Beleszeretett egy borpincébe a történelmi Avason

A történelmi Avas a múlt század elején még fénykorát élte: ezer pincehely az Avas gyomrában, közel nyolcszáz közülük, amelyen ház is van. És bár az 1930-as években fontos szórakozóhelye volt Miskolcnak, hosszú évtizedeken át inkább „mostohagyerekekként” néztek rájuk. Most talán elindult valami. Az avasi fejlesztések lassan a történelmi Avas pincesorain is felpezsdítik az életet. A sok kisebb kezdeményezésnek egyik jó példája, amit Nagy Bálint, az Avasi Álom Pince tulajdonosa tesz. (A Nagy Bálinttal készült beszélgetést a Borsod Online-on meg is hallgathatják  – a szerk.) 

Eltévedt a pincesoron

– Nincs családi előzménye annak, hogy pincetulajdonos lettem – mondja. Úgy kezdődött, meséli, hogy néhány éve eltévedt az avasi pincesoron – akkor már nem Miskolcon lakott, hanem Budapesten –, és rácsodálkozott arra, amit ott látott. 

– Úgy nőttem fel, hogy ez a rész egyfajta no-go zóna, a szüleim figyelmezettek, hogy arra ne mászkáljunk, rossz a közbiztonság. Aztán leesett az állam, hogy ez ilyen. Éreztem, hogy szeretnék ott egy pincét, és sok-sok időt ott tölteni a barátaimmal, ismerőseimmel, de nem gondoltam, hogy ez a vágyam ennyire hamar teljesül. 

Kérdezzük, mi az, ami megfogta a hegyben. Szerinte miliője van, egy csoda, mindez pár percre a belvárostól. Amire fantasztikus panoráma nyílik. 

– Néha szabadidőmben felmentem a netre, és nézegettem, van-e eladó pince. Semmi komoly tervem nem volt, csak egy kis álmodozás. Aztán egyszer csak szembejött egy hirdetés. Olyan áron kínálták, hogy belefért a büdzsébe, nagyon szép kis házikó volt. Inkább érdeklődésből néztem meg személyesen, de azonnal beleszerettem, ahogy megláttam onnan a várost. Nem tudtam elengedni. Estére meghoztuk a feleségemmel a döntést, hogy megvesszük. 

Az Avasi Álom Pince elnevezésnek is története van. Amikor még Budapesten dolgozott, említette a kollégáinak, hogy visszaköltöznek Miskolcra, ők viszont nem értették a döntést. Aztán az egyik kollégája megjegyezte, „na, megvalósul az avasi álom?” 

– Meg is sértődhettem volna, de tudtam, hogy nem rosszindulatból mondta. Aztán, amikor gondolkodtam a pince elnevezésén, eszembe jutott ez a jelenet, és már csak dacból is jött a név az amerikai álomra hajazva. Mert bár Miskolcról nem a lehetőségek földje szokott az embernek eszébe jutni, főleg azoknak, akik nem itt élnek, de azt gondoltam, én azért is megcsinálom. 

A borospince fontos része lett az életüknek. Folyamatosan újítgatják fel a házat, hosszú ideig eltarthat majd, apránként megy a dolog. Nemcsak magát a házat – a Kisavas harmadik során található, közel a Mindszenti templomhoz, alattuk az Aranykorona hotel –, hanem a környezetet is elkezdték csinosítgatni, hiszen eléggé elvadult volt: gazos, szemetes. A szomszédok támogatták, támogatják őket a dologban, összefogva tudnak mindig továbblépni. 

Évtizedes szemét a hegyen 

Nagy Bálint mesél szemétszedési akciójukról is, amit az Avas tetejére szerveztek. 

– Az Avastetőhöz közeli erdős, bozótos terület tele van szeméttel. Van, ami már szinte belenőtt a földbe, fedi az avar, évtizedek óta ott van. Úgy gondoltuk, felkarolnánk ezt az ügyet, kitisztítanánk, mert csodálatos zöldfelületről van szó, közel a belvároshoz – mondja. Megjegyzi, nem könnyű ilyet szervezni. Sokan gratulálnak, támogatásukról biztosítják, de kevesen mennek el ténylegesen, kevés a munkára fogható önkéntes. 

Látványos lett a lépcsősor 

Másik nagy projektjükre is önkénteseket szervezett: lefestettek egy lépcsősort a Kisavason. 

– Onnan indult, hogy szerettünk volna többedmagammal tenni azért, hogy a történelmi Avas megújuljon, felfrissüljön, azt a színvonalat érje el, amilyen egykoron volt az előző század elején. Elkezdtünk gondolkodni. Azt tudjuk, hogy civil emberekként nincsenek erőforrásaink, nagyobb lehetőségeink. Valami olyat akartunk, ami picit maradandóbb, mint a szemétszedés, látványos, a figyelmet jobban felkelti. Külföldi példákat is néztem a neten, ott láttam olyanfajta lépcsőfestést, mint ami később megvalósult, igaz, ott művészek készítették. De aztán arra gondoltam, hogy lépcsőnk nekünk is van, nem jó állapotúak, egy esztétikai felújítás jót tenne nekik. 

Az ötletet tett követte. Nagy Bálint tárgyalt az avasi hegygazdákkal, akik az első és második sor közötti lépcsőt ajánlották a Dűlő étterem fölött, a Kisavason. Aztán elkezdett az önkormányzattal egyeztetni, amely kicsit rendbe rakta – pénz nem volt a felújításra –, és lefestette a hozzá tartozó korlátot. Vagyis elindult valami. 

– Utána jöttünk mi a képbe. Készültek a látványtervek, de az építészszakma nem nézte jó szemmel, hogy az örökségvédelmi területen színes díszítéseket alkalmaznánk. Nem mehetett rá mintaként szőlőinda, hordó, borospohár, amik a pincehangulatot megvalósították volna, egy sokkal szolidabb verziót hoztunk létre, de azt gondolom, így is látványos lett. 

Egyesületként folytatnák 

Kérdezzük, nem merült-e fel, hogy egyesületté alakuljanak. Gondolt már rá, válaszolja, el is kezdett utánajárni a dolognak, de úgy érzi, még kevesen vannak. Próbálja gyűjteni még maga köré az önkénteseket, hogy legyen néhány stabil ember, akire folyamatosan számíthat. Egyébként ő is érzi, hogy megmozdult valami az Avason. Vannak már civil szervezetek, egyesületek, amik programokat szerveznek, próbálják életre kelteni az Avast. Ő is tagja egynek, és 2022 óta – azóta van ő is jelen az Avason – rendszeresen részt vesz az Avasi Borangoláson, a kvaterkán és egyéb programokon. 

– Nagyon jó ez, de én egy kicsit másra is vágyom. Nemcsak a pincesorról beszélek, hanem a teljes Avasról, a belvárosról is, jó lenne felkarolni az egész területet, hogy egy nagy rendszerként tudjuk értékelni. 

Semmi sincs nyitva 

Megjegyezzük, talán efelé tart a dolog, hiszen elindultak a fejlesztések, van már játszótér az Avason, sétányokat alakítottak ki, megújult a kilátó, a teljes Avastető. Szerinte ez mind jó dolog, bár a minőséggel nem mindig elégedett. Az jó, hogy pályázati pénzek érkeznek, de szerinte amíg ők, helyi polgárok, civilek nem teszik hozzá, mögé a munkájukat, nem teszik élettel telivé az Avast, addig az egész csak egy kirakat. Nem lesz élő, nem lesznek helyi kulturális értékei. Mint mondja, ő maga is tapasztalta, érkeznek szlovák, lengyel turisták, vagy akár magyarok, akik nem ismerik a várost, de látják a Google-ön, hogy itt egy pincesor, megörülnek, hogy egy, az egri borvidékhez hasonló, Szépasszonyvölgy jellegű helyszínt találnak. Felmennek, s nincs semmi nyitva. 

– Nekem több olyan élményem volt, mint amit most mesélek. Hétköznap délután dolgozgattam a ház körül, és megjelent egy tízfős csoport. Angolul kérdezték, van-e hol borozni. Kihoztam az asztalokat, megvendégeltem őket, ők aztán megkérdezték, hová mehetnek még, de mondom sehová, menjenek vissza a belvárosba... Én magam szeretem, ha turistaként elmegyek egy másik városba, és meglátom, hogy mitől egyedi a település. Én azt szeretném, ha Miskolcon is ez a helyi identitás megvalósulna. Mert jó dolog az „Acélváros”, a „Sorsod Borsod”, de szükség van valami magasabb szintű kulturális közösségre és értékrendre, ehhez az Avas jó kiindulópont lenne. Ezt a kulturális értéket nekünk, helyieknek kell hozzátenni, ez magától, csak pályázati pénzekből nem fog megvalósulni. És ez nem az üzleti tevékenységről szól, ebből nem lehet megélni. Ez a közösségé válásról szól, hogy az emberek jöjjenek, ismerjük meg egymást, alakuljanak ki kapcsolatok, hogy együtt tegyük élettel telivé és magasabb színvonalúvá az Avast és a belvárost.