművészeti pálya felé tartok számára, miközben a művészet maga már régen nem feltétlen formatartó, formakövető? Radics Márta válasza erre a kérdésre egyértelműen az igen: a szabadkézi rajztudásnak nagy jelentősége van. A nyelvtanuláshoz hasonlítja ezt: a szabályok ismerete, a kezdő szókészlet szükséges hozzá, hogy elmondjuk, amit szeretnénk. Az új generációkban sokan tudnak rajzolni, de a képi világukat például a manga alak- és formavilága befolyásolja. Ennek kevés köze van a valósághoz – osztja meg a szabadiskolában és a rajztanári pályán is szerzett tapasztalatát. A szabadkézi rajz gyakorlása elmélyíti a technikai tudást, a három dimenzió két dimenzióba transzformálásának képességét, rálátást ad a világra, fejlesztve a vizualitást, a látásmódot, erősítve az absztrakciós képességet, önfegyelmet építve. Erről az alapról bontakozhat ki a kreativitás, jelenhet meg és kaphat jelentőséget az alkotói egyéniség.