Családi kör

Bujdos Attila

Fotó: Éder Vera

Milyennek láthatta Harold Pinter Hazatérését a saját kora közönsége, beleértette-e a keletkezés évét, 1964-et, a tarthatatlanná váló régit, a hagyományon átlépve feltörekvő új kultúra térfoglaló akarását és sodrását? A mindent átalakító mozgás ígéretét és a nyomában születő, a szorongatótól a felszabadultig táguló érzést. Hogy nem véletlenül írja épp ilyennek magát még ez a fura történet is. Hogy a széteső-újraformálódó világ új közelítéseket, másfajta elbeszélésmódot és dimenziókat kíván – van mit mondani, és van hozzá nyelv, eszköz, teremtőkészség.

Vagy talán szükségtelen volt már ott és akkor is a való élet, a tapasztalat felőli megérteni akarás, ha az életben úgyis mindig az van, ami van. Még ha annyira zavaróan értelmetlen is az egész. Kell-e tovább magyarázni ezt?

Ötvenhét év alatt a világ lehámlott a műről, tartja magát a látszat, hogy a művészetben minden volt már, nem maradt más, mint újramesélni az arra érdemest. Úgy, ahogy lehet.

Érdemes-e újramesélni a Hazatérést? Ez úgy is kérdés, hogy történetnek elég erős-e és elég érdekes-e a figyelemre, versenyképes-e még az abszurd és bizarr folytonosan megújuló, egyre nagyobbat mondani kész kínálatában. Nyilvánvaló oksági összefüggések nélkül mi és hogyan mutatható meg belőle – ha látni, hogyan történik, az elvezet-e a miért történik belátásáig? Ascher Tamás miskolci rendezése éppen ezt az utat járja, a jellemekben és helyzetekben mélyre tekintő színészi játékkal lehetőséget adva a magyarázatokra, miközben tudomásul veszi és tiszteletben tartja Harold Pinter szabályait. Mindenekelőtt nem mondja ki például, amit a drámaíró sem, és nem emeli el az előadást Harold Pinter valóságától, mintha az e világi a nem e világiban nyerhetne értelmet. Nincs a jelenre utaló hamis állítása. Khell Zsolt díszlete nagyjából követi a szerzői útmutatást, Szlávik Juli és Szakács Györgyi jelmeze a múlt megannyi hitelesen borzalmas viselete.

A behatárolt koron kívül semmi nem adja az ismerősség érzését, a bizonyosságot, hogy akkor kik ezek az emberek – a lehetőségei alatti élet ez itt, de rejtve marad, hogy mennyire az. A lepusztult észak-londoni környezetben éppen úgy otthonosan hangzik a lét esetlegességére, a világ megnevezhető, gondolatilag is birtokba vehető voltára vonatkozó bölcselkedés, mint az önsajnálat, az erotikusan fűtött vagy nyíltan erőszakos mondatok. A beszéd karakterteremtő képességét, sőt: értelmét kérdőjelezi meg Ruth, annak részeként, ahogyan az egymás fölötti uralom kísérleteként létrejön az egyensúly. Az egyensúly: szükség. Hogy az agresszióból támadó hatalom fenntartható legyen, kell, hogy maradjon támasza, alanya és iránya a visszavágásnak.

Kinek mi és mennyi jut.

Joey a kistestvér, az egy fedél alatt lakó férfiak hátországa – Simon Zoltán a sötét és nyers erőt mutatja, a kielégülésben fenntartásokat nem ismerő vágyakkal, az ösztönlétben a mérlegelés szűk kereteivel: kapható, nem kapható.

A sofőr nagybácsi, Sam alkalmi céltábla. Harsányi Attila a megtűrtségben is önérzetes férfi, a törékeny, folytonos megerősítést és visszaigazolást igénylő önbecsülése megtartásáért a küzdelme magányos. Kevés eszközű harcos, tudja, mivel bánthat – az igazsággal. Az értékeket nem követő életben ez nem csapásképes.

A dominanciaharc az apa és másodszülött fia közötti lejátszhatatlan játszma. Gáspár Tibor apafigurája kiszámíthatatlan – Max folyamatában létezik: vele van az eltűnt idő, a jelen és jövő, a tapasztalat szentimentalizmusa és gátlástalan durvasága, a sírásig vékonyodó hang és a felcsattanás, az öregség problémája és a pillanatot birtokba venni kész kirobbanó energia. A kezében a görbebot támasz és fegyver.

A fia kezében golfütő. Nincs szüksége támaszra. Lenny csak játszik vele. Görög László fiúalakja kész az elsőbbségre, a mindenkinél nagyobbra növésben az önkorlátozás tarthatja vissza. Kivárja az idejét. Gondolkodó. Kérdései vannak, a lehetséges valódi élete határain túl terjeszkedő kíváncsisága. Titkai.

Teddy tévedése, hogy Amerikába származott filozófusként térben, tudásban, világlátásban kívül van már ezen a közegen, bátran hazatérhet, feleséget bemutatni, felvenni az elejtett szálat, hiszen fölébe kerekedett a családjának, bármit képviseljen is az. A közeg az erősebb, képes magánál tartani szexuális szolgáltatásokra Teddy feleségét, gyermekei anyját. Fandl Ferenc az összeomlástól mentes tanácstalansággal éli meg Teddy elfogadó viselkedését, valami nehezen értelmezhető engedményt adva, annak a férfinak a szinte derűbe hajló tartásával, aki őrzi a távolság megmutatására való képessége maradék látszatát, és nem ismerheti be a veszteséget.

Az asszony döntése – hogy elfogadja az ajánlatot, a saját családja helyett a férje családját választva Londonban marad prostituáltnak – megdöbbentő. Kívül helyezkedés ez a közmegegyezéses erkölcsösségen és az ésszerű viselkedés zónáján. Szirbik Bernadett Ruthja ráadásul nem könnyen kapható nő. Az üzleti számítás biztonsági garanciákra tekintő hidegével mérlegel. Pontosan érzékel és reagál. Figyelmes. A férfiak szélsőséges reakcióitól messze helyezkedik el. Nem behódol: saját sorsot épít.

(Az írás a június 26-i előadás alapján született.)