Rengeteg legenda övezte a Bató családot

Reiman Zoltán amatőr helytörténész mesélt a Bató-legendákról. „Megítélése erősen vegyes volt. A huszadik század elején az a legenda keringett róla, hogy csizmadiaként dolgozott, vagyonát lutrin nyerte, aminek számait Eszter nevű lánya álmodta meg. Apja nem mondhatta volna el senkinek, de egyszer, mikor a Vörös Rákban felöntött a garatra, akkor kifecsegte. Abban a pillanatban holtan esett össze a lánya otthon.

Nemcsak Bató Istvánról születtek legendák, hanem Bató Eszterről is, az embereket ugyanis érdekelte az ő szerelmi élete és házassága. Volt olyan szóbeszéd, hogy szegény fiúba szeretett bele, de az apja máshoz kényszerítette, akitől hazaszökött egy téli napon, de a zord családfő nem engedte be a házba, ezért megfázott, amibe belehalt. Egy másik legenda szerint Bató Eszter egy császári tiszt iránt táplált gyengéd érzelmeket.

Tény viszont, hogy 1865. május 13-án hunyt el a lány, halálának egyéves évfordulóján harangot öntöttek emlékére. Ez még mindig a belvárosi református templom tornyában van, mert annyira kicsi helyre tették, hogy a háborúban nem vesződtek vele sokáig, akik el akarták vinni. Bató István arról is rendelkezett, hogy az Eszter-harang mikor szólalhat meg: a névadó születése és halála napján. Lánya elvesztése annyira fájt Bató Istvánnak, hogy holttestét otthon ravataloztatta fel, s abba a szobába senki be nem tehette a lábát. Legenda az is, hogy a harangba a család összes ékszerét beolvasztották.”

Egyéb legendák születtek

Volt olyan forrás, ahol süvegkészítőként emlegették – mondta Reiman Zoltán. „Miskolc utolsó céhbeli csizmadiája egy bizonyos Szabó bácsi volt, akivel a Világ című újság készített interjút, majd 1925-ben, 1927-ben és 1935-ben is úgy adták nyomdába, mintha mindig akkor készült volna a cikk. Az újságíró ebben azt állítja, hogy az 1870-es években a legismertebb alakja volt a városnak. Neve szállóige lett, ha meg kellett esküdni valamire, a miskolciak ezt mondták: 

A Bató-síremlék a Deszkatemetőben van, miután Imre Eszter is meghalt, Bató felesége, a legenda szerint a kulcsot összeolvasztották és négyfelé törték, hogy senki ne jusson le a kriptába. Neki tulajdonítják azt is, hogy a gőzvasút nem tudott elindulni, mert állítólag azt mondta, hogy összefüstölné a házakat a főutcán.”

Ki volt valójában?

Bató István 1812-ben született, és 1890-ben hunyt el. „Valójában gabonakereskedő volt, aki úgy tett szert hatalmas vagyonra, hogy kihasználta a téli utak járhatatlanságát. Aratás után olcsón, 2 váltóforintért vett meg nagy mennyiségű búzát, amit aztán óriási haszonnal, 20 váltóforintért adott el. 1836-ban házasodott meg egy jómódú család árva leányával. Hivatalos papírok szerint két gyermek született: Borbála és Eszter. Szabó Sándor lelkész, a Nyilas Misi Házban lévő Bató Eszter-emlékszoba kialakítója azonban azt mondta, volt még egy harmadik gyerekük is, István, aki még annyit sem élt meg, mint a négyéves korában elhunyt, Birike. Bató István egyébként nem ivott, és semmilyen szerencsejátékot nem űzött. Szeretett kirívóan öltözködni: teveszőr ruhát, bő nadrágot és széles karimájú kalapot hordott.”

Furcsa gondolkodás jellemezte

Reiman Zoltán említette azt is, mikor a csatornák balesetveszélyét tárgyalták a közgyűlésben, Bató István felszólalt, hogy tisztességes emberek már nem járkálnak az utcán sötétedés után. „A tisztviselők fizetésénél a következőt mondta: 

, majd ezt a nevetés hatására a következőre javította: 

 Szinte minden megszólalásakor elhangzott az a kifejezés, hogy »teszem fel«, ami nem kevésszer okozott derűt a hallgatóságban. Egyszer megkérdezték tőle, mikor teszik fel az Eszter-harangot, mire azt válaszolta,

 Még vicceltek is vele: egy köztiszteletben álló miskolci a következőt mondta neki, mikor az Eszter-harang mellett álltak: na, Bató úr, ezt tegye fel!